Pataki Tamás
Kiéi lesznek
a mozgásérzékelők zöld lámpácskái
kettétört harang a csend ha a házra
teszem a kezemet érzem a bennalvók
szívverését a falak pórusain átszivárgó álmot
zölden világít éjjel-nappali távfelügyelet
őrök és áramkörök védenek titeket helyettem
az ektoplazma gyűrűi a kertváros egén
tizenegy óra után az utcán csak kísértetek
szárnycsattogás varjaké angyaloké
és valahol egy lámpa alatt tiszavirágzás
„bolond, ez éjjel elkérik a te lelkedet te tőled;
a miket pedig készítettél, kiéi lesznek?”
másokéi felelném több tízezer halál
sem válthat meg és mindent jóvátenni
vajon mit ér egyetlenegy
Tahi
Mindig a Tahi utcában parkolok, a platánfák alá,
csak később jöttem rá, hogy ez mit jelent,
a házunk előtt áll két platánfa, és te a platánok
alatt alszol Budapesten is, a Rákos-patak mentén,
a kocsi megvéd, a babaülés kényelmes, őrzöm
az álmod, figyelem az arcod, néha felébredsz
rosszat álmodtál, vagy csak köhécselsz párszor,
aztán visszamerülsz olyan álmokba, melyekre
sosem fogsz emlékezni, de én emlékezni fogok
minden egyes ittalvásodra, egy szárított platánlevél
lesz rá a tanúm, valamikor megtalálod majd az egyik
könyvemben, kézbe fogod, szétporlik abban a másik
jelenben, alattuk aludtál, míg bennük vajúdott egy
újabb évgyűrű, kezeddel te zártad be a kört.
Gólyák a hazát
a gólyák elviszik a hazát
darabonként a tájat
és sosem hozzák vissza
a gólyák elvisznek egy-egy
arcot utcát elhordják egy lehelet
melegét mindent elvisznek és sosem
hozzák vissza szorgalmasan
türelmesen szállnak
önmagunkhoz amiért hűtlenek
és valahol új hazát raknak belőlünk
de már nélkülünk
Megjelent a Bárka 2026/5-ös számában.
