Tárca






Erdész Ádám
Flocke mellett



       A legutóbbi írásomban – 942 kép – emlegetett gyulai és nürnbergi képek, hála istennek, összeállottak könyvvé. Barabás Ferenc tipográfus a magyar és német szövegeket, a metszeteket, a régi és új fotókat mutatós kötetté formálta. A nyitott ajtók és DÜRER und die offenen Türen – olvashatjuk a borítón, három sorba tördelve, a jól ismert Dürer-címer fölött.

       Hogy az olvasmányosabb formában megírt történeti és művelődéstörténeti tanulmányokat, mai beszélgetéseket és sok-sok képet tartalmazó, alapvetően városmarketinget szolgáló könyvet hogy fogadják, s teljesíti-e a hozzá fűzött reményeket, majd elválik. Az a folyamat, amelybe a könyv illeszkedik, mindenesetre érdekes, mert elég pontosan tükrözi, mikor milyen messze voltunk attól a világtól, ahol „napsugaras nyugat dalolt a dalban”. A történet eleje a legismertebb: egy 1427-ben, a Gyula melletti Ajtóson született s az ötvösmesterséget kitanult legény 17 éves korában elindult Németország felé, hogy megtanulja mindazt, amit az ország legjelentősebb mezővárosai közé tartozó Gyulán nem ismerhetett meg. Nem a nagy ismeretlennek vágott neki, az induláskor alighanem pontosan tudta, hova fog megérkezni. Földijei, marhákat terelve, sokszor megtették a Dél-Németország felé vezető utat. Ha végigsétálunk a Nürnberget kettészelő Pegnitz partján, az egykori vágóhíd bejáratánál szembetalálkozunk egy szürkemarha szobrával. A centrális helyen pompázó „hungaricum” szimbolikusan jelzi, hogy ekkor már az Alföld is a nyugat-európai gazdasági integrációs keret része volt. Az idősebb Albrecht Dürer által megtett utat végigjárta egyik unokaöccse is, és bizonyára mások is, csak róluk jóval kevesebbet tudunk. A szoros kapcsolatra az is utal, milyen gyorsan elértek Gyulára és környékére a protestantizmus tanításai.

       A Nürnbergbe vándorolt gyulai ötvös története nagyhírű fia születésének 400. évfordulóján, 1871-ben került ismét elő. A korabeli szemléletnek megfelelően a még nagyobbrészt ismeretlen adatokat feltáró német és magyar történészek idősebb Albrecht Dürer nemzetiségén kezdtek vitatkozni. A maga korában történészként is nagy tiszteletnek örvendő csabai lelkész, Haan Lajos 1878-ban adta ki „Dürer Albert családi nevéről és családjának származási helyéről” című munkáját. Ettől kezdve a város művelt közönsége számon tartotta a Dürer kapcsolatot Gyula és Nürnberg között.

       Egy újabb kerek évforduló vitte a szélesebb nyilvánosság elé az idősebb Albrecht Dürer személye köré rendeződött művelődéstörténeti ismereteket. A festő halálának 400. évfordulóján, 1928-ban nemcsak Németországban, nálunk is nagy megemlékező ünnepségek zajlottak. A németországi és magyarországi évfordulós rendezvények összekapcsolódtak; nálunk Budapest mellett Gyula volt a központi helyszín. Már a sok színtéren zajló ünnepi rituálé is azt sejteti, hogy nem egyszerű évfordulós megemlékezésről volt szó. Nürnberg főpolgármestere Gyula díszpolgára lett – ez akkor még ritkább esemény volt –, a városháza mellett a templom, a megyeháza, a vár és a számba jöhető emlékhelyek is ünnepi színtérré váltak. Utcát neveztek el Nürnbergről és a Dürer család tagjairól. Az újságok mellett képek és a korabeli filmhíradó is megőrizte a nagyszabású rendezvény néhány mozzanatát. A beszédeket olvasva ma már meglepetést kelt az, hogy a kor politikusai milyen minden mást felülmúló legitimációs erőt tulajdonítottak a magas kultúrának. Az események mögé pillantva kiderül, hogy a Dürer-évforduló a két első világháborúban vesztes ország diplomáciai párbeszédének egyik fontos színtere volt. Az „emlékezet helyei” mindenesetre megszülettek.

       A későbbi évtizedek alatt kisebb kultusz is kialakult a városban: az utcanevek mellett szobor emlékeztet Dürerre, nevét iskola, kiállítóterem és egy a szép könyvek piacán ismert nyomda viseli. Mi sem természetesebb, hogy a rendszerváltozás után Gyula polgármestere a nyugati kapcsolatok építésekor elsőnek vette elő a Dürer-hagyományokat. A kezdeményezést Nürnbergben jóindulattal fogadták, éppen úgy, mint most, amikor a kétnyelvű könyv ötlete felmerült. A kötetet a Dürer Házban a házat működtető alapítvány szervezésében külön a sajtónak és külön – az örömünkre igen népes – közönségnek a múlt héten mutattuk be. Egy hétre rá a nürnbergieket üdvözölhettük Gyulán, már-már az 1928-ast idéző rendezvény keretében. A kinti könyvbemutató után az egyik helyi lap, a Nürnberger Zeitung úgy kezdte az eseményről szóló tudósítását, hogy ha egy kicsit másként alakul a történelem sora, Albrecht Dürer nem Nürnberg legnagyobb fia, hanem a pusztában egy ismeretlen magyar állattenyésztő lehetett volna. Ízlelgettük a tartalmában pontos mondatot, ám azt láttuk, a helyiek elismerően bólintanak. Az elismerés annak szólt, hogy a képes tudósítás a Flocke nevű apró jegesmedvéről szóló cikk mellé tördelve jelent meg. Pillanatnyilag az ő népszerűségével senki nem versenyezhet Nürnbergben. Az elbűvölő bocs a nyilvánosság előtt kétségkívül megemelte könyvünket – s ha már Flocke-ig eljutottunk, tán az sem látszik elérhetetlen célnak, hogy egyszer a különleges tehetségű gyulai emléke akkor sem süllyed az emlékezet kútjának elérhetetlen mélységébe, ha helyben marad.






Barabás Ferenc, Dusnoki-Draskovich József, Matthias Ende, Erdész Ádám

 

Összes munkatársi tárca:

Grecsó Krisztián: Tánciskola
Szabó Tibor: Lesszdenziorou
Elek Tibor: Noé bárkája felé
Kiss László: A temetés
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű (...) 4.
Erdész Ádám: 942 kép
Kiss Ottó: A másik ország
Grecsó Krisztián: Családi csomagolás
Szabó Tibor: Alibi
Kiss László: Megtudja a halálhírt
Elek Tibor: Szavak, a magasban
Gyarmati Gabriella: Képzőművészeti kiállítások (...)
Erdész Ádám: Egy szelet közelmúlt
Grecsó Krisztián: Hungarusz-tudat
Szabó Tibor: Valami a télről
Kiss László: Rókázás
Elek Tibor: Siket irodalom?
Gyarmati Gabriella: Kohán és a "szoc. reál"
Erdész Ádám: Gercsó Krisztián: Nagymama ajándékba
Kiss Ottó: Ati és a holdvilág - Esti mese
Szabó Tibor: Testvérek, barátok
Kiss László: Őfelsége pincére
Gyarmati Gabriella: Csernus Tibor festményei először Békés megyében
Erdész Ádám: Bányászlámpa a templomkertben
Elek Tibor: 110 éve született Sinka István
Kiss Ottó: Feszt Berlin
Grecsó Krisztián: Főnökösdi
Kiss László: Fesztkörkép
Elek Tibor: Magyaróra
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján III.
Kiss Ottó: Mondta Feri
Szabó Tibor: Hámori Bianka hiába első
Grecsó Krisztián: Mínusz egy halál
Elek Tibor: Horgász irodalom
Erdész Ádám: Kolozsvártól Szegedig
Kiss Ottó: Nyári medveségek
Szabó Tibor: Fenekező angyalozás - eredményesen
Kiss László: A térképnek háttal
Grecsó Krisztián: Egy koldus adósa
Elek Tibor: Kívülállás vagy benne levés?
Gyarmati Gabriella: Bohus Zoltánról
Erdész Ádám: Majolenka
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján II.
Kiss Ottó: A giliszta és a kígyó
Szabó Tibor: Tavaszi minden
Kiss László: Első síelés
Grecsó Krisztián: Kerthelyiségre fel!
Elek Tibor: Primum vivere
Gyarmati Gabriella: Munkácsy Csabán és Colpachon
Erdész Ádám: Az ünnep színeváltozásai
Kiss Ottó: Matuzikné Amál berendezi
Szabó Tibor: Lőni a gépen a kékeket
Kiss László: Haza
Grecsó Krisztián:
Farsangi kiskáté
Elek Tibor: Konkrét halál
Erdész Ádám: Derelye és suvikszos csizma
Kiss Ottó: Az elviselhetetlen könnyűségről
Szabó Tibor: Miért kell egyáltalán verset írni?
Kiss László - Trip
Grecsó Krisztián - Hazai ízek
Elek Tibor- Ablak a kortárs magyar irodalomra

2008. április 14.
Csík Mónika tárcáiKiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Akit nem találszFarkas Arnold Levente: Ywon KerépolMolnár Lajos verseiGéczi János versei
Zsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalan
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png