|
Szakács István Péter tárcái
|
Nagy Koppány Zsolt: Telefont a gyermeknek
|
|
|
Zarándoklat és hipertrófia – Győrffy Ákos: Watteau felhői
|
|
|
Balássy Fanni: Nászút
|
|
|
Győrei Zsolt: Magyar humoristák, 1919
|
|
|
Szakács István Péter tárcái
|
„Harminckét éve kezdtem el / az életem e férfivel: / kopasz / olasz. // Az ember lánya akkor még / nem tudhatja, hogy itt a vég, / dögös / vörös; // megkérik, és ő boldogan / a férfi karjába rohan: / röpül, / s örül.” Kiss Ottó humoros verse a Bárkából.
„Fönn, fönn, a fagyos online térben / Én lettem mindenki egyetlen témája, / Ó, gyere velem, szép, komoly népem, / Lépésről lépésre, légvárról légvárra.” Székely Csaba humoros József Attila-átiratai.
„a Watteau felhői olyan esszékötet, amely mély empátiával és kétségtelenül éles kultúrtörténeti intuíciókkal fordul a könyvek és sorsok felé. Győrffy Ákos írásai akkor adnak többet, ha nem elemzésekként, hanem inkább a kultúra, az élet, a szövegtörténés határvidékein tett zarándoklatokként olvassuk őket.” Mesterházy Balázs kritikája Győrffy Ákos könyvéről.
„A pszichológiai érdeklődés, amely korábban sem állt távol az írónőtől, azáltal is kidomborodik a lebilincselő történetekben, hogy a szerző nagyon sokféle élethelyzetben tárja elénk az emberi viselkedést, az emberi gondolkodást, és ezek összetettségét, az emberi kapcsolatok félreértésekkel teli bonyolult hálózatát.” Rakovszky Zsuzsa könyvéről Major László kritikája.
„hátradőltem a hintában, és úgy fújtam az ég felé a füstöt, csak mikor a nevemen szólított, akkor ültem fel. Ne csodálkozz, kislányom, hogy elváltak a szüleid, ilyen rossz gyerek ezt érdemli.” Merkószki Csilla novellája a Hajóhídon.
A hatodik kötetét jegyző szerző október 13-án – mindössze két nappal a budapesti bemutató után – Elek Tiborral, a Bárka főszerkesztőjével beszélgetett a Békéscsabai Jókai Színház Művész Kávéházában. Az eseményről Szil Ágnes írt.
„az már eleve figyelemre méltó, hogy egy 13-14.000 fős magyar közösség ilyen magas színvonalú állandó társulatot tart fenn, de rögtön feltűnik, hogy ennek a működése nem pusztán hősies kisebbségi kiállás, és az, ahogyan ez a műhely létezik, igazán sokféle és komoly reményre adhat okot.” Szeptember 24. és 28. között került sor a III. Kamarafesztre, melyről Farkas Wellmann Éva írt összefoglalót.
„Fellinger Károly könyvét a feltétlen őszinteség, a sorsélmények, saját igaz tapasztalatai által felépített véleményalkotás jellemzi.” A szerző három új kötetét Vasi Szabó János hozza közelebb az olvasóhoz.
„Forgács Péter, a szlovákiai Bázis Irodalmi és Művészeti Egyesület tagja új kötetében a történetmesélés többféle válfaját felleljük, az anekdotikustól a lirizáló-filozofikus novelláig.” Vörös Viktória ajánlója az Olvasónapló rovatban.
„Nem csak a felezőszonettek alkotói korszaka zárult le, hanem egy alkotó versalkotói korszaka is lezárult vele. Öröm és büszkeség, hogy a Kortárs Kiadó a könyvvel méltó keretet adott ennek a búcsúnak.” Zalán Tiborral Szabados Attila beszélgetett.
„Felszabadultan írtam, néha még mosolyogtam is közben. Annyiszor elmeséltem, hogy eszembe jutott, miért ne írnám le, a mondatok régóta készen voltak a fejemben. Ennyi idő távlatából jó volt visszagondolni arra, hogy nekem boldog gyermekkorom volt.” Kontra Ferenccel Luzsicza István beszélgetett.
„És lőn ezeknek utána a busztársaság, melynek nevét az egyszeri prózaírót legatyátlanító pereskedés elkerülése végett fedje jótékony homály, megkísérté az ifjú párt, és mondá néki: akciós kuponkód. S a pár felele: Ímhol vagyok. Beűzetés a Paradicsomba, gondolják mohón pötyögve a bankkártyaadatokat. És az Enter lenyomásával visszatartóztathatatlanul lesújt a tíz csapás.” Balássy Fanni humoros prózája.
„folyton mindenféle modern praktikákat tanulok az internetről, amivel aztán próbálok egy kis… színt csempészni a házaséletünkbe. Mert, miként a bölcs mondás is tartja, mindenütt jó, de otthon… otthon muszáj. Ő sajnos nem ilyen színvivő alkat, így mindent nekem kell nemcsak csinálnom, de utána is járnom… olvasnom… videókat tanulmányoznom… pozitúrákat felskiccelnem… már ahogy nyilván Önök is szokták.” Nagy Koppány Zsolt humoros prózája.
„Az én hősöm – részben – a megrendült tudatából eredezteti szenvedését, kínlódását. Elbeszélőm ezért kíséri őt el a tudat legkülönfélébb tartományaiba, labirintusaiba, ahol olykor szélsőséges állapotokba kerül, halálélménye is lesz. A módosult tudatállapotokat nem szerek idézik elő benne, hanem élethelyzetek.” Barnás Ferencet Most és halála óráján című regényéről Elek Tibor kérdezte.
„Sokszor játszottam el azzal, még a Gyönyörű apokalipszist megelőző kötetben is, hogy változatos formákban írtam egy egész hosszúverset. Vagy – korábban – ugyanazt a verset megírtam szonettformában és szabadversben is, ugyanabban a kötetben. Ezek mind olyan kihívások voltak, amelyek inspiráltak, kíváncsivá tettek, és éppen ezért érdekeltek.” Fekete Vincét Farkas Wellmann Éva kérdezte.
„Szerintem izgalmasabb, ha az életünket nem próbáljuk meg folyton irányítani. És talán még izgalmasabb, ha másokét sem igyekszünk irányítgatni. Talán kicsit több csendre lenne szükség (ezt magamnak is mondom), hogy valódi döntések születhessenek, hogy odafigyelhessünk arra, mire van szüksége azoknak, akik körülöttünk élnek. Ez az, amit lehet irányítani.” Szita Szilviát Kiss László kérdezte.
Barnás Ferencet láttuk vendégül október 13-án a Békéscsabai Jókai Színház Művész Kávéházában. Az est előtt röviden megszólalt kameránk előtt is legújabb regényéről.
„Az én hősöm – részben – a megrendült tudatából eredezteti szenvedését, kínlódását. Elbeszélőm ezért kíséri őt el a tudat legkülönfélébb tartományaiba, labirintusaiba, ahol olykor szélsőséges állapotokba kerül, halálélménye is lesz. A módosult tudatállapotokat nem szerek idézik elő benne, hanem élethelyzetek.” Barnás Ferencet Most és halála óráján című regényéről Elek Tibor kérdezte.
„Sokszor játszottam el azzal, még a Gyönyörű apokalipszist megelőző kötetben is, hogy változatos formákban írtam egy egész hosszúverset. Vagy – korábban – ugyanazt a verset megírtam szonettformában és szabadversben is, ugyanabban a kötetben. Ezek mind olyan kihívások voltak, amelyek inspiráltak, kíváncsivá tettek, és éppen ezért érdekeltek.” Fekete Vincét Farkas Wellmann Éva kérdezte.
