Kiss László tárcái
„Arany János legendásan szigorú szerkesztő volt. A lapjához beérkezett anyagokat alaposan megrostálta, és tisztességesen megválaszolta. Levelei nem nélkülözték az iróniát, annak is a metszőbb változatát, sőt némelyik egészen bántóra, hogy azt ne mondjam, gúnyosra sikerült.” Kiss László utolsó tárcája Ütőér rovatunkban. |
Szurcsik József kiállításáról
„Szurcsik József képeinek tágas világa egyszerre szólítja meg a bennünk élő gyermeket, és a felnőtté váló embert, hívja elő agyunkban az értelem és az érzelem indázó, repkényes szomorúságát.” Szurcsik József kiállítása április 7-ig tekinthető meg a Műcsarnokban. Abafáy-Deák Csillag és Kölüs Lajos írtak róla. |
„Eszembe jut, / hogy volt feleségem azt mondta, / nem akar már velem élni. / A Zemplénből ekkor költöztem / vissza az Alföldre. / Két kisgyereket hagytam ott, / a kislányom az első lépéseket tette.” Molnár Lajos versei.
„Gondold csak meg, a víz körbefogja / s rögtön befoglalja a testedet, / hogy aztán ha a partra lépsz, a formát / azonnal kitöltse vízzel”. Géczi János versei.
„Talán ebben rejlik Molnár Lajos kötetének egyik nagy erénye, hogy hétköznapi embereket mutat be hétköznapi szituációkban, akik magukban mind tragédiát hordoznak. Mintha arra szeretne rámutatni, hogy egy-egy megrendítő vagy szívszorító történetért elég lenne a szomszédba menni.” Vass Edit kritikája.
„A nemrégiben kilencvenedik születésnapját ünneplő költő legújabb kötete összességében hermetikusan illeszkedik az életműbe, akárcsak préselt virágok egy könyv lapjai közé, az olvasó pedig örömmel indulhat a benne rejlő titkok felfedezésére.” Gergely Ágnes Zsoltár női hangra című kötetéről Szabolcsi Viktória írt kritikát.
„A címek nagyon fontosak. Amikor büntetsz. Ha Kossuth utca vagy Petőfi, akkor hazudik, mert mindenkinek ez jut először az eszébe. Az utcáról. Hogy Kossuth. Átverhetnek, azt hiszik.” Szarvas Ferenc új novellája a Hajóhídon.
„A sokat nevető, élesen ironikus Ferdinandy Györgyöt is látom, akinek minden gesztusán érezhető volt a megszenvedett huszadik század, a mindentől messze vetődés, a kívül-lét súlyos keresztje: a már-már harsány anekdotázás mélyén a csöndes szomorúság. A vagány barátságosság mögött a fegyelmezett, dolgos élet.” A Ferdinandy György-emlékestről Kiss László tudósítása.
Az elismeréseket ünnepélyes rendezvény keretében adták át a Magyar Művészeti Akadémia Andrássy úti irodaházában, az MMA Irodalmi Tagozata Élőfolyóirata IX. évfolyama 6. számának irodalmi estjén. Szepesi Dóra tudósítása.
„A közösségi alkotásnak része volt, hogy a lakosság által gyűjtött történeteket, legendáriumokat beépítették a „regény” szövegtörzsébe, ezzel egyfajta széles tudásbázist, azonos és koherens világot létrehozva, amelyben a fent említett karakterek vissza tudtak térni, és a történetek összefonódhattak.” A Budapest Nagyregényről Ragályi-Szabó Dávid írt.
A kéziratos kántorkönyvek, énekeskönyvek sok mindent megőriztek a helyi anyanyelvi vallásos hagyományból, a népénekekből, azok változataiból. Ezek új gyűjteményes kötetéről Balázs Géza írt ajánlót a Bárkaonline-ra.
„Előbb azt hittem, szakmai ártalom, múló bolondéria csupán. Aztán rájöttem, hogy másról van szó. Elmondásra váró történetekről. Olyanokról, amelyeket nekem kell szavakká formálnom, s amelyek engem is alakítanak közben. Idestova harminc esztendeje a saját bőrömön tapasztalom, hogy az irodalom útvesztő, óvóhely, játszótér. Pokol. Purgatórium. Paradicsom.” Beszélgetés Szakács István Péterrel Simó Márton beszélgetett.
„Számomra csak harmónia van Perlrott festészetében. Amit a kortársak esetleg diszharmóniának éreztek, az valójában egy újfajta, másfajta harmónia volt.” Gyarmati Gabriella interjúja Perlrott Csaba Vilmosról Szarvas Péterrel és Basics Beatrixszal.
„Neki viszont se egyenruhája, se rozsdás puskája. Állt a botjára támaszkodva, nézte a kisfiút, akit egyre inkább magára hagytak a többiek. Ez a kis nyivászta gyerek, ez rúgta volna be? Hát majdnem elsírja itt magát. Biztos a többiek küldték előre őt, a legkisebbet, azzal, hogy ha verést kapnak, a legkisebb kapja, talán ő kevesebbet kap, mint a nagyobbak kapnának.” Haász János novellája.
„Nem csak nem sírt, hanem alig beszélt gyerekkorában. Nem volt néma, fogyatékos sem, az óvodában ő mondta legszebben a verseket, jó volt a hangsúly, a kiejtés. Úgy hallotta a saját hangját, mintha nem ő beszélne. Nem is ő beszélt, hanem valaki más. A vers nem az ő szavaiból állt, nem az ő titkairól szólt.” Abafáy-Deák Csillag novellája.
„A mai social media felületeken kapja az ember az arcába a töménytelen mennyiségű információt, aminek van ugyan jó oldala is, de szerintem sajnos több a rossz, rengeteg a negatívum. Az embereknek nagy az igazságérzete, de ilyen-olyan okokból mégsem merik felvállalni a véleményüket.” Szabó Tibit Kiss László kérdezte.
„Az önmagunkból fakadó konfliktusok megoldása rajtunk áll, de mi van akkor, amikor nem fogadnak be? Amikor a helyszínek ellenünk dolgoznak, amikor kitör egy háború. Nyilván más témák is feljönnek, de leginkább a tehetetlenség miatt érzem súlyosabbnak ezt a kötetet.” Kopriva Nikolettet Szabados Attila kérdezte új kötetéről.
„Mozgat, hogy hogyan lehetne ezt a felnövéstörténetet felelősségek és mulasztások felvetésével, de mégis úgy elmesélni, hogy végső soron jó, hogy ide vezetett minden. Nincs sem bennem, sem az elbeszélésvágy mögött jelentősebb harag, sem sajgó sérelmek, de ez a kötet egy szerencsés lírai énről szól, és lehetne Ibafán a falu végén több fiatalból szerencsés lírai én.” Veszprémi Szilvesztert Kiss László kérdezte.
Háy János 2024. február 9-én vette át a Bárka-díjat Békéscsabán. Az ünnepi Bárka-est előtt röviden beszélt a folyóirathoz fűződő viszonyáról.
„A mai social media felületeken kapja az ember az arcába a töménytelen mennyiségű információt, aminek van ugyan jó oldala is, de szerintem sajnos több a rossz, rengeteg a negatívum. Az embereknek nagy az igazságérzete, de ilyen-olyan okokból mégsem merik felvállalni a véleményüket.” Szabó Tibit Kiss László kérdezte.
„Az önmagunkból fakadó konfliktusok megoldása rajtunk áll, de mi van akkor, amikor nem fogadnak be? Amikor a helyszínek ellenünk dolgoznak, amikor kitör egy háború. Nyilván más témák is feljönnek, de leginkább a tehetetlenség miatt érzem súlyosabbnak ezt a kötetet.” Kopriva Nikolettet Szabados Attila kérdezte új kötetéről.