|
Kollár Árpád tárcái
|
Szakács István Péter tárcái
|
|
|
Kollár Árpád tárcái
|
„Még hasonlít a táj a teremtésre. / Ember partján a láthatatlan tenger. / Mintha fák közt egy más bolygó tenyészne. / Felcserél teljest a telhetetlennel.” Halmai Tamás szonettkoszorúja a Bárka éléről.
„A koca el lett vetve. Nincs benne / semmi tréfa, sem a tréfában trófea. / Nem tartotta szavát, hogy utána / ered, csak bekap valamit, a tóra, / ahol kiteljesedhetett volna / valami, amiről kár mit locsogni; / heverésszünk csak a természet ölén.” Marno János versei a Bárkából.
„De Krasznahorkai nemcsak a személyes kudarcok és a legyőzöttek írója, hanem az univerzum, a körülöttünk lévő valóság megismerhetőségének fontos szkeptikusa, kritikusa is.” Krasznahorkai László új regényéről Kolozsi Orsolya kritikája.
„A könyv az istenes versek kötete, ami több, mint istenkeresés: szerzője kiküzdötte, megszenvedte hitét, ég felé fordulását. Ezért hitelesek a sorai. Hírek szerint több Simai-verset istentiszteleten olvastak föl, hogy akik hallják, tanuljanak gondolataiból. Talán ilyen az igazi végtelenkezdet.” Simai Mihály kötetéről Nagy L. János kritikája.
Vándor, ha életed nagy kihívása előtt állsz, miszerint térkép alapján szeretnéd megtalálni álmaid alpesi fahídját, legelőször mondj egy imát. – Halász Margit Gyapotrózsája a Hajóhídon.
Ünnepi Bárka-estet tartottunk február 7-én, szombaton a Sík Ferenc Kamaraszínházban. Az esemény fotóiból válogattunk, hogy azok is bepillantást nyerhessenek a rendezvénybe, akik nem lehettek jelen.
Január 15-én délután öt órától a BAB Galéria – Budapest Art Bridge-ben tartották Viola Szandra Két világ közt alszik és Oláh András Távolságok című Orpheusz Kiadónál megjelent köteteinek bemutatóját. Az estet Erős Kinga kiadóvezető nyitotta meg, Konkoly Dániel szerkesztő moderálta, és Kovács Judit színművész működött közre. Gulisio Tímea tudósítása.
Szitált szavak címmel a Tiszatáj Könyvek sorozatban jelent meg Debreczeny György legújabb verskötete. Ványai Fehér József ajánlja az Olvasónaplóban.
„Bánki Éva legújabb kötete a rendszerváltás fontos regénye, egyben apa−lánya- és betegségtörténet. Ismerős a társadalmi kép: a vidéki, nyugati határszéli kisváros, Nagykanizsa leszakadása, „még porosabbá” válása” – a szerző új könyvéről Vörös Viktória írt.
„Hogy mégis hol van valójában Sinistra és Verhovina? Azt hiszem, hogy mindjárt itt, a város határában, vagy még közelebb: bennünk, együtt minden fenyegetésével.” Bodor Ádámmal Elek Tibor főszerkesztőnk beszélgetett 2012-ben – ezzel köszöntjük a kilencvenéves szerzőt. Kívánunk neki egészséget és alkotókedvet!
„Nem csak a felezőszonettek alkotói korszaka zárult le, hanem egy alkotó versalkotói korszaka is lezárult vele. Öröm és büszkeség, hogy a Kortárs Kiadó a könyvvel méltó keretet adott ennek a búcsúnak.” Zalán Tiborral Szabados Attila beszélgetett.
„A meredek utcán alig bírom felfelé rángatni a két gurulós bőröndöt, a nagyobbik folyton fel akar borulni, közelharcot kell vívnom, hogy egyensúlyban tartsam. Talpon maradni sem egyszerű, az út néhol jeges és a szél is, ami az arcomba vág, a vadonatúj vízálló télikabátom alatt mégis szakad rólam a víz, és alig kapok levegőt.” Oberczián Géza kisregényrészlete.
„Már az utcáról észrevettem azt az Ady Bandit, sosem láttam korábban, csak egy pózolós, gyűrött és aláírott fotóm volt róla, amin sokkal jelentőségteljesebben kidüllesztette a szemét, mint egy átlagos, borosodó estén, a kávéházi asztalnál. Az is igaz, hogy a fotón meg nem volt ilyen véreres az a tekintet, már csak azért sem, mert a fekete-fehér jótékonyan elfedezi az efféle vérbeborulásokat.” Lackfi János novellája.
„Azt gondolom, bár nem szerencsés ilyet mondani, hogy csak vígjátékokkal érdemes foglalkozni. Vígjáték alatt azt szeretném érteni, amit Csehov és Kafka értett. Pont ahogyan ők látták a világot, úgy kell a színházban is gondolkodni. Minden mulatságos, groteszk pillanat mélyén fájdalom és kétségbeesettség van.” Ifj. Vidnyánszky Attilát Elek Tibor kérdezte a DESZKA Fesztiválon.
„A nád inkább az otthonnal kapcsolódik össze, ami a körberajzolt szülőföld határán túl található: a Tisza holtágának partján, a folyó egykori medrében. Öntéstalajon. A kert végében ott a nád. A nappaliból, a teraszról, a kertből figyelem a nádat. Ha akarom, ha nem, ott van állandóan előttem, jelen van az életemben.” Kollár Árpádot Kiss László kérdezte.
„Én az életnek ezzel a gazdag könnyűségével a mediterrán vidékeken találkoztam, ott éreztem leginkább a megéltségét, megélhetőségét. Ami voltaképpen lényegtelen. Másnak ez egy hegyvidéken, az óceán közepén vagy éppen a naponta gondozott kiskert hátsó csücskében történik meg.” Mesterházy Balázst Kiss László kérdezte.
Ünnepi Bárka-estünket február 7-én tartottuk: ez alkalommal adtuk át a 2025-ös év Bárka-díját is. Magyary Ágnes az esemény előtt szólalt meg kameránk előtt.
„Azt gondolom, bár nem szerencsés ilyet mondani, hogy csak vígjátékokkal érdemes foglalkozni. Vígjáték alatt azt szeretném érteni, amit Csehov és Kafka értett. Pont ahogyan ők látták a világot, úgy kell a színházban is gondolkodni. Minden mulatságos, groteszk pillanat mélyén fájdalom és kétségbeesettség van.” Ifj. Vidnyánszky Attilát Elek Tibor kérdezte a DESZKA Fesztiválon.
„A nád inkább az otthonnal kapcsolódik össze, ami a körberajzolt szülőföld határán túl található: a Tisza holtágának partján, a folyó egykori medrében. Öntéstalajon. A kert végében ott a nád. A nappaliból, a teraszról, a kertből figyelem a nádat. Ha akarom, ha nem, ott van állandóan előttem, jelen van az életemben.” Kollár Árpádot Kiss László kérdezte.
