Molnár Lajos
Az otthontalan szülőföld
Ványai Fehér Józsefnek a 2025-ös ünnepi könyvhétre megjelent Ama napok után című kötetét jó kézbe venni, barátságos a közel négyzetes formátum. Figyelemfelkeltő a kiadvány előlapjának fekete-fehér fotója. Kállai-Tóth Anett fotográfus felvételén a szerző látható szülővárosa, Dévaványa főterén, jobbján a református, balján a katolikus templommal. A hátsó borító szövegéből megtudhatjuk, hogy a költőnek ez a tizenhetedik könyve, ezen belül a hatodik verseskötete.
A könyv elején található szövegek a hatodik ikszen túl lévő költő számvetései. A második vers (Lyukas leltár) első sorában így fogalmaz: „Itt éltem le életem”, később pedig ezt írja: „otthontalanság- / Érzet mindenhol”. A szerző fiatalabb éveiben lakott és tanult az ország több pontján, de élete nagy részét szülőhelyén és a vele szomszédos Gyomaendrődön élte le, ezért felvetődik a kérdés: miként lehet otthontalan? Erre a vers nem ad konkrét választ: „Csöndes, hervatag, lassú rothadás, / Végső, véges nyugalom a kertben, / mint egy banális fantasy”. Valami homályos hiányérzet rajzolódik ki a szövegekben: „Józan titkokat kerestem, / S végül felfedte magát a Semmi”. (Lepke és sár) Talán Bögyörő története visz közelebb a megoldáshoz: „Nem értettük, sőt kiröhögtük / Bögyörőt, / Aki nyári szünetben / Jugóban, Triesztnél / Átúszva az Adriát, / És csuromvizesen, vacogva / Partot ért / A szabad világban.” (Emlékezem)
A Ködexpresszben azt írja: „Maradt a régi: elvágyódás, álmodozás”. Néhány sorral lejjebb így fogalmaz: „Hát igen, az akarat nélküli ember / Szívét hiába öltözteti díszbe, gyászba”. Ez csendes lemondást szül: „Mi maradt hát? A puszta lét felmutatása / Is elég, a végén az ember úgyis elég.” (Eb ura fakó)
Egy-két vers áttételek nélküli, közvetlen vallomás. Az Ágakrúl címűben Ványai Fehér József arról ír, hogy életének egy időszakában fölöslegesnek érezte magát. Másutt (Mi hát a törvény?) a műanyag korról elmélkedik. Néhány szöveget az elvont fogalmak terhelnek meg, ezekben elzúgnak a századok, a sarokra kiteszik a zörgő életet, kivillan a nemlét a lét mögül.
Ványai Fehér Józsefnek több kötetét is olvasva az a benyomásom, hogy a szerzőnek nem a nyelv, annak megformálása az elsődleges, hanem élményanyaga kimondása. Ahogy a kötet címadó versében magáról egyes szám második személyben fogalmaz: „Ötven éve elkezdtél egy mondatot, / De még nem értél a végére.” Ugyanakkor néhány verse nem nélkülözi a nyelvi izgalmakat – olykor hapax legomenonokat: „csigacsók”, „vámpíréj” (Vámpíréj, megváltó ufók), vagy szójátékot találunk: „halni jár belém a lélek”. (Körkérdés)
Ványai költészetét meghatározza a tér és az idő koordinátája, a dél-alföldi kisváros élményvilága, illetve az, hogy a tágabb horizontra a hetvenes-nyolcvanas években eszmélt. Szövegeiben megjelennek a helyi földrajzi nevek, mint a Pocosszél, illetve fiatalságának népszerű zenekarai, például a Creedence Cleerwater Revival és a Status Quo, vagy olyan ikonikus alakok, mint Elvis. Ezért kötetét elsősorban a vidéki élettapasztalattal rendelkező kortársainak ajánlom.
Ványai Fehér József: Ama napok után, Kalota Művészeti Alapítvány – Napkút Kiadó, Budapest, 2025
