Helyszíni tudósítások

 

 20240229_180819.jpg
Csender Levente, Navarrai Mészáros Márton, Mirtse Zsuzsa

 

Kiss László

 

Az ablaknyitogató

Ferdinandy Györgyre emlékeztek a Petőfi Irodalmi Múzeumban, 2024. február 29-én

 

A Petőfi Irodalmi Múzeum Lotz-termébe lépve Ferdinandy György komoly és átható tekintete fogad bennünket. Sajnos csak képernyőn. Az est folyamán nagyon sokszor keresem ezt a tekintetet, fogódzót lelni benne. Barátian szigorú arc. A sokat nevető, élesen ironikus Ferdinandy Györgyöt is látom, akinek minden gesztusán érezhető volt a megszenvedett huszadik század, a mindentől messze vetődés, a kívül-lét súlyos keresztje: a már-már harsány anekdotázás mélyén a csöndes szomorúság. A vagány barátságosság mögött a fegyelmezett, dolgos élet.

Csöndes fészkelődés a teremben, halk moraj, cipőkopogás – furcsa érzésem lesz: mintha kondoleálni gyűltünk volna össze. De aztán olyan jóleső anekdotázássá kerekedik az est, hogy háttérbe tudom szorítani ezt a benyomást.

Mirtse Zsuzsa vezeti a beszélgetést, a meghívottak az író jó barátai, munkatársai: Csender Levente, akinek novelláit Gyurka spanyolra fordította, és akivel több közös felolvasása volt, valamint Navarrai Mészáros Márton, a Ferdinandy-életmű legjobb ismerője, köteteinek szerkesztője-gondozója.

Arra készültem, hogy elfogulatlan tudósító módjára pontról pontra, kérdésről kérdésre beszámolok arról, mit kaptunk ettől a Ferdinandy György személyiségéhez méltó esttől – például kétszer ekkora közönséget igazán megérdemelt volna „a huszadik század egyik legnagyobb magyar novellistája” (Navarrai Mészáros Márton) –, de ahogy e mondatok formába öntésekor rá-rápillantok jegyzeteimre, azt veszem észre, hogy mindössze két kérdést írtam fel.

Az első: hogyan ismerkedtek meg a vendégek az íróval. Csender Levente egy, az év novelláit magában foglaló prózaantológia bemutatóján, amelyen Ferdinandy György felfigyelt az ifjú társ felolvasott szövegére, s közölte, hogy lefordítja az írást spanyol nyelvre. Így került ki Csender Levente Miamiba (sic!), ahol felismerhette, milyen elgondolás áll Ferdinandy György fordítói munkája mögött: pontosan tudta, kit és mit fordít le, s azt is, milyen közönségnek. Az emlék felidézésekor elhangzik egy mondat, amely mintha csak egy Ferdinandy-prózából származna: „Gyere, fiú, igyál!” „Fiú”, így szólította azokat a fiatal pályatársakat, akiket bizalmába fogadott. Navarrai Mészáros Márton ugyancsak irodalmi közeghez, mit ad a véletlen, épp a Petőfi Irodalmi Múzeumhoz köti az első találkozást: egy könyvheti könyves értékelő során, ahol Tarján Tamás brillírozott szokásosan, váltak mintegy észrevétlenül barátokká.

Alakul a kép: a beszélgetőtársak egy közvetlen, őszintén és önzetlenül érdeklődő emberről mesélnek, aki tehetséges fiatalokat mutat meg a nagyvilágnak.

 

20240229_192711.jpg

 

Mirtse Zsuzsa második kérdése magától értődik, és Ferdinandy György életútjára tereli a figyelmet. Helyesebben terelné. A vendégek ugyanis nem élnek a lehetőséggel, nem varázsolják élővé a Wikipédiát, ellenben mindennél valóságosabban idézik meg Gyurka alakját, és egymásnak passzolgatva a lapdát, anekdoták sorát vezetik elő. A Ferdinandy-prózát idézőn.

Írhatnám, hogy itt vesztettem el a fonalat, erről azonban szó sincs. Hátradőltem, és hagytam, hogy jöjjenek a sztorik, a személyes élmények az íróról, aki a külcsínt illetően is jelenség volt: fekete kalap, lódenkabát, s a nyári kék ingek. Aki szenvedélyes ítéletalkotó volt, s csak aki igazán közel került hozzá, tudhatta, hogy a vonzó és bizalomébresztő kedély mögött olykor bizony háborgott az elégedetlenség tengere. Akit feleségével, a korábban az ELTE angol lektoraként dolgozó María Teresa Reyesszel korlátlan vendégszeretet jellemzett (még mindig érthetetlen a múlt idő), s akinek példaképpé válásában írói következetessége is szerepet játszott: ha várakozni kényszerült a reptéren, hát ott kapta elő papírját, tollát, ceruzáit, és írta tovább lassacskán regénnyé formálódó életét – a figyelmes londoniak emlékezhetnek a jelenetre. Hallunk az elismerésekről, említik a listáról fájdalmasan hiányzó Kossuth-díjat, és természetesen az Európa Könyvkiadó által felvállalt életműkiadás se maradhat ki. Ennek kapcsán arról is beszélnek, micsoda szerteágazó életmű a Ferdinandy Györgyé – én azon sem csodálkoznék, ha soha nem lenne belőle a szó szoros értelmében teljes, lezárt kiadás. Nem csupán azért, mert felmérhetetlenül nagynak tűnik a prózamennyiség, de azért is, mert a szövegek sokszor átfedésben vannak, megnyitják-értelmezik egymást, az egyik a színe, a másik a visszája. Műve, akár élete, szinte beláthatatlan: micsoda barangolások várnak még ebben az univerzumban olvasóra-szerkesztőre egyaránt!

És szóba kerül a kettészakadt ország, amelynek számos tragédiája közül az egyik, hogy nem igazán tudott mit kezdeni a Ferdinandy-jelenséggel: hogyan is tudott volna mindössze két oldal száznál is többel.

 

20240229_180806.jpg

 

A bő hatvan perces beszélgetést egy, a nyilvánosság elé eddig nem bocsátott videófelvétel és egy rövid novellarészlet – Mirtse Zsuzsa felolvasásában – tette még színesebbé.

Nem említette senki, hogy előkészületben volna, de én nagyon várok ezután egy konferenciát is a huszadik század egyik legnagyobb magyar novellistájának életművéről.

Utóbb Navarrai Mészáros Mártontól megtudtam: Puerto Ricóban a napokban tartanak egy konferenciát róla, Ferdinandy György „alma matere”, az ELTE pedig áprilisban készül hasonlóan ambíciózus vállalkozásra.

 

(Balássy Fanni fotói)


Főoldal

2024. március 05.
Kopriva Nikolett tárcáiKontra Ferenc tárcáiHáy János tárcáiElek Tibor tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Csabay-Tóth Bálint: A sarjSzarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy verset
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Magad lehetszHáy János: TermoszBíró József verseiKürti László versei
Kontra Ferenc: A dalmaták fehéren születnekEcsédi Orsolya novelláiTóth László: BúcsúzóZsidó Ferenc: Égig érő szénásszekér
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png