Gyarmati Gabriella

 

Egy tudatosan építkező melankolikus:

Murányi Teréz

 

A Békéstáji Művészeti Társaság a Magyar Festészet Napjához, egyben a festők védőszentje, Szent Lukács napjához több programot is kapcsol. Önálló bemutatkozási lehetőséget biztosít a Békés vármegyei származású Murányi Teréznek[1], aki először 2018-ban jelentkezik önálló kiállítással Békéscsabán. Akkorra, csupán tíz esztendő alatt felépít egy romantikus érzetet keltő, melankóliába hajló világot, amelyet évről évre, képről képre egyre konkrétabban körvonalaz.

Pályaválasztása idején a művészeti képzés nem jelenik meg a lehetőségek között, a gimnázium után informatikus-könyvtáros szakon szerez diplomát. Az egykor ügyesnek tartott gyermek így csupán évtizedekkel később kezdte komolyan venni a szakmai felkészülést, a rajzot és festést, amikor felnőttképzési lehetőséget keresett. A Szegedi Szépmíves Céh felnőttoktatásra specializálódott Varga Mátyás csoportjában Vinkler László tanítványai, B. Tóth Edit és – a Móra Ferenc Múzeum restaurátoraként is dolgozó – Szűcs Árpád voltak a mesterei. A Békéscsabai Szakképzési Centrum Szent-Györgyi Albert Technikumának művészeti vezetője, Novák Attila is segítette a fejlődését. A tehetség persze nem elegendő, de ő kellő kitartással építi festői életművét. Emellett jó géneket örökölt és termékenyítő közegből indult, édesanyja a képzőművészet és a művészi könyvmunkák értője és rajongója, Bula Teréz, a gyomai Vidovszky Béla Helytörténeti Gyűjtemény egykori munkatársa.

Murányi Terézzel 4–5–6 évente találkozunk, és mindig jó hírekkel szolgál. Most arról számolt be, hogy tagjai sorába fogadta a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete és a Békéstáji Művészeti Társaság.

A már említett, romantikus érzetet keltő képeinek melankóliába hajló világa sok esetben drámai hangsúlyt kap, a habkönnyű megoldások távol állnak tőle. Vedútái a műfajnak azt a vonalát képviselik, amelyben a környezet tapintható valósága helyett a lélekben játszódót teszi láthatóvá. Figurákat nem szerepeltet, a természeti és az épített környezettel mondatja ki gondolatait és érzéseit.

Tájábrázolásainak erőteljes hatását a különböző színkontrasztok együttes használatára alapozza. A fény-árnyék kontraszttal a sötét és a világos részek közötti különbség erejét használja ki, a nagyobb sötét felületbe ágyazott erős, világos folt hatása önmagában is drámai erejű. Ugyanígy támaszkodik a mennyiségi kontrasztban rejlő lehetőségekre, azaz a színek mennyiségi arányára is. Látható, hogy sokat kísérletezik a színkarakterrel és intenzitással. Képeinek ódon hangulatával pedig sokunk képzeteit testesíti meg, miközben a korai fotográfiák világából is megidéz valamit.

Munkáinak a felületalakítással kapcsolatos legfőbb jellemzője a pasztózus festésmód, amellyel már a XIX. század második felében is korszakalkotó műveket hoztak létre és világhírt alapoztak meg nagy francia és magyar realista festők.

 

Dream-on

 

A pasztózus festésmód esetében a faktúra mindig a fontos kifejezőeszközök közé emelkedik. Ha jobban megnézzük, láthatóvá válik, hogy a Dream-on, az Álmodozás című képén Murányi Teréz az alapra ritka szövésű, gézszerű anyagot rögzít. Ez az applikáció tulajdonképpen megalapozza a kompozíciót, olyan, mint egy alépítmény, mint egy szerkezeti váz, kompozíciós vázlat. Ecsetjárásával ezt az alapot követi, erre építi fel az álomszerű, a bizonytalanság érzését sugalló, egy másik világból származó, témája tekintetében konkrétan nehezen definiálható képet. Más művein, például a Katedrális sorozaton magával a vastagon felhordott, festőkéssel alakított olajfestékkel hoz létre izgalmas faktúrát. Amikor ebben a munkafázisban jár, akkor van szükség az olajjal dolgozó alkotó türelmére, hisz csak száradt felületen folytathatja a festést.

 

Katedrális

 

A Körtánc az élet körforgására utal: élet és halál, egyszer fent egyszer lent, utolsókból lesznek az elsők, egyszer hopp, máskor kopp…

Murányi Teréz nem adott címet annak a munkájának, amelyen a festékbe kevert szemcsés anyaggal dolgozva hozta létre a kompozíció alapját, az éles körvonalak használatának mellőzésével eleve álomszerű hangulatot teremtve.

A Statikus kompozíció absztrakt mű, így a szemcsés anyagú alapozás vagy aláfestés még hatásosabb. Szerepe jóval fontosabb, hisz képalkotó elemmé válik. Ugyanezen a táblán véletlenszerű hatást keltenek a folyatott tüzes krómoxid zölddel létrehozott felületrészek. Ezzel a megoldással olyan érzést kelt a nézőben, mintha a kép hordozója, alapja egy talált tárgy volna, és csupán ráfestette a kereszt formát. Látjuk, hogy nem ez történt, hisz a kép hordozója egy teljesen sima fatábla.

 

 
Statikus kompozíció

 

Tájábrázolásait néha olyannyira leegyszerűsíti, hogy csak egy lépés választja el az absztrakt kompozíciótól, mint a Rétegek, a Kékek, szürkék ritmusa és a Mókus szikla című képek esetében.

Szintén cím nélkül szerepel a kiállításban az a városkép, amely a ráfestett körformával buborékszerű hatást kelt. A buborék gömbjének szabályossága, tökéletessége a benne látható képrészre irányítja a figyelmünket. Az ebbe a mezőbe narancsokkal és vörössel festett ellipszissel mintha csak felcímkézné az általa kiemelt részletet.

 

Murányi Teréz tárlata kapcsán kiemelésre érdemesnek találom, hogy a kiállított képek mindegyike olajjal készült. Hogy ez miért fontos? Hogy egyáltalán miért érdemes megemlíteni? Vászonra vagy fatáblára, esetleg fémlemezre olajjal festett képek rajzolják meg a művészettörténet táblaképfestészeti vonalának ívét, a legkorábbi példák a XII. századból valók, és tudjuk, hogy a technikát a XV. században a van Eyck testvérek tökéletesítették. A gondosan alapozott olajfesték tartóssága már bizonyított, ellentétben például a múltszázad találmányával, az akrillal, hogy a printekről ne is beszéljünk. Az alkotók mindig is kísérleteztek újabb és újabb anyagokkal, de a sikertörténetek mellett szomorú esetek is ismertek. Elegendő Leonardo Anghiari csatájára gondolnunk, aki Plinius receptúrájának felhasználásával festette hatalmas kompozícióját a firenzei Palazzo Vecchioban, az Ötszázak Tanácsának üléstermében. A mű a mester szeme láttára azonnal pusztulásnak indult.

 

Zárásképpen annyit mondanék Murányi Teréznek: csak így tovább! Zárójelben még megjegyezném, hogy várjuk tőle a most bemutatott képeknél nagyobb méretű alkotásokat.