Both Gabi
„Rajzolj nekem egy vicceset!”
Interjú Szekeres Nikolettával, Ole Könnecke kiállításának kurátorával
A Magyar Irodalmi Szerzői Jogvédő és Jogkezelő Egyesület (MISZJE) szervezésében megvalósuló PesText Fesztivál, ahogy évek óta, idén ősszel is elhozza Budapestre november 6–8-ig a nemzetközi irodalom legizgalmasabb alkotóit. A Szöveg-Világ-Irodalom nem csupán egy jól hangzó szlogen, hanem valódi tartalommal telik meg évről-évre, ez pedig nemcsak az interkulturális kapcsolatokat erősíti, hanem az itthoni alkotók látásmódját is szélesíti. Az igen gazdag irodalmi kínálat mellett, rendszerint a könyvekhez kapcsolható vizuális művészek munkáit is láthatjuk a PIM-ben a nagyszabású kiállításokon, sőt workshopokat is tartanak a magyar grafikusoknak a külföldi illusztrátorok. A PesText2025ősz keretében Ole Könnecke német illusztrátor munkáit láthatjuk a PIM-ben november 6–30-ig. A kurátor, Szekeres Nikoletta válaszolt Both Gabi kérdéseire.
‒ Milyen szempontok alapján válogattál Ole Könnecke munkáiból a PIM kiállítására?
‒ A PesText illusztrációs kiállítása hol egy alkotót, hol egy (vagy több) ország illusztrációs világát mutatja be a magyar közönségnek. Az idei kiállítás ebből a szempontból kicsit hibrid, mert Ole Könnecke német rajzoló lesz a középpontban, de megemlékezünk a nemrég elhunyt Jutta Bauerről is, aki eredetileg a fesztivál vendége lett volna. Illetve bemutatjuk a német kortárs illusztrált gyerekkönyvek egy igen nagy szeletét, emellett egy-egy képregényt, felnőtteknek szóló néznivalót is felfedezhet majd a közönség.
Ole Könnecke
‒ Hogyan zajlott az együttműködés a külföldi kiadókkal?
‒ Bevallom, nagyon örülök, mert a mostani szervezés során elég jó tapasztalatokat szereztem. Amikor ismeretlenül bejelentkezünk egy-egy kiadónál, hogy „hahó, Magyarországról jöttem, és úgy szeretném, ha adnátok könyveket egy illusztrációs kiállításhoz”, nem mindig ugyanazok a reakciók érkeznek. Van, amikor nem is kapunk választ, aztán olyan is előfordul, hogy „ez ennyibe és ennyibe fog kerülni”, és természetesen örömteli reakciók is érkeznek, amikor a kiadók boldogan adnak könyveket, hiszen mindenkinek érdeke, hogy minél több minőségi könyvet mutathassanak be egy másik országban, még ha az olyan kicsike ország/piac is, mint Magyarország. A német kiadók (egyetlenegy kivételével) igen hamar válaszoltak a felkérésre, és szinte azonnal felajánlották, hogy küldik a könyveket, illetve átvehetjük őket Frankfurtban, a könyvvásáron.
‒ Ezek szerint könyvek is lesznek a kiállításon?
‒ A kiadóknak köszönhetően széles merítést mutathatunk a német könyvekből, amelyeket asztalokhoz rögzítve állítunk ki, így a közönség nyugodtan kézbe veheti, átlapozhatja, alaposan megnézheti és akár el is olvashatja őket. Különösen fontosnak tartjuk a tapintás lehetőségét, miközben nagyon érdekes élmény, hogy a kiválasztott képek a falon mennyire más kontextusba kerülnek, ha „kilépnek” a kötetekből.
Ole Könnecke könyveiből főképpen azokat válogattuk ki, amelyek a gyerekkönyves munkásságához kapcsolódnak. A falakra négy könyvéből választottam ki képeket, amelyekből kettő megjelent Magyarországon is a Pagony kiadónál, a másik kettőnek pedig a német kiadása megtalálható lesz a kiállított könyvek között, és aki szeret játszani, összevetheti benyomásait.
‒ Mi az, amit szeretnél kiemelni a leendő látogatók számára az életművéből?
‒ Nekem nagyon könnyű Ole Könnecke világához közel kerülni, egyrészt imádom a vonalrajzos technikát, azt, amikor látszólag könnyedén papírra vetett rajzokkal valaki komplex tartalmakat tud érzékletesen ábrázolni. Jó lenne, ha sokan látnák, hogy így is lehet gyerekkönyvet csinálni, ami egyébként sem idegen a magyar közönségtől, elég csak Réber Lászlóra gondolnunk. Igazán felvillanyozó, ahogy Könnecke képes együtt dolgozni másokkal: van a fiával egy közös könyve, aki zeneszerző, és akivel a hangszereket mutatják be a gyerekolvasóknak, illetve egy olyan képeskönyvet (Gutenachtgeschichten für Celeste) is alkotott, amelyet egy egészen más iskolát követő illusztrátorral rajzolt közösen. Ez szerintem nagyon inspiráló munka, nem véletlen, hogy a falon is helyet kapnak majd ezek a képek.
‒ A humor mint kötőanyag nagyon jellegzetes Könnecke munkáiban.
‒ Szeretem a humorát, de szeretem azokat a kreatív csöndeket is, amelyeket a nagy fehérekkel teremt. Képregények esetében szokás beszélni arról, hogy a panelek közötti hézagot a fantázia tölti ki, Könnecke munkáiban ezek az üres részek valójában tele vannak tartalommal. Mivel képregényrajongó vagyok, nem volt nehéz felfedeznem nála a képregényes múltat, illetve bizonyos tradíciókhoz való vonzódást. A kis Nicolas, és Babar világa is sokszor eszembe jut, amikor a képeit nézegetem, ami meg az én gyerekkoromból ismerős. Nem beszélve arról, hogy anyukám akkoriban a Hírlapkiadó Vállalatnál dolgozott, így frissen, illatosan, gadgetestül csomagolva élvezhettem franciául a legjobb képregényeket, persze hogy könnyen rabul ejt ez a világ. Talán nem véletlen, hogy a franciák igencsak kedvelik Könnecke munkásságát. Találtam egy részletes cikket róla a svájci Ricochet nevű portálon, ahol többek között arról is olvashatunk, hogy milyen hatások érték. Mivel Göttingenben született, de Svédországban élt gyerekkorában a családjával, magába szívta – a hygge életérzés mellett – a lindgreni és nordquisti hagyományokat is. Nagy hatással volt még rá a svéd Jan Lööf, a Félix-képregények alkotója, illetve Olle Eksell grafikus és plakátművész, akinek a designnal kapcsolatos elméleti munkássága is revelatív. Az említett cikkből én most csak egy rövidke részletet emelnék ki, ami a művészi hatások mellett egy nagyon fontos, szemléletformáló élethelyzetre hívja fel a figyelmet. „Az 1960-as években a svédországi hangulat nem volt összehasonlítható a németországival. […] Göteborgban kifejezetten menőnek számított képregényeket olvasni. Igazi kultúrsokk volt számomra, amikor Németországba költöztem, hogy iskolába járjak.”
Hamburgban a hangnem sokkal szigorúbb volt, a gyerekek kevesebb szabadságot kaptak, és Könneckének azt is meg kellett tanulnia, hogyan szóljon tisztelettudóan a felnőttekhez, mert Svédországban egy sokkal természetesebb kommunikációt sajátított el. Egyébként fordított németre svéd gyerekkönyveket is szabadidejében, illetve egy beszélgetésben azt is elárulja, hogy Lola-sorozatának egyik figuráját egy svéd énekes ihlette, csak ezt eddig még senki sem vette észre.
‒ Jutta Bauer váratlan halála hogyan változtatta meg a kiállítás koncepcióját?
‒ Alapjaiban. Amellett, hogy a falakon megtekinthették volna a képeit látogatók, és ugyanúgy könyveket is bemutattunk volna, nemcsak tőle, hanem más kortárs német illusztrátoroktól (a koncepció ezen része maradt), Jutta Bauerrel már arról leveleztünk, hogy vázlatokat és skicceket is hoz a kiállításra. Szerettem volna az alkotás menetét, a fázisokat is sokkal érzékletesebben a közönség elé tárni, amiben ő abszolút partner volt. Sokkoló élmény volt olvasni a fia levelét a szomorú hírrel. Ezután gyorsan újra kellett terveznünk a programot, amely hármas együttműködésben jön létre. Az eleinte a tragédiától lesújtott csapat szép lassan újragondolta az eseményt, a PesText-stábból Kollár Árpád, Varga Betti és én, a Pagonytól Kovács Eszter és Győri Hanna vett benne részt, illetve a Goethe Intézettől Klein Judittal ültünk le újra egyeztetni, és a szorongásból végül azt hiszem, valami egészen jó dolog fog kisülni. Viszont az egyértelmű volt, hogy Juttára szeretnénk valamilyen módon emlékezni, így két könyvéből válogattam ki képeket a falra, illetve jócskán lesznek a lapozgatható kiállításban tőle is könyvek.
Helyszín: Petőfi Irodalmi Múzeum, Díszterem
Időpont: 2025. november 6., 18:00
A belépés ingyenes.
A kiállítás ideje: 2025. november 6–30.
A fesztivált megnyitja a Goethe Intézet igazgatója. Miriam Bruns és Urbán Bálint luzitanista irodalmár, fordító. Ezt követően Kovács Eszter, a Pagony Kiadó főszerkesztője beszélget a német illusztrátorral, Ole Könneckével, majd Szekeres Nikoletta, a kiállítás kurátora nyitja meg a „Rajzolj nekem egy vicceset!” című tárlatot.
Az estét Darvas Kristóf zongorajátéka, könyvdedikálás és kötetlen beszélgetés zárja.
November 8-án pedig a Bartók Pagonyban illusztrációs workshopon is részt vehetnek a magyar alkotók.
