Tárca






Esze Dóra
As Times goes by
Európa titkos fővárosai I.


Drága Nagyapa, igazán kár volt aggódnod, különösebb súrlódás nélkül megérkeztünk Tallinba, már ki is aludtuk magunkat, mindjárt az elején, később ugyanis erre nem lehet időt keríteni, és nyugodtan kijelenthetem, ami itt vár, minden képzeletet felülmúl (Szeretnem kell, amilyen vagy, gondolta Nagyapa), ezek az éjszak fényei, Nagyapa, nem írhatom másként, ó, ha látnád, micsoda élet van itt, ha lemegy a nap, a térkép felső széléhez közeledve, micsoda központi klubja lett annak, amit az emberek a természetes sötétben szeretnek csinálni (így nem vagy, így vagy, teérted, kint felejtetted a törölközőt a napon, mormolta Nagyapa), Nagyapa, annyi itt a szálloda most már, Névát lehet velük rekeszteni, ezt te kijavítanád, de azt akarom mondani, nyoma sincs az elhanyagolt szovjet peremvárosnak, tudod, hogyan kellene jellemezni a kávéházakat?, mellow, bizony, mellow valamennyi, de mit találjak ki az éttermekre? (ami őt illeti, azt a másikat, széles és irányíthatatlan hullámokban lepi el a szíved a hála és az undor, felváltva, keveredve, bugyborékolóan, langyosan, elfogyott a tej a kávéhoz, botladozott Nagyapa a félhomályban), és ha valakiből kitör a, nem mondhatom másképp, Nagyapa, az upscale raver, hát pattanjon ide gondolkozás nélkül, és mulatozzon tizenegy órát egyhuzamban, ahogy én teszem most már ötödik napja, csak hogy még jobban beleolvadjak a sötétségbe, a kicsit tawdry, kicsit murky, kicsit még mindig feltűnően és erőltetetten le-nem-pukkant Club Hollywood vörös reflektorfényének trendi csordogálásában (de nem hiszel benne, abban a másikban, azt nem, ilyenkor már üresek az utak, s mert ha nem hiszel, és nincs, az semmmibb a semminél, a kulcsot nem találod egy ideje, azt akarod megtartani, suttogja Nagyapa), a legénybúcsúkban sörrel locsolják izzadt ingüket a harsány fiatalok, viharvert hamisított igazolvánnyal a zsebükben, Nagyapa, tetszene, hidd el (nem hiszel és mégis van, noha magad is tudod, épp ez az, ami nincs, de távoli neszeivel, homályosan és tökéletlenül még mindig emlékeztet téged arra a világra, amely valódi szülöttjének tartod magad, fejtegeti Nagyapa), Tallin a finn öbölre néz, nézek én is (az ablak tárva-nyitva, ismeretlen, sosem látott szülőföld délutáni fényeit idézi benned, a függöny órák óta dagad és visszahull az ürességre, keresi a szavakat Nagyapa), buja lánykacaj remeg a levegőben, meg sok-sok romantikáé, vagy legalábbis a baszásé, mert ez itt a cool fővárosa, Nagyapa, laid-back utcácskák, parkland, strandok, mindenki lazul, mert nem hideg, nem sötét, és feleannyiba kerül a sör, mint Finnországban, a Három Nővér Szálló hatszázéves kereskedőszobák stílusában épült, Nagyapa, amerre a szem ellát, bed and beer csárdák, kétcsillagosak, aki beesik, kezébe nyomják az ingyen korsót azonnal, és nem csak a raving, Nagyapa, az újgenerációs kehrwieder kávéházakba most bele sem fogok, nem tudom elmagyarázni, és ha könyv kerülne a kezembe, csakis a Vabaduz Valjak téren ülnék le, barátokkal, üveg borral, hadd ússzon el az este, egy bár van a parkban, Nagyapa, mintha csak padra telepednék le, ráksalátát kóstolok, marinírozott angolnát, nyelvet retekkel, savanyúkáposzta levest, én végigjárom az oldschool helyeket is, Eeszti Maja (megbocsáthatatlannak tartod, és igaznak, és szabadnak, nyom el egy böffentést Nagyapa), aggodalomra semmi ok, a pincérnők késés nélkül euronizálták méltatlankodó arckifejezésüket (és ezt, délután van, a kertek megtelnek árnyékokkal, a hasonlatosság enyhe, ártalmatlan felhőjét, latolgat tovább Nagyapa), a legtöbbet azonban a Pegazusban gondoltam rád, minimalista skandi hely, imádnád, csak válaszolj, csak nyisd ki, találd meg és gyere elő (tudod egyedül csodának elfogadni, mondja Nagyapa), erre vágyom, látod, itt, Tallinban, és addig toporgok a R.I.F.F. klubban, amíg meg nem hallom (szeretnem kell, csukja le a szemét Nagyapa) a választ (vagy így, vagy nem így, vagy amilyen, te érted).





Kapcsolódó:

A Vendég-oldal rovat írásai

Serfőző Simon: A Tokaji Írótábor elé
Szilágyi Zsófia: EB után, olimpia előtt
Oravecz Imre: Emlékezés egy régi könyvre
Király Levente: Testvérgyilkosság
Méhes Károly: A kimondott igen porfelhője
Bódis Kriszta: Nő a kifutópályán
Háy János: Nevemre veszlek
Tőzsér Árpád: Nyugat népe, 2008
Csehy Zoltán: Madame Sosostris tekintete
Poós Zoltán: Terézvárosi identitás
Lackfi János: Digitális Gutenberg?
Gömöri György: Varsóban jártam
Bogdán László: Az ördög
Rapai Ágnes: Ne lopj!
Békés Pál: NÁBORÚ ÉS BÉKE
Bánki Éva: Pablo, a pingvin
Zalán Tibor: Egy apa euróúniós megvilágosodása
Kőrössi P. József: Mit gyűjtünk
Márton László: A város, amely eltemette önmagát
Vass Tibor: Szent a béka
Garaczi László: Az olaszokról
Turczi István: Csindambaram
Balogh Robert: Hajnaltájt csendesen úsznak a fókák
Benedek Szabolcs: Öcsi, hány óra van?
Jónás Tamás E-MAIL
Fehér Béla: Mozi
Podmaniczky Szilárd: A végtelen példázat
Onagy Zoltán: Kaland Pesten
Szőcs Géza: "Regényeinket és verseinket kézben tartva"
Cserna-Szabó András: Rozsdás szögek
Tarján Tamás: Találkozások Leninnel
Pécsi Györgyi: Liberté vagy amit akartok
Méhes Károly: A búsulás mikéntje
Esterházy Péter: Onnét így
Bányai János: Tájkép háború után
Tőzsér Árpád: Istennők a meszesgödörben
Berniczky Éva: Emlékszem olyanokra is, akiket sohasem láttam
Szepesi Attila: Kőasztal
Fekete Vince - Uniós kocsmadumák
Zalán Tibor - Pál esete az erdővel

2008. augusztus 26.
Csík Mónika tárcáiKiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Akit nem találszFarkas Arnold Levente: Ywon KerépolMolnár Lajos verseiGéczi János versei
Zsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalan
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png