Tárca
Fejléc



Fekete Vince
Kocsmadumák az Unióból
M.V.-nek

Hogy milyen az Unióban? Semmilyen. Vagyis pont olyan, mint azelőtt volt. Az uniós kenyér ugyanaz, mint az azelőtti, az uniós fizetés dettó. A disznyók ugyanúgy visítnak, hörögnek, mint azelőtt, met ugyanúgy késsel öljük. Meglátnám én, hogy mit szólna János bá a disznónál az altatáshoz. Mesze neked kábítás!Ha kevés a fenti: Aszondja a tegnap a gyermek, hogy édesapa, mi jaza Zúnió. Hát mit mongyak neki, aszontam, az olyasmi lehet alighanem, mint a kégyó, télen megfogy, tavasszal megelevenedik, s azzal mejen tovább...



– Ne, nekem ne beszéljetek, tudom, amit tudok!
– S akkor én azt mondtam neki, hogy ide figyelj, barátom!
– S akkor szembejött velem egy akkora barom, de akkora!
– Megmondtam az asszonynak, ha nem tetszik, nézzen más után!
– Jössz egy felessel!
– A négy székely alapigazság: a sör nem alkohol, a fehérnép nem ember, a medve nem játék, az Unió nem ország.
– Orvossal, rendőrrel, szakáccsal nem érdemes ujjat húzni. Úgyis te iszod meg a levét.
– Komám, téged szeretlek a legjobban!
– S akkor jött a patron, egy nagy csemer állat...
– S akkor azt mondtam a palinak, gyere ide, sógor, ezt beszéljük meg. Feleség, te pedig hozol egy liter bort, két poharat, amíg leülünk, hogy ezt a sógorral megbeszéljük. Te pedig pakolsz, csomagolsz, s holnap jösztök apádékkal a furgonnal, s költözöl át a sógorhoz!
– Egy borkány dzsemben hoztam haza akkor a forintot, ember!
– Addig csesztetnek, amíg egyszer meg nem járják! Me aztán nekem is van türelmi zónám, s az véges!
– Vett valami encsembencsem bizbaszokot nekem, vidd vissza, ahonnan hoztad, mondtam neki.
– Ha ez es foci, akkor én pap vagyok...
– Hogy milyen az Unióban? Semmilyen. Vagyis pont olyan, mint azelőtt volt. Az uniós kenyér ugyanaz, mint az azelőtti, az uniós fizetés dettó.A disznyók ugyanúgy visítnak, hörögnek, mint azelőtt, met ugyanúgy késsel öljük. Meglátnám én, hogy mit szólna János bá a disznónál az altatáshoz. Mesze neked kábítás!
– Én mindig a szemedbe megmondtam az igazat...
– Csak olyan részeg voltam akkor is, mint most...
– Fehérnép-e? Ne dicsérd! Mind egyforma.
– Így, ezzel a két szememmel láttam!
– Akkor volt biza jó világ!
– Román gyártmány, hitvány gyártmány!
– Voltam én már magyar, lettem román, majd erdélyi magyar, aztán büdös oláh odaki, egy a huszonöt millióból, aki elözönli őket. Szegény apám pedig volt már magyar, volt román, volt paraszt, volt kulák, volt elvtárs, majd úr lett, most pedig uniós polgár, anélkül, hogy valaha valaki is kérdezte volna, hogy ő mit és hogyan is szeretne.
– Na még csak ezt az utolsót!
– Az volt az igazi, a hat lejes hálba sör, a tizenkilenc lejes szpumósz bor, s a tizenhárom lejes vindemásza!
– Ha reám hallgatsz, azt csinálsz, amit akarsz!
– Nekem ne mondják, hogy szar a magyar!
– Lúd lúddal, tyúk tyúkkal…
– Aszondja a tegnap a gyermek, hogy édesapa, mi jaza Zúnió. Hát mit mongyak neki, aszontam, az olyasmi lehet alighanem, mint a kégyó, télen megfogy, tavasszal megelevenedik, s azzal mejen tovább...
– Én a polgármesternek, s az atyaúristennek is megmondom. Nekem ne integessen, jöjjön ide, ha akar valamit!
– Se nem ügyes, se nem szép, mégis fütyöl s énekel.
– A két kezét összefogja, s úgy könyöröghet, mert engem nem érdekel...
– Nem, ezt most én fizetem.
– Szigur kö dá.
– Ez a kurva sósmogyoró úgy bökkedeztet.
– A biznisz, az biznisz, s a haverság, az haverság.
– Megfejtem én, ne félj, az álmát!
– Mise közben harangozni is szoktak.
– Csak ezt ne mond nekem!
– Úgy mentünk bé az Unióba, mint a csíkiak az erdőbe: a vállukon keresztbe a lajtorjával. S mindennek a tetejibe: csóré seggel, sántán, bénán, félvakon... De kellett ez nekünk! Mint a púp a lábunk közi...
– Csak előre, édes fiam!
– Kutyaharapást szőrivel!
– Utcára nyílik a kocsmaajtó...
– Azt mondtam volt-e, amikor...
– Csak mennél bé Moldvába, barátom, hogy ott milyen fasza utak vannak, s hogy mennyire igénytelenek, elmaradottak az emberek. Olyan, mintha a középkor lépett volna be az Unióba.
– Hagyd a nyavalyába, ezek nem tudják, ezek nem tudnak semmit!
– Ne higgy annak, amelyik szépeleg, mert később elharapja a torkodat!
– Ez zene?
– Ha az idén se lesz ára, többet nem foglalkozom vele.
– A sorrend jó lesz. De tényleg ez az utolsó. Holnap úgyis beteg leszek.
– A katonaságnál is úgy voltam a tisztekkel, mint itt veled, te s tu voltam mindenikkel. Ezeket a mai legényeket már el sem viszik. Nem is tudják meg soha, hogy mi az igazi élet.
– Másnap mindig egy jó kicsi savanyúleves...
– Amikor annak idején apámmal...
– Hol vagytok, székelyek?
– Mi az, mit mondtál?
– Ha túl sokat kelepel, a szájára kell csapni.
– Vakuljak meg, ha nem mondok igazat.
– Ha meg szeretnéd tudni, de úgy istenigazából, kicsi komám, hogy milyen es az Unió, hát ide figyelj, az asszony szerint: kicsi és semmire se jó, mint az apád f... Ezt mondta a gyermeknek. Én pedig azt mondtam, hogy nagy, mint az anyád p... S hogy amióta ekkora lett, semmi örömem sem telik benne.
– Ha sok pálinkát iszol, kénozhatod, mert nem áll fel az istennek se. De ha fel talált állni, akkor jaj a fehérnépnek.
– Ha fel tudok állni, akkor még megiszom egy decit. Ha nem tudok felállni, akkor hazamegyek.
– Holnaptól nem iszom, bizonyisten.
– Szinte lekoppant a szemem...
– In vino vomitas...
– Idd ki már, ne csak a szájad járjon!
– Szomorú a székely sorsa...
– Ha még ez se tetszik...
– Mert ha én nem vagyok...
– Úgy elvannak azzal a kilenc hónappal. Mi sokszor harminc évig is hordjuk egy mukk nélkül.
– Valahogy úgy vagyunk az Unióval a nagy rittyegtetős, tűzijátékos belépés után, mint a cigányprímás hajnalban a bandájával, amikor korholja őket: beléhánytál a pergődobba, beléfostál a nagybőgőbe, megetted a gyantát s a banda becsülettyit...
– Nekem ne mondja meg mennyi a kétszer kettő.
– Hogy is mondta az öreg Nagy?
– A mi papunk aranyszájú.
– Ától cettig!
– Ha nem mondod, eszembe se jut.
– Kiviszel-e?
– Mi az, mit mondtál?
– Én úgy szoktam, hogy letérdelek, előrehajolok, s akkor nem spriccelem fel a nadrágom szárát...
– Hívjatok egy taxit!


Láb

Főlap
2007. január 15.
Kontra Ferenc tárcáiHáy János tárcáiElek Tibor tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Csabay-Tóth Bálint: A sarjSzarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy verset
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Markó Béla verseiFinta Éva verseiFarkas Wellmann Éva: Szanatóriumi emlékvázlatokKiss Ottó: Lieb Mihály
Tóth László: BúcsúzóZsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem volt
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png