„zokogni kéne nyerésre állsz / ha volt is szárnyam / régen megkötözték / ma este is tartom arcom / viselem más szégyenét” Iancu Laura versei.

„Nincs már tétje a céltalanságnak. / Lépteim beleragadhatnak az agyagos / földbe, de lehetnek akár súlytalanok is. / Helyettesítésemet megoldották, / kedvenc regényeim újraolvashatom.” Szita Szilvia...

„Lábszárig sárban. Tovább. / Így tán vadállatnak látnak. / Futás közben elgondolni, / hány színe van a halálnak.” Ármos Lóránd versei a Bárkából. 

„nem múlhat el csak úgy fájdalom / nem lehet semmivé / aki nincs többé nem ereszt / valóságosabb mint aki van” - Fecske Csaba versei a Bárkából. 

„a halál éléskamrája tele / zokogva ülünk nagyanyáink / spájzaiban felállunk és / rohanunk megölelni az anyánkat” Nagy Zsuka versei a Bárkából.

„Zárás után hazaballag a / sápadt kocsmáros, képzett részegész – / befelé fordul a mindenség maga, / és visszafelé indul el az egész.” Bék Timur versei a Bárkából. 

„csillogó cuccok és páncélok, Leia kontyát / feledni hogy lehetne, s ezt a zsibvásárt, ember! / Boríts el, Darth Wader most, éjszínű köpenyeddel!” Lackfi János versei a Bárkából. 

„Öreg hajók a tengeren, zsákmánnyal / Telt hajók, vonulnak lassan a part / Felé, mélymerülésű, lomha bárkák, / Halak százaival a vízvonal alatt.” Tomaji Attila versei. 

„Nézd, a szeméthegy egyszerü lélek. / Egyszeri lélek, hogyha kidobták, / hogyha kidobták, nincsen esélye, / elszökik onnan már a valóság.” Vörös István: Hermész-szonettek. 

„Egy nagy sötétlő erdőbe…, s egyre beljebb. / Már akkor is, ha úgy érzed, hogy nem megy.” Bertók László szalmaszál-firkái a legfrissebb Bárkából.