Versek

 

 

Olah_andras_meret_jo.jpg

 

Oláh András

 

felejtés

 

a nyár elfolyt mint a magzatvíz
ránk nyomta bélyegét a kezdődő apály
a didergő beletörődés a fázó türelem
párába burkolt csöndet és álmatlanságot szült
– a templom gombjának rejtekéből kiemelt
üzenet sem szűri át többé a harangszót
ledobott cipőkben kutat utánunk az idő
fájdalmaink közt evezve követ
egy kifordított zsibbadt hajnalig
ahonnan már nincs hová s a kétségek
nem fedezik tovább a felejtés felelősségét
egyetlen cél marad: a megőrzés
de inkubátorba préselődött már a remény
s nem lehetsz többé kérdés az arcok
üresjáratában – csak kiszáradó nevetés…

 

 

[jobb lett volna]

 

talán jobb lett volna mégis nem kivárni
hogy az a nyári apály kiszárítson bennünket
talán jobb lett volna elmenni
s nem látni nem hallani nem megélni
az éjszakák elsivatagosodását
jobb lett volna megőrizni téged is olyannak
amilyennek álmodtalak
amilyen nem voltál sosem
de vajon miért rakott fészket bennem a hiány
a kiolthatatlan s miért hittem hogy érdemes
amikor tudtam hogy nincs fájdalmasabb
mint magányosnak lenni veled

 

 

üresen

 

a teraszon ücsörög
pont ott ahol a várost elhagyja a folyó
látni a hosszan elnyúló ívet
s kicsinykét még a kanyarulat utáni
szakasz is befogható
van amit soha nem lehet elfelejteni
ezt a képet sem
biztosan a fájdalom miatt
ami valójában sosem volt az övé
legalábbis nem kizárólagosan
és nyoma veszett az időnek is
ami mostanáig kitartotta
és amivel annyi képmutatás után
a tévedéseket számba véve
komolyan szembesítette magát –
az a lány innen indult el
épp ilyen késő délután
amikor a nap már kanyarulaton
túli fák hegyén vöröslik
innen indult a város felé
dacos haraggal a szívében
be a zsibongó forgatagba
s ő nem követte
nem akart része lenni annak az álságos
tömegnek amely főtéren vásárt
csinál az érzelmekből
egyedül akart maradni
bezárkózni a józan csöndbe
– és végül egyedül maradt tényleg –
mostanra elfogytak a kérdései
és nincsenek tervei sem
csak a naplementét várja
hogy aztán az éjszaka közepén
nekivághasson az üres városnak

 

Megjelent a Bárka 2018/3-as számában.


Főoldal

2018. június 18.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Elmarad Grendel Lajos békéscsabai estjePénteken adják át a Szép Ernő-díjakatNyilvánosságra hozták a Prima Primissima idei jelöltjeitKínai szerző kapta idén a Janus Pannonius Nemzetközi Költészeti Nagydíjat
Ütőér
Márton László tárcái Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcái
Versek
Nagy Magdolna versei Tatár Sándor versei Varga Imre versei Juhász Róbert versei
Prózák
Rhédey Gábor novelláiMagyariné szeretőjeKötter Tamás: Az 51-es körzetMárton László: Vagy inkább miatta...
Kritikák
Képzelt futás belső tájbanA pénz hatalma - Száraz Miklós György: OsztozkodókA megőrzés makacs igyekezeteUram, a kezedet kerestem
Esszék, tanulmányok
Objektív helytörténet szubjektív szemszögbőlA valamikori szlovák településből többnemzetiségű, multikulturális város?Csabensis - Háromszáz mozaikból összeillesztett nagy történetCsabatörténet dióhéjban
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA