Versek

 

 5.Hartay1.jpg

 

Hartay Csaba

 

Önzáró anya

 

Lecsúszik. Ahogy figyeled, a szint, a vonal egyre lejjebb.
Nincs akkora szorítás, erő, nincs önzáró anya, lecsúszik.
Elenged, lecsúszik. És onnantól a szél is belekap, viszi.
Kórház ablakából rálátni a haladó autókra. Vannak életek.

Elviszik a szálat, lepergetik lelki vagyonod, szó sem marad.
Nyögés. Lecsúszik torkodon a lemenő nap tablettája.
Kirabolt gyárépületben ébredni délben. Szorult varrógépek.
Lecsúszik a megfeszített, orsója üres dobbal kopog tovább.

Ütemet lopni máshonnan, behozni a határ értékeit.
Miért álmodom azt, hogy egyedül a régi lakásban.
Egyetlen otthonom van: a testem. Elfárad, lemerül, lecsúszik.
Elöregedett befőttes gumik a csuklómon. Elszakadnak. 

 

 

Riadt őzek

 

Az éji táj is él.
Egy-egy tanya hunyorgó fénye
a bekötőutak végén.
Az elhagyott fasorok is élnek.
Egy elhagyott élet is világlik.
Menekülünk sötét úton.
A menekülés is él.
Útmenti fák csupasz bordái között.
Hideg géptest.
Elhidegült szívzörejek.
Hűlt belekben utazunk.
Perisztaltikus távolodás.
Sár mindenütt.
Mély salak.
Menekülünk, távolodunk.
Dobogásunk fekete titok.
Az éji út is él.
Véredények, éjedények.
Zörgő bádogbögrék villanypóznára fűzve.
Minden hang beesteledik.
Hogy ott jártunk, riadt őzek látták.
Őzek elfeledett élményei vagyunk.

 

 

Öreg szőlőszem

 

Úgy titkoltam, hogy boldog vagyok.
Csak ültünk ott az asztalnál,
és rám tört a boldogság.
Belül hatalmas sátrak uszonyai lobogtak.
Csapkodtak kopoltyúk vérpiros zászlajai.
Harsonák hallgattak, csillogtak.
Annyira boldog voltam, nem volt rá okom.
Végre ok nélkül lehettem szabad.
Nem lenne szabad takargatni a boldogságot.
A harsonákat meg kell szólaltatni.
A csillogást ki kell vetíteni.
Égbolt-méretű képernyő kell.
És ha majd megtanulnak beszélni a bolygók,
elsuttogják.
De addig marad a csillagok képzelőereje.
A fénygócok gyémánt-emlékezete.
Távcsővel, mikroszkóppal
akarom vizsgálni a boldogságom.
Mert eljárt az égi úton.
Sárgára festett kifutón lassított.
És most itt van, mint egy öreg szőlőszem, olyan bolygó.
Olyan földgolyó az Isten elgurult játéka.

 

 

Megjelent a Bárka 2018/3-as számában.


Főoldal

2018. június 20.
Kiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Molnár Lajos verseiGéczi János verseiZalán Tibor verseiGergely Ágnes: Az ausztriai lépcsősor
Haász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalanKötter Tamás: Izgalmas életek
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png