Beck Tamás
A boldogság
Tapasztalat híján úgy gondolok rá, ahogyan
középkori geográfusok képzelték el a titokzatos
déli kontinenst. Egy török admirális ugyan
pontosan felrajzolta a terra incognita
partvonalait, ám ez a mozzanat feledésbe
merült, akár a gyerekkorom. S izgatott
várakozás előzte meg a későbbi expedíciókat,
amelyek hírét hozták, hogy a kérdéses földrész
teljességgel élhetetlen.
Holdárnyék
Miként az állatok nyugovóra térnek napfogyatkozás
idején, halálakor engem is hatalmába kerített
a látszat. És elneveztem a holdárnyékot éjszakának,
hiszen utolsó találkozásunkkor úgy turkáltam őbenne
tekintetemmel, ahogyan orvosi műszerek okoznak
fájdalmat egy rosszul kivitelezett narkózisból operáció
közben felébredő betegnek.
Szavakkal tartósítani
A szerelem állaga szobahőmérsékleten optimális.
Ezen az sem változtat, ha néha gázláng fölé
helyezel egy kotyogót, hiszen a kávé nem tesz
tönkre családokat. Baj akkor támad, ha nem
ismeritek fel, hogy fogyatkozó szókincsetek
egy kapcsolat nátrium-benzoátja: hosszúra
nyúlik köztetek a szobában a hallgatás, és
meg sem kísérlitek szavakkal tartósítani
a lejárt szavatosságú szerelmet.
Epilógus
Halála óta szobája se létezik.
Nem észleli. Nem hozza létre.
A semmit tapintják érzékszervei.
Már tárgytalan az észlelése.
Eső veri az ablakot, recseg a szék, hol ült,
de ő már nem vesz tudomást ezekről.
Létezhetnek vajon tárgyak tőlünk függetlenül?
Egy széllökéstől most e tézis megdől.
Megjelent a Bárka 2018/2-es Bárkában.