Somorjai Réka
Befordulni a hajlatokba
Én hozzád csak átutazni jártam.
A nyilvánvaló korkülönbség
kisfiússá nyomorított.
Véletlen találkozásainkkor
végig zavartan, mint egy teaházban.
A hozzád vezető metróvonalakat
rajzoltam a parti homokba.
Akkor éreztem először
a csatlakozási pontokat kijelölő
kavicsok súlyát.
Távozáskor még visszanéztem a Jászain.
Én hosszan, sokáig szerettem
bolyongani egy ismeretlen szerkezet
részletei között. Befordulni
a hajlatokba, megérezni közös
korlátainkat. Mindig csak fél fejjel
kintebb hajolni. Aztán megszokni
a csöndekkel kibélelt esti paplant,
és végül úgy, ahogy mindig, eltűnni
a körúti párhuzamosok középpontjában.
A Rottenbilleren
őskép
szádban félig megrágott falatok.
te csak az ízlelésig szeretsz eljutni,
én kiskorom óta mindent egészben,
rágás nélkül. anyám refluxba halt bele.
álmában a gyomorsav megemésztette
a koronáriát.
első kép
a rottenbilleren két fénylő petefészek:
kétágú villanyoszlop. láttam, ahogy lecsúszik
tekinteted szentjánosbogár-
tánca szoknyám redőire.
anyajegy
azt ígérted, a rottenbilleren
megállunk. vezetted kezem
végig hátadon. a két púpozott-
barnacukor anyajegyig.
ott lassítottál, mert eltértem
a nekem szánt iránytól
tovább, egy harmadikig.
második kép
kontúrod mentén haladok,
így az övén rendszerint tévedek.
a Bekötőutat jelölő sódert
bekeverték kötőanyagnak, és
azóta mindig rossz irányba indulok haza.
Két ismeretlen
Az ágy némán.
Kimetszi magából részedet: baloldal.
Osztozom hiányod határával,
ahogy tömegsírban
osztozkodnak bordák, kezek.
Engem is minden éjjel
belök valaki. Muszájból
mellédtemetkezek.
Megjelent a Bárka 2018/3-as számában.
