Versek

 

 14.Csontos_M__rta_2.jpg

 

Csontos Márta

 

Arcok a múzsák kertjéből

 

 

Krúdyban álmodik a valóság

 

A megmozdult ürességben
egyetlen piszkos felhő az ég.
Ébredésem sugara fölém hajol.

Talán a szél hangja
zajong bennem, talán
a Hold udvara zár magába.

Véremet szívja a hajnal,
próbálom önnön fényemhez
szoktatni magam.

 

 

Sophie Novalis emlékkönyvébe ír

 

Nem talállak. Ajkamon
a sehol.

Ha könnyű éjszaka
bújik mellém, áthangolja
álmom a lényeg.

Rossz ébredés vár rám,
az egymásba olvadó
felhők mámora elillan.

Az égből leszakadt
trombitaszó nyomvonalán
égre énekelem
a madarakat.

 

Hervay Gizella, jelekben

 

Meghaltak bennem a napok.

Hova mélyed az idő,
merre dőlnek a ködös hegyek?

Vitorlám zászlaján
lobognak a hiányjelek.

Fekete fátyol a tér.
Halott nélkül vagyok özvegy.

 

Megjelent a Bárka 2018/3-as számában.


Főoldal

2018. június 28.
Kiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Molnár Lajos verseiGéczi János verseiZalán Tibor verseiGergely Ágnes: Az ausztriai lépcsősor
Haász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalanKötter Tamás: Izgalmas életek
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png