Versek

 

 14.Csontos_M__rta_2.jpg

 

Csontos Márta

 

Arcok a múzsák kertjéből

 

 

Krúdyban álmodik a valóság

 

A megmozdult ürességben
egyetlen piszkos felhő az ég.
Ébredésem sugara fölém hajol.

Talán a szél hangja
zajong bennem, talán
a Hold udvara zár magába.

Véremet szívja a hajnal,
próbálom önnön fényemhez
szoktatni magam.

 

 

Sophie Novalis emlékkönyvébe ír

 

Nem talállak. Ajkamon
a sehol.

Ha könnyű éjszaka
bújik mellém, áthangolja
álmom a lényeg.

Rossz ébredés vár rám,
az egymásba olvadó
felhők mámora elillan.

Az égből leszakadt
trombitaszó nyomvonalán
égre énekelem
a madarakat.

 

Hervay Gizella, jelekben

 

Meghaltak bennem a napok.

Hova mélyed az idő,
merre dőlnek a ködös hegyek?

Vitorlám zászlaján
lobognak a hiányjelek.

Fekete fátyol a tér.
Halott nélkül vagyok özvegy.

 

Megjelent a Bárka 2018/3-as számában.


Főoldal

2018. június 28.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Ütőér
Szív Ernő tárcáiSzálinger Balázs tárcái Sándor Zoltán tárcáiSzabó T. Anna tárcái
Versek
Nógrádi Gábor verseiPéter Erika: PalettákZentai Adél verseiKiss Benedek versei
Prózák
Papírváros-szilánkokOravecz Imre: Feljegyzések naplemente közbenBogdán László: Utazás hazaHáy János : Az új nő
Kritikák
Zsánertetoválások kontinense - Horváth Benji: A dicsőséges Európa Szimfónia regényreMivé válhat a világunk, HA…Több irodalomtakarót a csupasz szenvedélyre
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA