Versek
„Titok, titok, dehogy van! / Ahogy kertemből almám / megfújta egyszer egy éhes gyerekcsapat, / üvegben az átkos kóladió levével / jött ágyam mellé a halál, / bár úgy nézett ki, mint fiatal ápolónő, /...
„Az ösvényt már rég avar takarja, / ám a dombok hajlatán / úgy égnek még a színek: / a rőt, a sárga, barna, / mint mézillatú gyertyák / az ősz ravatalán.” Gömöri György két verse a Bárkából.
„Az árusnéni, az arámiai táncoslány, / Meg a frankhoni gallvér, / Fenékig érő, ősz loboncos beste, / Szálanként hizlalja a megváltó habot, / Lassan az éteri lufit, öregesen / Az érintésre papírrá...
„Hogy enyhüljön a világkáosz, / elrendezett pár limlomot.” Halmai Tamás versei a Bárkából.
„körbeállnak minket a jegenyék, / ezek a hülye fák, nekem meg újra meg kellene / tanulnom beszélni, hogy elmagyarázhassam / végre, miről suttognak a felnőttek” - Csillag Tamás versei a Bárkából.
„Érteni a szóból, jelből, hallgatásból, / folytatni a ködben, kapaszkodni máshol.” Bertók László versei a Bárka legújabb számából.
„A föld minden hajnalban / úgy fogad be, mint kölykeit szájában / hordó vadállatot a bozóttűz füstje.” Csobánka Zsuzsa verse a legújabb Bárkából.
„Légnyomás, hó és szirti sasok: / egyre feleslegesebb // tökéletesnek érezni a nap / ragyogtató hullámveréseit.” Egressy Zoltán versei.
„Jó tőlem nincs elég terem / Saját magam megrészegít / Mit kezdjek akkor már velem / Ha az árulás se segít” - Grecsó Krisztián verse a Bárkából.
„Szemem elhomályosult, egész életemben ide jártam, / már sehol máshol nem voltam. Elnéztem a tested, / kezed helyén száraz ág, nem nyitottam ki az utolsó szobát.” Nagy Magdolna versei a Bárkából.
