Versek

 

 S__t___Csaba_Andr__s.jpg

 

Sütő Csaba András

 

felfüstöl

 

egy kert sosem késik el. körbekerítették. tartós álom azoknak, akik szemükbe takart zöld villanásokkal úgy vélték, mindez megszelídíthető. drót és beton jelzi a mohóság, a lehetőségek szűk határát. belebont a vegetációba az átnyúló ágak hosszú sora. itt is, ott is potyog a gyümölcs, puffannak a héjuk mögötti zsenge hússal az érett cseresznye- és meggyalakulatok. egyszerű, édes, átkozott gravitáció. reggeli torna, cefrevilág. felemelt kéziszerszám, a szélén rozsda, élbe vékonyodik az acél, a simára csiszolt nyeleken felfüstöl az odaszáradt sár. ásó. gereble. kapa. volt hová merülni, van hol vájkálnia. a törött, csámpás vödrökből kandikál a gaz. a perjeszár a földre visszahull, az eső visszamossa. elégedettséget, új fájdalmat így teremt. rezgő, erős szárú szőlőlevelek. letépett hónaljhajtás. drótra gabalyodó kacsok.  gyalogtőke, lépés lépés után. bodzával vetekedő fürtkezdemény.

 

sláger helyett

 

a füst elszáll, az írás itt marad. akár régi nótában veretesnek szántott sor. el van boronálva. az összevágott dohánylevelek izzanak, cakkosan ég a papír.

 

kerozin

 

gatyába a pertlit, tűvel, szúrás, húzás, a slagot a kertben úgy rángatja körül. nehéz, sáros, vizes. tekeredik. slank, üreges testben mennyi súly. eltörli a reggeli vándor az éjszaka apró, képtelen nyomait. hártyásra égő csiganyál. benzin a tankban, kanna a csomagtartóban. kerozinsávok az égen. röpködünk.

 

földmunka

 

két szürke betontábla között zöld csíkká érik a fű csomója és a gazok eltervezetlen szívóssága. a korai örömöt stafétával váltja a huroló bosszúsága, a repedéseket tépkedő kéz. elmerülnek az ujjak a zöld forgatagban, csúszik a kézfej a betonon, töredezik, beszakad a köröm. az összegörbült ujjak a gyökérhez furakodnak. szétnyíló föld, fehér, szakadó gyökerek. égre emelt tekintet, a szomszédban földmunka, markolókanál.

 

rétes

 

az asztal, nyújtás után: a töltelék meggy, rászórva meggy és mák, tök és mák, alma és mák. a porcelánon átütő almapép. túrórögök. nyitott gázpalack. az álarc a padláson bevert szögön lóg, a szimatszatyorban egymás mellé zsúfolódva damil, ólom, műanyagdobozban egymásba gabalyodva a blinkerek. konyha, veranda egymásba nyitva, nyárra levettük az ajtót.

 

Megjelent a Bárka 2018/4-es számában.


Főoldal

2018. szeptember 04.
Kiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Molnár Lajos verseiGéczi János verseiZalán Tibor verseiGergely Ágnes: Az ausztriai lépcsősor
Haász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalanKötter Tamás: Izgalmas életek
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png