hogy utoljára írok, azt ne csodáld, szívem,

én nem leszek soha az a másik nő,

az a férjtolvaj, az az aparabló,

a titokba kúrt fiatal szerető,

 

akit az elhagyott feleségek átkoznak este, mikor

magányosan fürdetik a gyerekeket,

aki bebújik a hitvesi ágy vánkosai közé,

és miatta tegnap, ma és holnap se lehet...

 

inkább kamion leszek, aki elüti az időt,

ami nélküled vánszorog az úton át,

és meg sem állok, csak fizetem a vámot,

ha jön a határ, és hajtok tovább.

 

biztonságban elviszem a rakományomat,

és titokban olvasom a leveleket,

hogy hiányozni fogsz, azt nem tagadom le szívem,

de van, amit az ember már mégsem tehet.

 

és most legyek akár áldott, akár megátkozott,

az ímélcímem mától megváltozott.

Sláger

Mi egyszer elmúlt, visszatér-e még?

Kenyérből, borból lesz-e majd elég?

Hűs árnyék lesz-e a tűző napon?

Megbánni mindent lesz-e alkalom?

 

Mi most betöltött, megmarad-e még?

Az állócsillag őrzi-e helyét?

Hol szól a dal, mi megtanulható?

Üres tér lesz-e, visszhangot adó?

 

És vajon lesz-e, egyszer lesz-e még

Vers, mi a végére sem esik szét?

Kóbor kutyának szélvédett vacok,

S lesz-e bocsánat, hogy még itt vagyok?