„Apadván már kincsem, / foghatatlan Isten, / hozzád kell sietnem, // szánd keserves fejem, / fene ötte sebem, / elmenő életem...” Kulcsár Ferenc verse a legújabban megjelent Bárkából. 

„Valami sohasem volt szigetre vitt / Az értelmen túli valóság / Hatalmas cégéren hirdette magát / Egy méretes úri szabóság.” Csomós Szabolcs versei a Bárkából. 

„Lehet, hogy idült halogatása közben éri / halaszthatatlanul. Aki most leírja,
ezt a kicsodát. / S kiderül a fény zászlói alatt, hogy nincs saját.” Varga Imre versei. 

„talán nem ismerjük fel / közös magányunk, / de távolodván is, / kötelékünk egyetlenné lett, / meg nem szüntethető.” Ungvári László Zsolt versei. 

„közös, közös, mint a tudat / hogy együtt múlunk el, / hogy így mi ketten, / hogy a hűvös júniusban / most hűvös június van” - Lázár Bence András versei. 

„minden csapás végén zsíros bajszát törölve várja középkorú hőse. / de sose megy hátra. és mindegyik barátja csak az ismerőse.” Novák Noémi versei a Bárkából. 

„rendes ember / mindig megszánja a vigaszra szorulókat / és nem tagadja meg tőlük magát” - Tóth László versei a Bárkából.

„Fúj a csillagszél, s majd megint kikel / a nap, a hold, a sikk, a – siker. – / Herceg, a világügyeket sem elintézni, / azokat is túlélni kell.” Tőzsér Árpád versei a legutóbb megjelent Bárkából. 

„ez is befejezhetetlen, vázlat, / mert versei utánanyúlnak, kihúzzák / a végzet alól, újra meg újra.” Dudás Sándor versei a Bárkából: Képesítések, Alföldi képek. 

„sírköved nyújtja rám a nyelvét / hát csoda-e mondd hogyha elvét / em a verset sunyi öröklét / bandzsít rám szavakat török szét” Fecske Csaba versei a legutóbbi Bárkából: Meggyötört tél, Külön,...