Halmai Tamás
Origó
Mert ott a közép mindenütt
minden átlagok origója
szívdobbanása szíven üt
egyszögletű terét kibontva
megállásnál is lassabb áram
a nemlétet keresztező
első erőhöz hű erő
eredet a szétszóratásban
központozatlan mozdulat
ahogy tudássá a tudat
ahogy a szellem szerelemmé
a halhatatlan elevenné
ahogy szívedből a világmadár
a semmi fészkébe visszatalál
Tengely nélkül
A test anyag az anyag semmi
alvó energia
néha rétegek néha felszín
néha emberfia
nehézkedések vonzatok
tömeg görbület eredő
tengely nélkül elforgatott
koordinátaszaggató erő
s molekulák dús fürtjei
atomok közt bolygónyi rés
kiszabadulni függeni
rugaszkodás illeszkedés
végül a tudat ahogy majd kilobban
egy bűntelen dimenzióban
ahol se isten se személy
semmi semmi semmi – de él
Cseresznyevirág
Test nélküli mozdulat készül
teaszertartás tea nélkül
repülés ég és madár híján
tenger kel át a semmi hídján
a tér távlattá rendeződik
az időt életek redőzik
a partokon szélcsend hajózik
a nincs lényekre tagolódik
és elindulnak a kristályutak
és létté tágul a krisztustudat
és köszönti a szerencse fiát
egy angyalforma cseresznyevirág
Varázserő
Buddhák krisztusok gyertyaöntők
jönnek sorban a sorsról döntők
hosszan ameddig Isten ellát
sólymok kolibrik költők serpák
minden lények és minden tárgyak
és energiák csapatostul
fényes anyagok lelkes árnyak
a mindenség egy pontba tódul
telezsúfolva a világgal
végül megtelik mágiával
s varázserejét megfeszítve
dobogni kezd a magzat szíve
Mi a szerelem?
Mi a szerelem? Isten-tudatosság
a hála halmozott
állapota mikor a testek túlragyogják
amit a szellem alkotott
mi a szerelem? japáni öröm
hogy virágoznak a cseresznyefák
és páni köszönöm
hogy él a szarkofág
mi a szerelem? tudni róla
hogy világít az anyag otthona
két minden uniója
és angyalok kora
mi a szerelem? közösen
hazakísérni Jézust a vízen
Egymás
Megnyitott tudattal időznek
a tér megnyitott tudatában
egymás erősebb
mására váltan
hagyják hogy öröklétüket
a pillanat kitöltse
örömük előkészület
egy még nagyobb örömre
A lehunyt ember
A láthatatlan szemhatáron
nem jut át senki semmi áron
de ha elindulsz lehunyt szemmel
átér benned a lehunyt ember
Asztalizen
Szélcsendjegyzetek 51–100.
51. (Művészeteszmény) Nem mágikus realizmus, hanem realista mágia.
52. Vagy az éjszaka, vagy a hajnal, de egy alkalmas csoda mindig felszabadítja ördögeinket, angyalainkat.
53. Agatha Christie: nála még jól nevelt a világ. A gyilkos megborotválkozik a bűntett előtt, és beismerő vallomásában sem ejt nyelvtani hibát.
54. Egyetlen szóból bomlott ki? Vagy végeérhetetlen körmondat a teremtés? Isten a leggondosabb stiliszta – mindössze ebben lehetünk biztosak, akik hallgatni is csak dadogva tudunk.
55. Földre szállt angyal: megérti és megbocsátja a sár igéit, de a fény az anyanyelve.
56. Alessandro Baricco: Tengeróceán. A szépségnek ez a foka: istenkísértés. De az istenkísértésnek ez a foka: istendicséret.
57. (A kéz misztériuma) Mielőtt imára zárnád, nyisd ölelésre. Mielőtt ölelésre nyitnád, zárd imára.
58. Ha valami kozmikus félreértés következtében megszűnnék bolygónkon a gravitáció, s a tengerekkel és a levegővel és a zsiráfokkal együtt föllebegnénk: folytathatnánk-e ezt az életünket odafenn, odakünn, odaát?
59. Minden könyvben lélek lakik. Amelyikben több is, azt hívjuk regénynek.
60. Ez a mondat nem művészet, nem mágia, és nem igaz. (És nem igaz.)
61. Ha valami összefoglalható három mondatban, minek szétaprózni háromszáz oldalon? S minek a három, ha egyetlen mondatban is kifejezhető? (És minek a mondat, ha csendben is maradhatunk?)
62. (Írnok) Lefekvéshez készülődtem, amikor előléptek a falból. Láthatatlanok voltak, nem vettem észre őket. Velem vannak azóta is, és fogják a tollat, anélkül, hogy tudnék róla.
63. (A felhőhírnök) Hozza-viszi a híreket a föld és a menny között. Míg rá nem jön, hogy a mennybéliek: segítőkész földönkívüli faj. Isten technológiai illúzió volna a kezdetektől? A fölismerés összetöri. Akkor az egyik idegen átkarolja a vállát: – Szerinted mi magunktól vagyunk ennyire bölcsek? Hadd mutassalak be a csillaghírnökünknek…
64. Labirintusváros, amely minden éjszaka, míg lakói alszanak, átrendeződik. Kiismerhetetlen. Fölfoghatatlan. Megunhatatlan. – Sci-firől beszélünk, vagy a nyelvről?
65. (Szuperhős) Mert mindenkiben és mindenki körül és mindenki által univerzum létesül és létezik, világot mentesz meg, ha figyelmesen kelsz át a zebrán.
66. (Dimenzióvándor) Másik világba lép át, aki bárki szeme elé kerül.
67. (A szeretet mágiája) Szelídország nem kóbor utópia; nem angyaltársadalom egy letűnt aranykorból; nem templomgazdaság a szívben. Szelídország a szobád, a városod, a hazád – föltéve, hogy a szeretet mágiája babonázza nap nap után valósággá.
68. (Érzelmes kémikus) Mikor a szeretet vegyjelét kérdezik, a monogramjával válaszol.
69. Varázstalan világot hallucinálunk magunk köré. Csak akinek hébe-korba kitisztul az elméje, csak az látja meg a valóságot teljes pompájában: tündéreivel, unikornisaival, napisteneivel (és az angyallal a vállad fölött).
70. Regény: hosszú és körülményes levél, amelyet az író önmagának címez, de félelmében az olvasót kéri meg, hogy bontsa ki.
71. Levélregény, melynek csak a végén derül ki, hogy akik így közlekedtek egymással: házasfelek. Egy ágyban alszanak, egy életet élnek, de tintára és papírra volt szükségük, hogy olvassanak egymás szívében.
72. (Görnyedő) A háta közepére kívánja a háta közepét.
73. (Házaspár) Úgy élnek egymás emellett, mint két párhuzamos görbe.
74. Mit hallgat el a szélcsend?
75. Napokig nem mozdult, mert ujja hegyén elaludt egy lepke.
76. Ha győzni akar, hétfejű legyen a sárkányszelídítő is.
77. A mese végén a legkisebb szegényangyalból felhőket terelő juhász lesz. De a meséknek sosincs végük.
78. Olyan hideg volt, hogy palacsintával takaróztunk, olyan éhesek voltunk.
79. Ne gyerekeskedj. Nőj fel: légy gyerek.
80. (Varázsszókincs) Gesztenyeszelídítő. Szélrózsaillat. Hárfaliget. Könnycseppkő. Lábujjbegy. Tündérköldöknéző. Testhajnalcsillag. Zenebonaszerző.
81. (Feszengő) Magázza magát.
82. (Az álom angyala) Elmefestő.
83. (Téli csoda) Két hideg kéz egymást fölmelegíti.
84. Gyógyfűre lépni tilos!
85. Aki a túlvilágon hal meg, a mi világunkban támad föl?
86. (Tündérvidék) Ahol a halál se jár.
87. (Különc) Hó tetraéderrel hógolyózik.
88. Örömet szerez – de honnan?
89. (Szeretők) Meg vannak áldva egymással.
90. (Költészet) Íróasztali zene.
91. Választ csak pontosan feltett kérdésre kaphatunk. De pontosan kérdezni csak az tud, aki ismeri a választ.
92. Ha egy irodalmi műben se melegség, se üdvtörténeti horizont nincsen, mi a szerepük a betűknek?
93. Arról beszélni, amihez nem találjuk a szavakat. (Hiszen mindig ezt tesszük.)
94. (Angyalfióka à la Weöres) Még ott a tojáséj a fenekén.
95. Beleszeret egy regényszereplőbe. Hogyan mondja el neki, mit érez? Folytatást ír a könyvhöz, s magát is belekomponálja. Ahogy kiteszi a pontot a történet végére, eltűnik: elnyeli a fikció paradicsoma.
96. Túlvilág, ahol együtt élnek – egymással, örökké – az emberi lelkek és a mesék, mítoszok, regények lényei.
97. (Randevú) Álomkelte.
98. Esztéta, aki műbírálatot ír az Isten nevű alkotó Világ című művéről. Milyen irányzatba sorolja?
99. (Séta házfalak tövében) Egy város árnyékában lakozom.
100. (Irányok) Ikarosz fel-, Orpheusz alászállt. Földön jár a boldog.
A versek a Bárka 2015/4-es számában jelentek meg, közülük az első a szerző kézírásában.