Versek
„diktafonra vettem a Blatnica vizének / tonikos locsogását azon a hét négyzetméternyi fanyar / szobatiszta mészkőfalon Na Skale felett” - Korpa Tamás versei a legutóbbi Bárkából.
„keresem, kaparom kihűlt tónusát, nem tudom / hogyan és miért fedett, vele álmodtam, / de hiába festettem újra emlékezetből, / a mennyezetről hullt a vér.” Szilágyi András versei a legutóbbi...
„Már-már összeesel, s úgy érzed, vége van, / pedig csak tesztelnek a soros buliban.” Bertók László Bárka-nyitó versei - a legfrissebb számból.
„A nemlét mily nyugalmas lehetett! / Dolce far niente – legföljebb (ha ugyan) / hallgattam szférák zenéjét. / Nem késztetett számvetni (nem lévén) / nap, se év, nem volt kérdés, milyen lesz, / amit...
„Összeszeded a teraszon hagyott holmit. / Ezt a félmondatot ki felejthette itt? / Nem fontos, gyakorolni ezzel is lehet. / Hány élete van egy talált tárgynak? Hm.” Szita Szilvia versei a Bárkából.
„Csak úgy történnek a dolgok, / mint egy fesztiválon, / nincs egyetlen tudatállapot, / nincs kötődés, / egyetlen kijelölt hely, / nincs menekvés önmagam elől.” Bors Anna versei.
„Iszapba szívódik a távol. / Sötét szuszogás a mélység, / nem szabad a lebegés, / és nincs benne rabság.” Lapis József versei a Bárkából.
„Már nem is egészek törnek. / Csak a részek atomokra. / Nem hiszek a szerelemben. / Varjak ülnek a romokra.” Molnár Krisztina Rita versei, melyek az idei második Bárkában jelentek meg.
„Pocsolyák néznek égmásukra. A fák hiányoznak majd. / Kapaszkodásuk. Maradásuk. Hogy én nem maradhatok.” Hartay Csaba három verse a könyvhétre megjelenő, új kötetéből.
„elfordul az ég mikor a legsötétebb / madár ül kinyúló nyírfa ágon / feketévé lesznek a tavak a földek / a nagyanyák melege megmoccan az ágyon” - Ferencz Mónika versei a Bárka idei második számából.
