Lapis József
Kéreg
Hántolatlan gyümölcs a gyomor.
Szívdeszka, messzi elrugaszkodás.
Szőlők vére, barangolás,
foltok ingen, májon.
Tudat lakik a hámban.
Fémszövet a bőr alatt,
teljes sötét.
A szervek bánata nem a pusztulás.
Vérsejtek dühe a határon,
kapaszkodó,
haragzuhatag, anyácska.
Emészti magát a kéreg.
Kitin
A felület egyenletes rémülete.
Aláborzong a csáp,
érint,
hőköl,
rezeg.
Ízek kaparása a térben,
szerves csatárlánc.
Vázvilág, üregszilárdság, száraznyirok.
Sosemvolt tárgyiasság.
Hínár
Iszapba szívódik a távol.
Sötét szuszogás a mélység,
nem szabad a lebegés,
és nincs benne rabság.
Levélhorog, odahajlás, tündérsúly.
Burjánzó gyökértelenség.
Semlyék
Zártkert:
száraktól zsúfolt szélbarázda.
Kocsányos testek egymáson,
ároklét, növényi hordamagány.
Nincs többé kosbor.
Gyomok olvasztótégelye.
Rügy
Ismeretlen a magzati szemérem.
Pikkelybölcső, rügytakaró,
körömnyi alvásvirág.
Szárban, párnák közt,
isteni nedv kering.
Fényelem, gemma, eltévedő bogár.
Lehanyatlik a zümmögés.
Az életre ránő a halál.
Kóró
Száradásba rendezett lét.
Katángszirom, vágyak hiányzó szúrása.
Feleselget a másvilág.
A versek a Bárka 2016/2-es számában jelentek meg.
