„Isten veszi kölcsön a szemem / Kinéz magára / Meglát egy szirmait szemlélő tulipánt” - Lárai Eszter versei a legutóbbi Bárkából. 

„a túlsó part üzen / mély és csillagtalan /az idő súlypontja / összeverődnek/ a csillár üveggyöngyei / ami nincs kőbe vésve / örökre elveszik” - Kakuk Tamás versei a legutóbbi Bárkából. 

„tetoválj szavakat álmomban kezemre / olvashatatlanul / s reggelre menekülj oda ahol / úgy hiszed, nem tudom, hogy ott vagy / és ahol már nem akarlak megtalálni.” Kulcsár Árpád versei a legutóbbi...

„...talán egy másik életükben találkozniuk még / megadatott, két emberi test, két didergő lélek, / adventi várakozás, új évezred, adventi fények…” - Fekete Vince versei a legutóbbi Bárkából. 

„Belégzés, majd újra kilégzés. / Nem szédít álom, nem fáraszt a múlt: / aminek örültem, elmúlt mindig, / amitől féltem, máshogy alakult.” Ármos Lóránd versei a legfrissebb Bárkából. 

„szitokszavak // hagyják el ajkam, és e szavak / szorítják testem az árbochoz, / olyan szorosan, kiserken a / vérem, csordogál el az élet” - A friss ötvenéves Jász Attila Bárka-indító versei. 

„Semmiben sem vagyok elég jó / még szomorúként is közhelyeket érzek / semmiben nem tudok teljes ember lenni / minden mondatom elcsépelt idézet.” Melher Dóra versei a legutóbbi Bárkából. 

„Mintha az ég nyílna meg itt, / az interfészek mind leesnek / Manilától Michiganig -  / e csillaghullásban szeretlek.” Mogyorósi László versei. 

„nincs tőlünk irigyelni / jogod ezt a ziháló, / utolsó diadalt.” - Petrőczi Éva versei a legutóbbi Bárkából. 

„Mintha a mögénk került időre tapadva,/ a város a bőrünk lenne. Folyton horzsolódik, / és lassacskán heged.” Balaskó Ákos versei a Bárkából.