Versek
„A semmid, mi megmarad. / Ne gondold, de éld magad, / mert tűnő vagy, omlatag. / Minden terved elhalaszt.” Varga Imre Bárka-nyitó versei.
„S nem csak odakint, tudatában is össze- / zavarodtak a dolgok, nem érnek össze, / mintha fogócskát játszanának, úgy cikáznak / a belső térben az egymás elől menekülő / emlékek.” Horkay Hörcher Ferenc...
„Súlya volt minden ágnak, ami az út fölött bókolt. / Tudtad, hogy melyik alatt kezdődhetne az új fejezet, / halhatatlanságunk kérgekből összehordott szentélye.” Csombor Rita versei.
„Másfél akkord / más alkalmakkor / fél se / de soha olyan dallam / hogy a világ fájdalma / bele ne férne” - Halmai Tamás versei a Bárkából.
„Jó hát írok / az életről Csakhogy az élet / túl messze van a halálhoz kép / est és túlságosan is leegy / szerűsíti a dolgokat hogy / nincs Csak a látszatával játszunk” - Zalán Tibor két verse a...
„Gyűrött árnyak futnak százan / Térdig mellig szájig sárban / Mocskos kendő fut magában / Tépett sötét álruhában / Alvadt-véres ázott zsákban / Futok futok: belső tájban” - Nagy Zopán versei a...
„ment a hegyre ölelte karja / ne bántsa szél se betakarta / múlt az éjjel és újra reggel / isten elbújt a kegyelemmel” - Birtalan Ferenc három verse: Szép nap ez, Narajama, Ilonka néni.
„Zsigerbe vágsz, tettetés, / hogy csúf a széppel kibékül. / Fehér falba süppedek. / Hideg, tompa, mint te velem.” Bálint Szilárd versei a Bárkából.
„s mielőtt bárhol, bármit mondanék, / megérkezik, hogy újra estét hintsen, / öröktől fogva jelenés az Isten.” - Hétvári Andrea versei.
„És megmozdul most a fehér korall, / a komódon. Szikrázik, mintha jelt / adna, de úgyis mindent elfelejt.” Bogdán László Bárka-indító versei: Vaszilij Bogdanov: Robert Lowell históriái.
