„csillogó cuccok és páncélok, Leia kontyát / feledni hogy lehetne, s ezt a zsibvásárt, ember! / Boríts el, Darth Wader most, éjszínű köpenyeddel!” Lackfi János versei a Bárkából. 

„Öreg hajók a tengeren, zsákmánnyal / Telt hajók, vonulnak lassan a part / Felé, mélymerülésű, lomha bárkák, / Halak százaival a vízvonal alatt.” Tomaji Attila versei. 

„Nézd, a szeméthegy egyszerü lélek. / Egyszeri lélek, hogyha kidobták, / hogyha kidobták, nincsen esélye, / elszökik onnan már a valóság.” Vörös István: Hermész-szonettek. 

„Egy nagy sötétlő erdőbe…, s egyre beljebb. / Már akkor is, ha úgy érzed, hogy nem megy.” Bertók László szalmaszál-firkái a legfrissebb Bárkából. 

„jeleket kell hagynom, de nem tudom, mit véssek. / mit áruljak el ma reggel magamból? / magamat adjam, vagy adjalak fel téged?” - Horváth Veronika versei. 

„megértő robottársat keresek. / Olyat, akivel téli estéken / együtt ülhetünk a kandallónál, / s nézhetünk televíziót. / Akivel meg tudom osztani / titkaimat és magányomat.” Gömöri György versei...

„lakhat-e a szívben akkora jóság a dobogások meredekéhez / igazítja a csillagok átlóját így kerül az ember közel az éghez” - Murányi Zita versei a Bárkából.

„a testből ki-kifut az élet / végtelen a tenger / fárasztó az út / sem így sem úgy / nem érné el még egyszer / a partot” - Bodnár Gyula versei a Bárkából.

„évtizedek / nehezéke / már / :  és / mindennapos / süketcsend” - Bíró József versei a Bárkából. 

„milyen szép is lenne / folyamatosan érkeznél / színről színre / és ha elmennél / mire eltűnnél / már kezdődhetne is elölről az egész” - Tóbiás Krisztián verse a Bárkából: Milyen szép is lenne…