Versek
„Békülnöd kéne vereségeddel, / megvonva vállad, én akartam így, / felhajtani a keserű mérget, / otthonra lelni a csikorgó télben.” Muszka Sándor versei a legújabb Bárkából.
„Hallgat a szó most, bokra a mélység, / Mitől óvnám még az életemet?, / Rettegni érte is épp úgy kevélység, / Mint végigvenni a végleteket.” Grecsó Krisztián versei a Bárkából.
„és ez feldob, valóban, meglepően / feketébb, annyira, hogy ettől észre sem / veszik, hogy fölötte, fölötte vagy tíz / centivel, a hajam helyén, kendőt hordok.” Karacs Andrea versei.
„Kezünket összekulcsoljuk, ha vihar közeleg. / Dörgéseknél egyre hangosabban, / szavak közepén veszünk levegőt.” Papp Gréta versei.
„az arcon az elválás romjai de mégis szép / és kiegyensúlyozott a romok szépséges / ornamentikája rajta fogadj magadba” - Fekete Vince verse a Bárkából.
„időtlenné nemesült játékszabályok / múltvilágunkból csupáncsak felidézhetők” - Bíró József versei.
„másnap, akárcsak az a hadvezér, / ki elvesztette rég a háborúkat. / remegve jött, arca hamufehér, / de asszonyai így is érte nyúltak.” Kürti László versei a Bárkából.
„van úgy mikor / mindannyian egy kicsit / főbe lőjük magunkat / vannak pillanatok amikor / legszívesebben / csak egy kicsit / ideiglenesen / főbe lőnénk magunkat” - Tóbiás Krisztián versei.
„Első fogalmazásomat fogalmazásórára / első tanítónőm rendelte be egy napom otthon / címmel és én csak úgy terv és vázlat nélkül vezettem / be magam a feladatba egy kéktintás PAX tollal” - Becsy...
„nem sóhajtja októberben: / >Ezt itt a Bárkának szántam<, / hogy nézne ki egy őszi vers / a januári lapszámban” - Zsille Gábor versei.
