„körbeállnak minket a jegenyék, / ezek a hülye fák, nekem meg újra meg kellene / tanulnom beszélni, hogy elmagyarázhassam / végre, miről suttognak a felnőttek” - Csillag Tamás versei a Bárkából. 

„Érteni a szóból, jelből, hallgatásból, / folytatni a ködben, kapaszkodni máshol.” Bertók László versei a Bárka legújabb számából.

„A föld minden hajnalban / úgy fogad be, mint kölykeit szájában / hordó vadállatot a bozóttűz füstje.” Csobánka Zsuzsa verse a legújabb Bárkából.

„Légnyomás, hó és szirti sasok: / egyre feleslegesebb //  tökéletesnek érezni a nap / ragyogtató hullámveréseit.” Egressy Zoltán versei. 

„Jó tőlem nincs elég terem / Saját magam megrészegít / Mit kezdjek akkor már velem / Ha az árulás se segít” - Grecsó Krisztián verse a Bárkából. 

„Szemem elhomályosult, egész életemben ide jártam, / már sehol máshol nem voltam. Elnéztem a tested, / kezed helyén száraz ág, nem nyitottam ki az utolsó szobát.” Nagy Magdolna versei a Bárkából.

„akkor megállapíthatod magadban: / lehengerített lágyan ringatózó gumimatracáról / a hamvasság kora.” Tatár Sándor versei a Bárkából. 

„A szó nem hoz vigasztalást, / keresel s keresőt találsz. / Minden ami lehetsz, valál. /
Rímhelyzetben erős H / fal áll.” Varga Imre versei.

„Kidörzsölődünk egymáson. A sebek összeérnek, begyógyítják a másikat. Aztán újra felsértjük a felszínt. A legközelebbi behegedésnél már összeforradunk.” Juhász Róbert versei a Bárkából.