Halmai Tamás
Az egypartú folyó
108 koan
„Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.”
János 13:35
„Ha a szavaim igazak,
akkor te teszed igazzá őket.”
Mooji
Az alábbi koansorozat e keleti műfaj eredetéhez téríti vissza figyelmünket. Kolostori történeteket olvasunk, melyekben a tanítványok kérdeznek, a mester (aki maga is tanítvány) válaszol. Vagy hallgat. Vagy visszakérdez. Hol szóval, hol csönddel találva meg a módját, hogy rábeszélje a világot a Jóra – avagy, legalább, az olvasót a derűre.
1. A híd és a folyó
– Hol a híd? – kérdezte egy tanítvány, mikor a folyópartra értek.
– Elvitte a folyó – felelt a mester.
A tanítvány ekkor megvilágosodott.
2. A legügyesebb úszó
– Melyikőtök úszik legügyesebben? – kérdezte a mester.
Az egyik tanítvány jelentkezett.
A mester elé tett egy pohár vizet.
– Lássuk! – mondta halkan.
A tanítvány ekkor megvilágosodott.
3. Egy fa tetején
A mester egy fa tetején ült.
– Mire akarsz tanítani ezzel? – kérdezte egy tanítvány.
A mester válasz helyett elrepült.
A fa ekkor megvilágosodott.
4. Az Egek Minden Bölcsessége
– Milyen teával várjam vendégeinket? – kérdezte az ügyeletes tanítvány.
A mester az Egek Minden Bölcsességéből merített választ.
– Nem tudom – mondta, és megvilágosodott.
5. A néma kórus
– Mint egy néma kórus… – mondta egy tanítvány az erdőre.
A mester elmosolyodott.
– A fülünk néma hozzá.
6. Az egypartú folyó
A tanítványok kérték, mesélje el az egypartú folyó legendáját.
– A vak vándornak minden folyó egypartú – mondta a mester.
– A megvilágosodottnak is – tette hozzá később.
7. Vízből
A tanítványok kérték, meséljen a folyóról, melynek vízből van a túlsó partja is.
– Nem láttatok még végtelent? – csodálkozott a mester.
8. A tenger tizenkét tanítványa
Mikor a kolostorban vendégeskedett a tenger tizenkét tanítványa, teáscsészéjükbe a mester földet szórt, és magot vetett.
9. Angyalének
Mikor a mester angyalokról énekelt, magukra ismertek a madarak.
10. Árral szemben
Mikor a mester futni hagyott egy fülön csípett tolvajt, a tanítványok megrökönyödtek.
– Az árral szemben úszó folyó is a vízistenek oltalma alatt áll – magyarázta tettét.
– Az éhes tolvajnak is megvannak a maga istenei – tette hozzá később.
11. Az élet értelme
– Vajon mi az élet értelme? – sóhajtott föl egy tanítvány.
– Az életnek számtalan értelme van – mondta a mester. – És mindegyik a szeretet.
12. Többet nem beszéltek
– Láttátok ma már a mestert? – kérdezte az egyik tanítvány.
– Én tegnap se láttam – mondta egy másik.
– Én sose láttam – szólt a harmadik.
Többet nem beszéltek a mesterről.
13. Napi mantra
– Ma melyik mantrát zsolozsmázzuk? – kérdezték a tanítványok.
– She’s got the blues… – fogott a szent énekbe a mester.
14. A fuldokló folyó
– Most képzelj el egy fuldokló folyót – szólt a mester.
– Nem megy – esett kétségbe a tanítvány.
– Nagyon jó – bólogatott a mester. – Akkor már semmi akadálya, hogy ússz és lélegezz.
15. Az idegen mester
Idegen mester érkezett a kolostorba.
Csodálkozott, amikor látta, hogy a szentély közepén pingpongasztal áll.
Megrökönyödött, amikor látta, hogy a tanítványok meditáció idején madzsongoznak.
Elhűlt, amikor látta, hogy a szerzetesek közül többen családostul laknak a rendházban.
– Hát erre tanít a mesteretek? – csattant föl.
– Nem. Erre az egek tanítanak – hajoltak meg a tanítványok. – A mesterünktől a megvilágosodás üdvét tanultuk el. Hogy halljuk az egek szavát.
16. Napi fejedelem
Mikor a fejedelem a kolostorba látogatott, a mester illendően köszöntötte.
– Nézd el nekem – köhintett az uralkodó –, de nem emlékszem rád.
– Mert én a mai mester vagyok – mosolygott a bölcs. – Tegnap még tanítvány voltam, a napi sorshúzás forgandó misztériuma emelt ki társaim közül. Holnap új tanítónk lesz, és aztán megint.
Az uralkodó egy pillanatra szeretett volna napi fejedelem lenni. Aztán megvilágosodott.
17. A tanítványok között
A tanítás ideje jött el, de a mester a tanítványok között foglalt helyet.
– Kitől tanulunk így? – kérdezte az egyik szerzetes.
– Kérdezni tőled – szólt a mester. – Válaszra pedig csak bolyongó szellemeknek van szükségük.
18. A pipa tanítása
A mester kétségbeesett: eltűnt a pipája.
– Szegény pipa… – merengett egy tanítvány. – Ő milyen kétségbeesve kereshet téged!
A mester ekkor megvilágosodott.
19. Alany és tárgy
– Mikor nincs kit szeretnem: démonná félem magam – vallotta be a mester. – Szerencsére a szeretethez nem kell kit – tette hozzá később.
20. Lépcsőn járó madár
– Míg meg nem világosodik, lépcsőn járó madár az ember – tanította a mester.
– És utána? – lelkesedtek a tanítványok.
– Lépcsőn járó madár, aki megvilágosodott.
21. Határok
– Hol vannak határaink? – kérdezték a tanítványok.
– A lehetetlen olyan lehetőség, mely kéreti magát – mondta a mester.
22. Reinkarnáció
– Mester, mi a reinkarnáció titka? – kérdezte egy tanítvány.
– Ezt már kérdezted – mondta a mester. – És mindaddig kérdezni fogod, míg el nem hagyod a kérdéseket. Ez a reinkarnáció titka.
23. Két út
– Két út van – tanította a mester. – A félelemé és a szereteté. De egyazon ösvényen vezetnek, s csak elméd tehet különbséget köztük.
– És csupán szíved láthatja be, hogy csak egy út van – tette hozzá később.
24. Aki fél
– Aki fél szeretni, előbb-utóbb azon kapja magát, hogy szeret félni – intette a mester a tanítványokat.
25. A császár ágyasai
– Vendégségbe hívtam a császár ágyasait – közölte a mester.
A tanítványok fölzúdultak.
– Nemet mondtak.
A moraj elült.
– Addig erősködtem, míg kötélnek álltak.
Újabb fölháborodás.
– De a császár eltiltotta őket tőlünk.
Tanácstalan csend.
– Így aztán én tettem látogatást náluk.
Riadt kíváncsiság
– Együtt mondtuk el a Harmadik Ősz Imáját. – A mester a távolba révedt. – Ők még most is mondják.
A tanítványok szégyenükben boldoggá világosodtak.
26. Az egy titka
– Mi a kettő titka? – kérdezte egy tanítvány.
– Az egy – felelt a mester.
– És a háromé?
– Az egy.
– És az egyé?
A mester ekkor megvilágosodott.
27. Ünnepek
A kolostorban minden évben megtartották a tündérek és sárkányok ünnepét.
És minden hónapban megtartották a nevető hold ünnepét.
És minden szerdán megtartották a teafűárus lány érkeztének ünnepét.
28. A korholás lehetőségei
– Milyen tökéletes hiba! – dicsérte meg a mester a tanítvány tusrajzán a pacát.
29. A szeretet igaza
– Pfúj – méltatlankodott egy tanítvány, mikor csókolódzó férfiakat látott. – Természetellenes csúfság, amit művelnek!
– Számukra ez a természetes – mondta a mester. – Szeretik egymást. És a szeretetnek mindig igaza van.
A tanítvány szégyenében meghatódott. S attól fogva gyönyörűnek látta a falu meleg párjait.
30. A szavak hatalma
– Beteg lett. Kórházba került – mesélte egy tanítvány a testvéréről.
– Nem beteg: gyógyuló. És nem kórházba: gyógyhelyre – igazította ki a valóságot a mester.
31. Minden irányban
– Megcsalta feleségét. Hűtlenségével szégyent hozott az én fejemre is! – mesélte egy tanítvány a rokonáról.
– Nem hűtlenség: minden irányban kiterjesztett szeretet. A csi sem személyválogató, miért szűkölködne a szív? – merengett a mester, aki szeretett provokálni és megbocsátani (és szeretni).
32. A fügefa
Aznapra a mester nem jelölt ki előimádkozót. A tanítványok tanácstalanul tekingettek egymásra. Ekkor egy fügefa zsoltározni kezdett.
33. A lehunyt szem
A mester lehunyta szemét.
És a lehunyt szem kinyitotta a mestert.
34. Az alma
– Köszönöm – mondta a mester, mielőtt beleharapott az almába.
– Köszönöm – mondta, miután lenyelte a falatot.
– Mit kell megköszönnünk almaevés közben? – tudakolta egy kíváncsi tanítvány.
– Istennek az almát. És az almának Istent.
35. Ki énekel?
– Van, amit csak csukott szemmel hallunk – mondta a mester. – Mégsem tudjuk, ki énekel a hegyek mélyén.
36. A fehér jogar
Mikor imádságot költött, a mester kezében fehér jogar volt a toll.
Azzal uralkodott rajta a vers.
37. A felejtés művészete
Azt beszélték róla, hogy addig gyakorolta a felejtés művészetét, míg beleismerte magát Istenbe.
38. Egymás
– Mester… – kezdte a tanítvány
– Nem – mondta az szelíden. – Egymás tanítványai vagyunk.
A tanítvány csak másnap jött rá, hogy ez azt is jelenti: egymás mesterei vagyunk.
És csak évek múltán, hogy azt is: egymás vagyunk.
39. Az asztal
A mester elgondolkodva nézte az asztalt.
Az asztal nem gondolkodott, és nem nézett semmit.
Ezt szerette volna eltanulni tőle.
40. A zen íjász
Mint a zen íjász, aki csukott szemmel is célba talál: a mester csukott szemmel is olvasott Isten gondolataiban.
41. Barátok
A mester sokat hivatkozott Konfuciuszra. Szobájában egy Buddha-szobrocskát tartott. És szerette Jézust, amiért szeretetet hozott a világba. De amikor megkérdezték tőle, tanítóinak vagy isteneinek tekinti-e őket, elnevette magát:
– Ők mindannyiunk barátai.
42. A semmi titka
– Mindig minden van – mondta a mester, ha a semmi titkáról kérdezték.
43. Az angyal látogatása
Egyszer egy angyal látogatott a kolostorba. A tanítványok teával kínálták, de ő beérte a csésze szépségével. Azzal oltotta szomját.
44. Dimenziók
„Vajon hány dimenziós egy angyal?”, tűnődött egy tanítvány.
„Vajon hány angyalnyi egy dimenzió?”, tűnődött a mester.
45. Hírek
Ha kíváncsi volt a legfrissebb hírekre, a mester a Védákat olvasta.
46. Összefüggések
– A kecses táncosnak éneke is karcsú – mondta a mester, ha az összefüggésekről kérdezték.
47. Alázat
– Minél mélyebbre hajolsz, annál magasabbra építed a mennyeket – mondta a mester, ha az alázatról kérdezték.
48. Boldogtalanság
– Fejetlenség a szívben – mondta a mester, ha a boldogtalanságról kérdezték.
49. Korlátok
A tanítvány kérdezett valamit, de a mester nem tudta a választ. Az angyalhoz fordult, aki elmosolyodott.
– A választ nem lelő kérdésekben Isten különös örömmel gyönyörködik.
– Hogyhogy? – kérdezte a tanítvány.
– Hogyhogy? – pontosította a kérdést a mester.
Az angyal tetőtől talpig mosollyá vált.
– A válasszal nem korlátozott kérdés szabad, mint a halállal nem korlátozott élet – mondta szelíden.
50. A gondolkodásról
– Ne gondolkodj – mondta a mester.
– Akkor ostoba maradok! – riadt meg a tanítvány.
– Ne gondolkodj: csak hagyd, hogy a gondolat az elmédbe kerüljön – fejezte be a mester.
51. Az írnok első leckéje
– Hogy jókedvre derüljön, köszöntsétek verssel a papírt. Ez az írnok első leckéje – tanította a mester.
52. Szeretők Városa
– Szerzetesek! – szólt a mester. – Megtaníthatom nektek az ösvényt a Szeretők Városába. De a térképet, mely a visszautat mutatja, nektek magatoknak kell megrajzolnotok – vagy elrejtenetek.
53. Az elengedés törvénye
– Engedd el – mondta a mester egy szomorú tanítványnak.
– Engedd el – mondta egy dühösnek.
– Engedd el – mondta a vízhordó szerzetesnek, de csak tréfált.
54. A másik part
Mikor az egypartú folyóhoz értek, egy tanítvány elábrándozott:
– Hol lehet a másik part?
– Ez a másik part – mondta a mester.
55. Korszakok
– A nők kora jő – mondta egyszer.
– Miből gondolod, mester? – kérdezték a tanítványok.
– Abból, hogy még nincs itt – felelt a bölcs.
56. Nagy az ég
Szikhek? Advaiták? Esszénusok? A mesternek mindenkihez volt egy jó szava (amit még több jó szó követett).
– Nagy az ég, elférnek benne az istenek – szólott.
– És majd még mi is – tette hozzá kuncogva.
57. Vendéglátás
Ha kifogytak a teából, a vendégeket szútrákkal kínálta.
58. Gyűrű
Ha jógázott, ujjáról lehúzta az akvamaringyűrűt.
– Neki már nincs hova fejlődnie – magyarázta.
59. Az egyetlen tanítás
– Aki majd megírja beszélgetéseinket, ostobább lesz egy szúette kerítéslécnél – mondta a mester. – Különben tudná, hogy csak egy tanítás van, és azt fölösleges lejegyezni, hiszen mindenki ismeri.
A tanítványok nem merték megkérdezni, melyik az a tanítás.
60. Az oktalan erőfeszítésről
– Két kézzel húzzuk vissza a világot: ne menjen! Pedig ha elengednénk, kiderülne, hogy maradni akar – tanította a mester.
61. Mindig jókedvében
– Áldott szerencse, hogy az univerzumot mindig jókedvében találjuk – mondta a mester.
– Csak ritkán keressük – tette hozzá somolyogva.
62. Utolérni a teknőst
– Ki képes közületek utolérni egy vánszorgó teknőst? – kérdezte a mester.
Minden tanítvány jelentkezett.
– És a teknős békéjét?
A kezek lehanyatlottak.
63. A pocok éneke
– Ki az közületek, aki szebben énekel egy rekedt pocoknál? – kérdezte a mester.
Minden tanítvány jelentkezett.
– Vajon a pockok is így gondolnák?
A tanítványok ekkor megvilágosodtak.
64. Bambusz és elefánt
– Gondoljatok egy bambuszligeten átcsörtető elefántra – mondta a mester. – Most pedig legyetek az a pillangó, akinek röptét a csörtető elefánt sem zavarhatja meg.
65. Cseresznyevirágok
Cseresznyevirágok hulltak az égből.
– De hol a fa? – csodálkoztak a tanítványok.
– Valóban arra vágytok, hogy cseresznyefák hulljanak az égből? – mosolygott a mester.
66. A boldogságról
– Megfésülni egy patakot… – mormolta a mester –, az sem hiábavalóbb, mint ellenkezni a csivel vagy a pranával vagy a boldogsággal.
67. A szabadságról
– Hol találom a szabadságot? – kérdezte egy tanítvány.
– Isten akarata vagy – felelt a mester. – Kell ennél nagyobb szabadság?
68. Hongkongi emlék
– Egyszer különös hajó futott be az Illatos Kikötőbe – mesélte a mester. – Nem volt rajta se árbóc, se vitorla, se legénység. Nem volt fedélzete, és nem volt orra, és nem volt tatja. Nem is lehetett hajónak nevezni: inkább semminek tűnt. A legszebb semmi volt, amit valaha láttam!
69. Még ő sem
Ha a magnólia illatát érezte, a mester az ötödik évszakra gondolt. De még ő sem tudta elképzelni.
70. A tengerparton
Egy tanítvány mandalát rajzolt a fövenybe.
– Elmossa majd a dagály – figyelmeztette a mester.
– A tengernek készítem ajándékba – bólintott az ifjú.
A mester megölelte.
71. A pillanat
– Egyetlenegyszer sikerült eléreznem Istenig – vallotta be a mester. – De az a pillanat máig tart.
72. A zsarnok
– Mit tegyünk a zsarnokkal? – kérdezték kétségbeesve a tanítványok.
– Szeressétek – mondta csöndesen a mester.
– De nyomorba dönti a birodalmat!
– Ha gyűlölitek, azzal Isten országát is nyomorba dönti, a szívetekben – magyarázta a mester. – A zsarnokot kitessékelni a hatalomból: ez is a szeretet műve legyen.
73. Az angyal után
Egy ízben Ajeet Kaur vendégeskedett a kolostorban. Míg énekelt, a szerzeteseket mennyei öröm járta át. Mikor elhallgatott, egy angyal folytatta a dalt.
Készülj. Az angyal után te következel.
74. A vitorla
– Milyen őrült elme szerelne vitorlát egy hídra? – kezdte a leckét a mester.
– Nekem már eszembe jutott – merengett el egy tanítvány. – Olyan szép látvány volna!
A mester elismerően bólintott, és befejezte az aznapi tanítást.
75. Egyetlen levegővel
– Isten egyetlen levegővel beszéli el, ami a szívét nyomja. Ez a vallomás a világ – szólt a mester.
76. Az igazságról
– Az igazságot csak Isten ismeri – mondta a mester.
– És aki annyit tud, mint Ő? – okvetetlenkedett egy tanítvány.
– Mind annyit tudunk – korholta a mester.
77. Udvariasság
A mester teát főzött. Mind a nyolc égtájnak töltött belőle. Reggelre kiürültek a csészék.
78. Szeretni
– Mit jelent szeretni? – kérdezte egy tanítvány.
– Csak a szavak szorulnak rá, hogy jelentésük legyen. A szeretet: valóság – mondta a mester.
79. Séta
– Óva lépkedjetek: Isten elméjében járunk – intette a mester a tanítványokat, bármerre sétáltak is.
80. Védák
– Aki a Védákból szavaknál többet olvas ki: okoskodással takarja el szeme elől a Magasztost – mondta a mester.
81. Eső
– Íme az egek mantrája – mutatott a mester az esőre.
Boldogabban áztak bőrig.
82. Kígyó az úton
Kígyó tekergett át az úton. A mester térdre vetette magát, szemébe könnyek szöktek.
– Bocsásd meg, hogy félek tőled… – suttogta.
83. Békekötés
Harcokról hozott hírt a szél. Akkoriban a hold sarlója is finom mívű pengeként ragyogott a kolostor felett. Az apát unokahúga napok óta halogatta útját a Tealevelek Völgyébe.
Hogy siettesse a dúlás végét, a mester lelki békét kötött magával.
84. A szavak kiismerése
– Mit tudsz mondani a szeretetről? – kérdezte a mester.
A tanítvány hallgatott.
– Helyes – örvendezett a bölcs.
85. Az álmok szelleme
Minden este, mielőtt nyugovóra tértek, a mester elmondta a Minden Titkok Imáját. Ezzel jelezte az álmok szellemének: jó szándékkal lépnek birodalmába.
86. Sárkányok
Sárkányok repültek át a kolostor felett. A tanítványok megrémültek. A mester is. Hogy nem találnak haza szegények.
87. Hangyák
– Ha egy fürjtojásból tündér kel ki: baleset vagy csoda? – kérdezte a mester.
– A költöző sárkányok vonulása vajon másik valóságot céloz? – folytatta.
– Mi a különbség egy angyal s az ikerhúga közt? – toldotta hozzá.
A szerzetesek hallgattak.
– Így kérdez a költészet – mondta a mester.
– És így válaszol a józan szív – szólt, s egy tanítványra mutatott, aki a leckével mit se törődve segítette éppen partra a pocsolyában evickélő hangyákat.
88. Szenvedély és lemondás
– A Magasztos szereti a szenvedélyt – mondta a mester. – De a lemondást is. Megfogtuk az isten lábát ezzel az istennel!
89. Az igazról
– Honnan tudjuk valamiről, hogy igaz? – kérdezte egy tanítvány.
– Onnan, hogy tudjuk – felelt a mester.
90. Bíbor hattyúk
Ha a szenvedőkre gondolt, bíbor hattyúk úsztak a szemében. Szárnyuk alá kéredzkedtek a csillagok, de ettől csak még fényesebben ragyogott a nap.
91. A meglepett tanítvány
Buddha állt a kapuban.
– Jézusom! – kiáltott föl egy meglepett tanítvány.
– Úgyszólván – mosolygott a vendég.
92. A különbség illúziója
– Honnan a különbség az aszkézis és az eksztázis között? – kérdezte egy tanítvány.
– Mindig az elméd hasítja ketté az egyet – mondta a mester.
93. Hány igazság
– Hány igazság van? – kérdezték a tanítványok.
– Számtalan – mondta a mester.
– Ez azt jelenti: egy – tette hozzá.
– Más szavakkal: egy se – pontosított.
– De ezek csak becsült értékek – emelte föl ujját.
94. Áhítat
– Derű… Szeretet… Angyalok… Isten… – ábrándozott egy tanítvány.
– A teveitatók kvantumfizikája… – sóhajtott közbe vigyorogva a mester.
95. Híd és hajó
– Hát nem bolondság hajónak nevezni a megvilágosodott hidat? – kérdezte a mester.
Nem érkezett felelet, a szavak pironkodva hallgattak.
96. Szőlőszemek
– Amit a szőlőszemek látnak… – kezdte a mester.
– …azt látnánk mi is, ha szőlőszemek volnánk – fejezte be egy tanulékony szerzetes.
97. Amit mindenki tud
– Van, amit mindenki tud – mondta a mester. – De nem tudom, mi az. Ki láthatna bele annyi fejbe?
98. Harminchat igaz ember
– Hol találok harminchat igaz embert? – kesergett a tanítvány.
– Légy te magad az egyik, úgy könnyebben fölismered a hasonszőrűeket – tanácsolta a mester.
99. Csak a harmadik
– Csak a harmadik szem nem pislog – mondta a mester, ha a valóság kettős természetéről kérdezték.
100. Száznyolcszor
– Mester! Száznyolcszor elmondtam a Szív-szútrát, mégsem érzem, hogy megvilágosodtam volna – panaszkodott egy tanítvány.
– A megvilágosodottság nem érzés, hanem állapot – mondta a mester. – Ne keresd. Maradj benne!
101. A Feledhetetlen
– A Feledhetetlenre is emlékezni kell – mondta a mester.
– Hogy meg ne feledkezzék rólunk? – kérdezte a legbölcsebb tanítvány.
– Hogy az emlékezés örömében eggyé válhassunk vele – igazította ki a mester.
102. A kíváncsi tengelic
Kíváncsi tengelic szállt a mester ablakába. Annyi ártatlan örömöt hozott magával, hogy az ablaknak nem maradt választása: megvilágosodott.
103. Nyelvek
– Sok nyelven beszélni könnyű. De egy nyelven hallgatni! Életek során át tanuljuk ezt a leckét – mondta a mester.
104. Színeváltozás
– Ha játszanak a gyerekek, Isten pöttyös labdává alakul a kedvükért. Így szereti a Magasztos a világot – mondta a mester.
105. Ibolyák
Mikor a kolostorudvaron kifényeskedtek a földből az első ibolyák, a mester a napi tanítás helyett néma szépségükre mutatott.
106. Egyenesen a Magasztostól
– A madár nem tud megtanítani repülni. A tenger nem tud megtanítani úszni. A kert nem tud megtanítani virágozni. Ezért kell leckét vennünk egyenesen a Magasztostól – tanította a mester.
107. Ablakok
– Hajnalban megvilágosodik minden ablak – mondta a mester, ha a nirvánába vezető ösvényről faggatták.
– Hajnalt kereső ablak a vándor szív – tette hozzá.
– Pedig sosincs éjszaka – fejezte be.
108. Az utolsó tanítvány
– A szív izgágán dobog, amíg csak él. De békés mozdulatlanságba simul, mihelyt megérkezett a halhatatlanságba – dobogta a mester utolsó tanítása.
Megjelent a Bárka 2019/1-es számában.
