Versek

 

Halmai_meret_jo.jpg

 

Halmai Tamás

 

Az egypartú folyó

108 koan

 

 

Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.”

János 13:35

 

Ha a szavaim igazak,

akkor te teszed igazzá őket.”

Mooji

 

 

Az alábbi koansorozat e keleti műfaj eredetéhez téríti vissza figyelmünket. Kolostori történeteket olvasunk, melyekben a tanítványok kérdeznek, a mester (aki maga is tanítvány) válaszol. Vagy hallgat. Vagy visszakérdez. Hol szóval, hol csönddel találva meg a módját, hogy rábeszélje a világot a Jóra – avagy, legalább, az olvasót a derűre.

 

 

1. A híd és a folyó

 

– Hol a híd? – kérdezte egy tanítvány, mikor a folyópartra értek.

– Elvitte a folyó – felelt a mester.

A tanítvány ekkor megvilágosodott.

 

2. A legügyesebb úszó

 

– Melyikőtök úszik legügyesebben? – kérdezte a mester.

Az egyik tanítvány jelentkezett.

A mester elé tett egy pohár vizet.

– Lássuk! – mondta halkan.

A tanítvány ekkor megvilágosodott.

 

3. Egy fa tetején

 

A mester egy fa tetején ült.

– Mire akarsz tanítani ezzel? – kérdezte egy tanítvány.

A mester válasz helyett elrepült.

A fa ekkor megvilágosodott.

 

4. Az Egek Minden Bölcsessége

 

– Milyen teával várjam vendégeinket? – kérdezte az ügyeletes tanítvány.

A mester az Egek Minden Bölcsességéből merített választ.

– Nem tudom – mondta, és megvilágosodott.

 

5. A néma kórus

 

– Mint egy néma kórus… – mondta egy tanítvány az erdőre.

A mester elmosolyodott.

– A fülünk néma hozzá.

 

6. Az egypartú folyó

 

A tanítványok kérték, mesélje el az egypartú folyó legendáját.

– A vak vándornak minden folyó egypartú – mondta a mester.

–  A megvilágosodottnak is – tette hozzá később.

 

7. Vízből

 

A tanítványok kérték, meséljen a folyóról, melynek vízből van a túlsó partja is.

– Nem láttatok még végtelent? – csodálkozott a mester.

 

8. A tenger tizenkét tanítványa

 

Mikor a kolostorban vendégeskedett a tenger tizenkét tanítványa, teáscsészéjükbe a mester földet szórt, és magot vetett.

 

9. Angyalének

 

Mikor a mester angyalokról énekelt, magukra ismertek a madarak.

 

10. Árral szemben

 

Mikor a mester futni hagyott egy fülön csípett tolvajt, a tanítványok megrökönyödtek.

– Az árral szemben úszó folyó is a vízistenek oltalma alatt áll – magyarázta tettét.

– Az éhes tolvajnak is megvannak a maga istenei – tette hozzá később.

 

11. Az élet értelme

 

– Vajon mi az élet értelme? – sóhajtott föl egy tanítvány.

– Az életnek számtalan értelme van – mondta a mester. – És mindegyik a szeretet.

 

12. Többet nem beszéltek

 

– Láttátok ma már a mestert? – kérdezte az egyik tanítvány.

– Én tegnap se láttam – mondta egy másik.

– Én sose láttam – szólt a harmadik.

Többet nem beszéltek a mesterről.

 

13. Napi mantra

 

– Ma melyik mantrát zsolozsmázzuk? – kérdezték a tanítványok.

She’s got the blues… – fogott a szent énekbe a mester.

 

14. A fuldokló folyó

 

– Most képzelj el egy fuldokló folyót – szólt a mester.

– Nem megy – esett kétségbe a tanítvány.

– Nagyon jó – bólogatott a mester. – Akkor már semmi akadálya, hogy ússz és lélegezz.

 

15. Az idegen mester

 

Idegen mester érkezett a kolostorba.

Csodálkozott, amikor látta, hogy a szentély közepén pingpongasztal áll.

Megrökönyödött, amikor látta, hogy a tanítványok meditáció idején madzsongoznak.

Elhűlt, amikor látta, hogy a szerzetesek közül többen családostul laknak a rendházban.

– Hát erre tanít a mesteretek? – csattant föl.

– Nem. Erre az egek tanítanak – hajoltak meg a tanítványok. – A mesterünktől a megvilágosodás üdvét tanultuk el. Hogy halljuk az egek szavát.

 

16. Napi fejedelem

 

Mikor a fejedelem a kolostorba látogatott, a mester illendően köszöntötte.

– Nézd el nekem – köhintett az uralkodó –, de nem emlékszem rád.

– Mert én a mai mester vagyok – mosolygott a bölcs. – Tegnap még tanítvány voltam, a napi sorshúzás forgandó misztériuma emelt ki társaim közül. Holnap új tanítónk lesz, és aztán megint.

Az uralkodó egy pillanatra szeretett volna napi fejedelem lenni. Aztán megvilágosodott.

 

17. A tanítványok között

 

A tanítás ideje jött el, de a mester a tanítványok között foglalt helyet.

– Kitől tanulunk így? – kérdezte az egyik szerzetes.

– Kérdezni tőled – szólt a mester. – Válaszra pedig csak bolyongó szellemeknek van szükségük.

 

18. A pipa tanítása

 

A mester kétségbeesett: eltűnt a pipája.

– Szegény pipa… – merengett egy tanítvány. – Ő milyen kétségbeesve kereshet téged!

A mester ekkor megvilágosodott.

 

19. Alany és tárgy

 

– Mikor nincs kit szeretnem: démonná félem magam – vallotta be a mester. – Szerencsére a szeretethez nem kell kit – tette hozzá később.

 

20. Lépcsőn járó madár

 

– Míg meg nem világosodik, lépcsőn járó madár az ember – tanította a mester.

– És utána? – lelkesedtek a tanítványok.

– Lépcsőn járó madár, aki megvilágosodott.

 

21. Határok

 

– Hol vannak határaink? – kérdezték a tanítványok.

– A lehetetlen olyan lehetőség, mely kéreti magát – mondta a mester.

 

22. Reinkarnáció

 

– Mester, mi a reinkarnáció titka? – kérdezte egy tanítvány.

Ezt már kérdezted – mondta a mester. – És mindaddig kérdezni fogod, míg el nem hagyod a kérdéseket. Ez a reinkarnáció titka.

 

23. Két út

 

– Két út van – tanította a mester. – A félelemé és a szereteté. De egyazon ösvényen vezetnek, s csak elméd tehet különbséget köztük.

– És csupán szíved láthatja be, hogy csak egy út van – tette hozzá később.

 

24. Aki fél

 

– Aki fél szeretni, előbb-utóbb azon kapja magát, hogy szeret félni – intette a mester a tanítványokat.

 

25. A császár ágyasai

 

– Vendégségbe hívtam a császár ágyasait – közölte a mester.

A tanítványok fölzúdultak.

– Nemet mondtak.

A moraj elült.

– Addig erősködtem, míg kötélnek álltak.

Újabb fölháborodás.

– De a császár eltiltotta őket tőlünk.

Tanácstalan csend.

– Így aztán én tettem látogatást náluk.

Riadt kíváncsiság

– Együtt mondtuk el a Harmadik Ősz Imáját. – A mester a távolba révedt. – Ők még most is mondják.

A tanítványok szégyenükben boldoggá világosodtak.

 

26. Az egy titka

 

– Mi a kettő titka? – kérdezte egy tanítvány.

– Az egy – felelt a mester.

– És a háromé?

– Az egy.

– És az egyé?

A mester ekkor megvilágosodott.

 

27. Ünnepek

 

A kolostorban minden évben megtartották a tündérek és sárkányok ünnepét.

És minden hónapban megtartották a nevető hold ünnepét.

És minden szerdán megtartották a teafűárus lány érkeztének ünnepét.

 

28. A korholás lehetőségei

 

– Milyen tökéletes hiba! – dicsérte meg a mester a tanítvány tusrajzán a pacát.

 

29. A szeretet igaza

 

– Pfúj – méltatlankodott egy tanítvány, mikor csókolódzó férfiakat látott. – Természetellenes csúfság, amit művelnek!

– Számukra ez a természetes – mondta a mester. – Szeretik egymást. És a szeretetnek mindig igaza van.

A tanítvány szégyenében meghatódott. S attól fogva gyönyörűnek látta a falu meleg párjait.

 

30. A szavak hatalma

 

– Beteg lett. Kórházba került – mesélte egy tanítvány a testvéréről.

– Nem beteg: gyógyuló. És nem kórházba: gyógyhelyre – igazította ki a valóságot a mester.

 

31. Minden irányban

 

– Megcsalta feleségét. Hűtlenségével szégyent hozott az én fejemre is! – mesélte egy tanítvány a rokonáról.

– Nem hűtlenség: minden irányban kiterjesztett szeretet. A csi sem személyválogató, miért szűkölködne a szív? – merengett a mester, aki szeretett provokálni és megbocsátani (és szeretni).

 

32. A fügefa

 

Aznapra a mester nem jelölt ki előimádkozót. A tanítványok tanácstalanul tekingettek egymásra. Ekkor egy fügefa zsoltározni kezdett.

 

33. A lehunyt szem

 

A mester lehunyta szemét.

És a lehunyt szem kinyitotta a mestert.

 

34. Az alma

 

– Köszönöm – mondta a mester, mielőtt beleharapott az almába.

– Köszönöm – mondta, miután lenyelte a falatot.

– Mit kell megköszönnünk almaevés közben? – tudakolta egy kíváncsi tanítvány.

– Istennek az almát. És az almának Istent.

 

35. Ki énekel?

 

– Van, amit csak csukott szemmel hallunk – mondta a mester. – Mégsem tudjuk, ki énekel a hegyek mélyén.

 

36. A fehér jogar

 

Mikor imádságot költött, a mester kezében fehér jogar volt a toll.

Azzal uralkodott rajta a vers.

 

37. A felejtés művészete

 

Azt beszélték róla, hogy addig gyakorolta a felejtés művészetét, míg beleismerte magát Istenbe.

 

38. Egymás

 

– Mester… – kezdte a tanítvány

– Nem – mondta az szelíden. – Egymás tanítványai vagyunk.

A tanítvány csak másnap jött rá, hogy ez azt is jelenti: egymás mesterei vagyunk.

És csak évek múltán, hogy azt is: egymás vagyunk.

 

39. Az asztal

 

A mester elgondolkodva nézte az asztalt.

Az asztal nem gondolkodott, és nem nézett semmit.

Ezt szerette volna eltanulni tőle.

 

40. A zen íjász

 

Mint a zen íjász, aki csukott szemmel is célba talál: a mester csukott szemmel is olvasott Isten gondolataiban.

 

41. Barátok

 

A mester sokat hivatkozott Konfuciuszra. Szobájában egy Buddha-szobrocskát tartott. És szerette Jézust, amiért szeretetet hozott a világba. De amikor megkérdezték tőle, tanítóinak vagy isteneinek tekinti-e őket, elnevette magát:

– Ők mindannyiunk barátai.

 

42. A semmi titka

 

– Mindig minden van – mondta a mester, ha a semmi titkáról kérdezték.

 

43. Az angyal látogatása

 

Egyszer egy angyal látogatott a kolostorba. A tanítványok teával kínálták, de ő beérte a csésze szépségével. Azzal oltotta szomját.

 

44. Dimenziók

 

„Vajon hány dimenziós egy angyal?”, tűnődött egy tanítvány.

„Vajon hány angyalnyi egy dimenzió?”, tűnődött a mester.

 

45. Hírek

 

Ha kíváncsi volt a legfrissebb hírekre, a mester a Védákat olvasta.

 

46. Összefüggések

 

– A kecses táncosnak éneke is karcsú – mondta a mester, ha az összefüggésekről kérdezték.

 

47. Alázat

 

– Minél mélyebbre hajolsz, annál magasabbra építed a mennyeket – mondta a mester, ha az alázatról kérdezték.

 

48. Boldogtalanság

 

– Fejetlenség a szívben – mondta a mester, ha a boldogtalanságról kérdezték.

 

49. Korlátok

 

A tanítvány kérdezett valamit, de a mester nem tudta a választ. Az angyalhoz fordult, aki elmosolyodott.

– A választ nem lelő kérdésekben Isten különös örömmel gyönyörködik.

– Hogyhogy? – kérdezte a tanítvány.

– Hogyhogy? – pontosította a kérdést a mester.

Az angyal tetőtől talpig mosollyá vált.

– A válasszal nem korlátozott kérdés szabad, mint a halállal nem korlátozott élet – mondta szelíden.

 

50. A gondolkodásról

 

– Ne gondolkodj – mondta a mester.

– Akkor ostoba maradok! – riadt meg a tanítvány.

– Ne gondolkodj: csak hagyd, hogy a gondolat az elmédbe kerüljön – fejezte be a mester.

 

51. Az írnok első leckéje

 

– Hogy jókedvre derüljön, köszöntsétek verssel a papírt. Ez az írnok első leckéje – tanította a mester.

 

52. Szeretők Városa

 

– Szerzetesek! – szólt a mester. – Megtaníthatom nektek az ösvényt a Szeretők Városába. De a térképet, mely a visszautat mutatja, nektek magatoknak kell megrajzolnotok – vagy elrejtenetek.

 

53. Az elengedés törvénye

 

– Engedd el – mondta a mester egy szomorú tanítványnak.

– Engedd el – mondta egy dühösnek.

– Engedd el – mondta a vízhordó szerzetesnek, de csak tréfált.

 

54. A másik part

 

Mikor az egypartú folyóhoz értek, egy tanítvány elábrándozott:

– Hol lehet a másik part?

Ez a másik part – mondta a mester.

 

55. Korszakok

 

– A nők kora jő – mondta egyszer.

– Miből gondolod, mester? – kérdezték a tanítványok.

– Abból, hogy még nincs itt – felelt a bölcs.

 

56. Nagy az ég

 

Szikhek? Advaiták? Esszénusok? A mesternek mindenkihez volt egy jó szava (amit még több jó szó követett).

– Nagy az ég, elférnek benne az istenek – szólott.

– És majd még mi is – tette hozzá kuncogva.

 

57. Vendéglátás

 

Ha kifogytak a teából, a vendégeket szútrákkal kínálta.

 

58. Gyűrű

 

Ha jógázott, ujjáról lehúzta az akvamaringyűrűt.

Neki már nincs hova fejlődnie – magyarázta.

 

59. Az egyetlen tanítás

 

– Aki majd megírja beszélgetéseinket, ostobább lesz egy szúette kerítéslécnél – mondta a mester. – Különben tudná, hogy csak egy tanítás van, és azt fölösleges lejegyezni, hiszen mindenki ismeri.

A tanítványok nem merték megkérdezni, melyik az a tanítás.

 

60. Az oktalan erőfeszítésről

 

– Két kézzel húzzuk vissza a világot: ne menjen! Pedig ha elengednénk, kiderülne, hogy maradni akar – tanította a mester.

 

61. Mindig jókedvében

 

– Áldott szerencse, hogy az univerzumot mindig jókedvében találjuk – mondta a mester.

– Csak ritkán keressük – tette hozzá somolyogva.

 

62. Utolérni a teknőst

 

– Ki képes közületek utolérni egy vánszorgó teknőst? – kérdezte a mester.

Minden tanítvány jelentkezett.

– És a teknős békéjét?

A kezek lehanyatlottak.

 

63. A pocok éneke

 

– Ki az közületek, aki szebben énekel egy rekedt pocoknál? – kérdezte a mester.

Minden tanítvány jelentkezett.

– Vajon a pockok is így gondolnák?

A tanítványok ekkor megvilágosodtak.

 

64. Bambusz és elefánt

 

– Gondoljatok egy bambuszligeten átcsörtető elefántra – mondta a mester. – Most pedig legyetek az a pillangó, akinek röptét a csörtető elefánt sem zavarhatja meg.

 

65. Cseresznyevirágok

 

Cseresznyevirágok hulltak az égből.

– De hol a fa? – csodálkoztak a tanítványok.

– Valóban arra vágytok, hogy cseresznyefák hulljanak az égből? – mosolygott a mester.

 

66. A boldogságról

 

– Megfésülni egy patakot… – mormolta a mester –, az sem hiábavalóbb, mint ellenkezni a csivel vagy a pranával vagy a boldogsággal.

 

67. A szabadságról

 

– Hol találom a szabadságot? – kérdezte egy tanítvány.

– Isten akarata vagy – felelt a mester. – Kell ennél nagyobb szabadság?

 

68. Hongkongi emlék

 

– Egyszer különös hajó futott be az Illatos Kikötőbe – mesélte a mester. – Nem volt rajta se árbóc, se vitorla, se legénység. Nem volt fedélzete, és nem volt orra, és nem volt tatja. Nem is lehetett hajónak nevezni: inkább semminek tűnt. A legszebb semmi volt, amit valaha láttam!

 

69. Még ő sem

 

Ha a magnólia illatát érezte, a mester az ötödik évszakra gondolt. De még ő sem tudta elképzelni.

 

70. A tengerparton

 

Egy tanítvány mandalát rajzolt a fövenybe.

– Elmossa majd a dagály – figyelmeztette a mester.

– A tengernek készítem ajándékba – bólintott az ifjú.

A mester megölelte.

 

71. A pillanat

 

– Egyetlenegyszer sikerült eléreznem Istenig – vallotta be a mester. – De az a pillanat máig tart.

 

72. A zsarnok

 

– Mit tegyünk a zsarnokkal? – kérdezték kétségbeesve a tanítványok.

– Szeressétek – mondta csöndesen a mester.

– De nyomorba dönti a birodalmat!

– Ha gyűlölitek, azzal Isten országát is nyomorba dönti, a szívetekben – magyarázta a mester. – A zsarnokot kitessékelni a hatalomból: ez is a szeretet műve legyen.

 

73. Az angyal után

 

Egy ízben Ajeet Kaur vendégeskedett a kolostorban. Míg énekelt, a szerzeteseket mennyei öröm járta át. Mikor elhallgatott, egy angyal folytatta a dalt.

Készülj. Az angyal után te következel.

 

74. A vitorla

 

– Milyen őrült elme szerelne vitorlát egy hídra? – kezdte a leckét a mester.

– Nekem már eszembe jutott – merengett el egy tanítvány. – Olyan szép látvány volna!

A mester elismerően bólintott, és befejezte az aznapi tanítást.

 

75. Egyetlen levegővel

 

– Isten egyetlen levegővel beszéli el, ami a szívét nyomja. Ez a vallomás a világ – szólt a mester.

 

76. Az igazságról

 

– Az igazságot csak Isten ismeri – mondta a mester.

– És aki annyit tud, mint Ő? – okvetetlenkedett egy tanítvány.

Mind annyit tudunk – korholta a mester.

 

77. Udvariasság

 

A mester teát főzött. Mind a nyolc égtájnak töltött belőle. Reggelre kiürültek a csészék.

 

78. Szeretni

 

– Mit jelent szeretni? – kérdezte egy tanítvány.

– Csak a szavak szorulnak rá, hogy jelentésük legyen. A szeretet: valóság – mondta a mester.

 

79. Séta

 

– Óva lépkedjetek: Isten elméjében járunk – intette a mester a tanítványokat, bármerre sétáltak is.

 

80. Védák

 

– Aki a Védákból szavaknál többet olvas ki: okoskodással takarja el szeme elől a Magasztost – mondta a mester.

 

81. Eső

 

– Íme az egek mantrája – mutatott a mester az esőre.

Boldogabban áztak bőrig.

 

82. Kígyó az úton

 

Kígyó tekergett át az úton. A mester térdre vetette magát, szemébe könnyek szöktek.

– Bocsásd meg, hogy félek tőled… – suttogta.

 

83. Békekötés

 

Harcokról hozott hírt a szél. Akkoriban a hold sarlója is finom mívű pengeként ragyogott a kolostor felett. Az apát unokahúga napok óta halogatta útját a Tealevelek Völgyébe.

Hogy siettesse a dúlás végét, a mester lelki békét kötött magával.

 

84. A szavak kiismerése

 

– Mit tudsz mondani a szeretetről? – kérdezte a mester.

A tanítvány hallgatott.

– Helyes – örvendezett a bölcs.

 

85. Az álmok szelleme

 

Minden este, mielőtt nyugovóra tértek, a mester elmondta a Minden Titkok Imáját. Ezzel jelezte az álmok szellemének: jó szándékkal lépnek birodalmába.

 

86. Sárkányok

 

Sárkányok repültek át a kolostor felett. A tanítványok megrémültek. A mester is. Hogy nem találnak haza szegények.

 

87. Hangyák

 

– Ha egy fürjtojásból tündér kel ki: baleset vagy csoda? – kérdezte a mester.

– A költöző sárkányok vonulása vajon másik valóságot céloz? – folytatta.

– Mi a különbség egy angyal s az ikerhúga közt? – toldotta hozzá.

A szerzetesek hallgattak.

– Így kérdez a költészet – mondta a mester.

– És így válaszol a józan szív – szólt, s egy tanítványra mutatott, aki a leckével mit se törődve segítette éppen partra a pocsolyában evickélő hangyákat.

 

88. Szenvedély és lemondás

 

– A Magasztos szereti a szenvedélyt – mondta a mester. – De a lemondást is. Megfogtuk az isten lábát ezzel az istennel!

 

89. Az igazról

 

– Honnan tudjuk valamiről, hogy igaz? – kérdezte egy tanítvány.

– Onnan, hogy tudjuk – felelt a mester.

 

90. Bíbor hattyúk

 

Ha a szenvedőkre gondolt, bíbor hattyúk úsztak a szemében. Szárnyuk alá kéredzkedtek a csillagok, de ettől csak még fényesebben ragyogott a nap.

 

91. A meglepett tanítvány

 

Buddha állt a kapuban.

– Jézusom! – kiáltott föl egy meglepett tanítvány.

– Úgyszólván – mosolygott a vendég.

 

92. A különbség illúziója

 

– Honnan a különbség az aszkézis és az eksztázis között? – kérdezte egy tanítvány.

– Mindig az elméd hasítja ketté az egyet – mondta a mester.

 

93. Hány igazság

 

– Hány igazság van? – kérdezték a tanítványok.

– Számtalan – mondta a mester.

– Ez azt jelenti: egy – tette hozzá.

– Más szavakkal: egy se – pontosított.

– De ezek csak becsült értékek – emelte föl ujját.

 

94. Áhítat

 

– Derű… Szeretet… Angyalok… Isten… – ábrándozott egy tanítvány.

– A teveitatók kvantumfizikája… – sóhajtott közbe vigyorogva a mester.

 

95. Híd és hajó

 

– Hát nem bolondság hajónak nevezni a megvilágosodott hidat? – kérdezte a mester.

Nem érkezett felelet, a szavak pironkodva hallgattak.

 

96. Szőlőszemek

 

– Amit a szőlőszemek látnak… – kezdte a mester.

– …azt látnánk mi is, ha szőlőszemek volnánk – fejezte be egy tanulékony szerzetes.

 

97. Amit mindenki tud

 

– Van, amit mindenki tud – mondta a mester. – De nem tudom, mi az. Ki láthatna bele annyi fejbe?

 

98. Harminchat igaz ember

 

– Hol találok harminchat igaz embert? – kesergett a tanítvány.

– Légy te magad az egyik, úgy könnyebben fölismered a hasonszőrűeket – tanácsolta a mester.

 

99. Csak a harmadik

 

– Csak a harmadik szem nem pislog – mondta a mester, ha a valóság kettős természetéről kérdezték.

 

100. Száznyolcszor

 

– Mester! Száznyolcszor elmondtam a Szív-szútrát, mégsem érzem, hogy megvilágosodtam volna – panaszkodott egy tanítvány.

– A megvilágosodottság nem érzés, hanem állapot – mondta a mester. – Ne keresd. Maradj benne!

 

101. A Feledhetetlen

 

– A Feledhetetlenre is emlékezni kell – mondta a mester.

– Hogy meg ne feledkezzék rólunk? – kérdezte a legbölcsebb tanítvány.

– Hogy az emlékezés örömében eggyé válhassunk vele – igazította ki a mester.

 

102. A kíváncsi tengelic

 

Kíváncsi tengelic szállt a mester ablakába. Annyi ártatlan örömöt hozott magával, hogy az ablaknak nem maradt választása: megvilágosodott.

 

103. Nyelvek

 

– Sok nyelven beszélni könnyű. De egy nyelven hallgatni! Életek során át tanuljuk ezt a leckét – mondta a mester.

 

104. Színeváltozás

 

– Ha játszanak a gyerekek, Isten pöttyös labdává alakul a kedvükért. Így szereti a Magasztos a világot – mondta a mester.

 

105. Ibolyák

 

Mikor a kolostorudvaron kifényeskedtek a földből az első ibolyák, a mester a napi tanítás helyett néma szépségükre mutatott.

 

106. Egyenesen a Magasztostól

 

– A madár nem tud megtanítani repülni. A tenger nem tud megtanítani úszni. A kert nem tud megtanítani virágozni. Ezért kell leckét vennünk egyenesen a Magasztostól – tanította a mester.

 

107. Ablakok

 

– Hajnalban megvilágosodik minden ablak – mondta a mester, ha a nirvánába vezető ösvényről faggatták.

– Hajnalt kereső ablak a vándor szív – tette hozzá.

Pedig sosincs éjszaka – fejezte be.

 

108. Az utolsó tanítvány

 

– A szív izgágán dobog, amíg csak él. De békés mozdulatlanságba simul, mihelyt megérkezett a halhatatlanságba – dobogta a mester utolsó tanítása.

 

Megjelent a Bárka 2019/1-es számában.


Főoldal

2019. március 20.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Ütőér
Szabó T. Anna tárcái Szív Ernő tárcáiSzálinger Balázs tárcái Sándor Zoltán tárcái
Versek
Géczi János verseiSzálinger Balázs: Lispeszentadorján, prémium eseményekSzondy György verseiMohácsi Balázs versei
Prózák
Kései házasságHaász János: Apa csak egy voltCsabai László: HármanPapírváros-szilánkok
Kritikák
Túl a teljességen - a 361°-rólNyelvek, világok, határok - Tóth László Wittgenstein szóvivőjérőlAz árulás testi kényszereRóni a kilométerek mondatait
Drámák
Darvasi László: Karády zárkájaAcsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pere
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA