Versek

 

 G__czi_J__nos_m__ret.jpg

 

Géczi János

 

1955.

 

Mint ki a parkban ül, és hű szolgaként
a porba háromszögeket rajzol, holott istentagadó.
A teremtés sokadik napja, s nem lőn
hosszan világosság.

 

1957.

 

Elhagyja mind, ami szárny,
egyes-egyedül a törzse marad,
körbeállják a drótok,
a dróton túli dolgok és falak.

Éjjelre már nem madár,
behúzódnak a nézelődő népek,
a kottába, mint a himnusz,
képzetébe a képzelődő.

Éjjelre hasábnyit
emel ki s visz magával
a törzsét körbefogó térből oda,
ahová a szárnya szárnyal.

 

1979.

 

Ne felejtsd el, én ott leszek,
képeslapként, amit Várnából küldenek,
s amelyre nem várnak feleletet.
A félrekapcsolt telefonhívásban.
A cipőben, amit az ajtó előtt
húz le a gyerek, zajt ne csapjon,
nehogy a férjeddel megébredjetek.
Így élünk Közép-Európában,
felemásan. Hol ruhátlan s lázban,
hol csörgő üvegkabátban,
de mindig átvilágítva és kádban.
Mint röntgensugár alatt egy bálna.

Minden idődben ott és veled
az éveidben is benne leszek,
pillanatok, napok, hetek, hónapok,
amelyek olykor feleslegesek,
olykor hiányok, de teljesen
ott benned, legbelül,
és szüntelenül megnevezetlenül.
Így éljük az életed,
gyorsított filmként pergek le veled,
és igen, akkor is ott leszek,
ha rögök borítják testedet
s engem hantolnak el veled.

És nem énekel soha a bálna!

 

1987.

 

Kéznél volt a könyv,
amelyet, ha naponta  kinyitottam,
mindvégig mást olvastam belőle.
Azt, hogy a nyarat,
miként a fügét, megelőzi
az érés illata;
a porcelán tányér belsejében
körbefutó vonal önmagát örökké ismételi;
azt, bármi történt, a fontos nem az,
hanem ahogyan arra emlékezel.

Van egy nap, amikor mindez megváltozik.
A halhatatlanságot elcserélem
néhány halandóra,
mert szeretni őket ez az áruk.
A sors nem ágál,
lázad ellenem, aki elherdálta,
holott tudja, velem együtt pusztul el.

Hogy mi lesz hamarosan
attól éppen úgy iszonyodva és elrettenve,
mint attól, hogy vele összevessem,
milyen volt egykor,
bár enyhén görbe a hát
és a lábon is akadt mit észre nem venni.

Meghal bennem az idő,
leszek szellem- és lélektelenül
telítve csupa testtel.

A ráncok, májfoltok, csontgörbületek
s a fogpótlások között nem én leszek majd az agg,
aki áruló. De az sem teljesen én,
aki úgy múlt el, hogy nyomtalan lehetett belőle ez,
ez a másik.
Talán ifjan és erősen,
a néma szöveg szóközeként a szavak között.

 

1995.

 

Ha gondolok rád, akkor nem a tálca
suta, festett karimája, nem a pogácsa,
nem az egreskert havas ládája
jelenik meg előttem.

Ha gondolok rád, a bőrpíromra
rányíló szemedre, s amely nézi
a tavalyról maradt lombú, a tavasz
előtt megduzzadó rügyű nyírt,

a fára. Tövén gránitszikla hever,
beszőve tőzegáfonyával és mohával.
Nem kapom el a tekintetem. Guggolsz,
előre hajolsz pucéron, megnyíló farpofával.

A képbe befú a finn szél, szívem!
Sokszor elképzelem, hogyan csúszok
beléd, felhőbe a repülőgépem,
amely repít haza. Van, mikor hiszem,

te is elképzeled, a folytatása
mi annak, amint megpillantod
ágként előmeredő tagomat.
Ne hasadj le, emeled alá a markod.

Nem esik többé a csípőd kézre.
Elsötétednek a tócsák az évek
alatt és az ökörvérszín pajták.
Ennyi szó marad, hogy becézze,

betűvonás, hogy a nyírt,
hűséges árnyék alatta, körbeérje.

 

Megjelent a Bárka 2017/1-es számában.


Főoldal

2017. március 07.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Könyvfesztivál, 2018 Könyvet a szórványba! Sayfo Omar és sikerregénye Békéscsabán Így gondozd a kultúrádat!
Ütőér
Márton László tárcái Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái Pécsi Györgyi tárcái
Versek
Zalán Tibor verseiMarkó Béla: KérésBirtalan Ferenc verseiBogdán László Vaszilij Bogdanov-versei
Prózák
Darvasi László: Akik áttáncolják a háborútHartay Csaba novelláiPataki Tamás: HungarooptimizmusHálára kötelezett emberek
Kritikák
Világunk takargatnivaló darabjaMándy-portré és korrajz egyszerrePusztulás gyerekszemmelCélia, avagy a nem létező főhős
Esszék, tanulmányok
A kiegyezés megítélése az 1919 és 1945 közötti magyar historiográfiábanGrendel Lajos irodalmi és közéleti szerepvállalásaiAz örök ritornellA Bárka-díjasok (és antológiájuk)
Drámák
Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalonMario és A VARÁZSLÓ
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA