Vörös Viktória
Tócsákban tükröződő telihold
Kiss Ottó válogatott novellái
„…szabadidejében történeteket eszel ki,
hogy így csináljon a gondolatokból valóságot.”
(A Kék Oroszlán bezár, részlet)
Kiss Ottó novellái finom vonásokkal rajzolva, köznapi nyelvi regiszterben szólaltatják meg a keleti országrész – vállaltan a peremvidék – történeteit. A huszonhat kisepikai műből azután a metaforizáció és a fantasztikum révén olyan helyzetek bomlanak ki – tágítva a megélt időt, valamint a tér kereteit –, hogy ami provinciális, az egyetemessé nő. A nyitó novellában a gyermekkor újraélt emlékeként Szávó udvara az a mágikus színhely, ahol minden megeshet, ami a halott kisfiúval „soha nem történhetett meg”. Itt valami titok húzódik, ami nem is kell, hogy napvilágra kerüljön. A címadó novellában haláltánccal – annak a szerzőre oly jellemzően „moderato” változatában – Zólyomi postás és özvegy Hávelkáné a kocsmai társaságot közös sétára viszi a faluba, az eltűnt ház helyét keresve, végtelenített időbe lépve át.
A kötet füzére a bizarr helyzeteknek és figuráknak, mégis az otthonosság novellái ezek: minden hely ismerős, ugyanakkor rejtélyes, mert csak annak mutatja meg magát, aki a közelébe merészkedik. Ilyen a kék zóna, amely ismeretlen, rettegett hely, de a gyertyaláng fényében szintén benne lobog, és a szerelmesek eltűnésekor is „mindenképpen megmutatja magát a kék” (Kék zóna).
Ez tehát a meghatározó szín, ahogyan a kötetborítón a szimmetriát épp csak megbontó, kettős ablakot mutató Baranyai (b) András-illusztráción is. Beláthatunk a Kék Oroszlánba, amely – akár az Arabs Szürkéhez világa – a végső élethelyzetek tere. A művekben valóban működik a mágia. Sorsok villannak fel, mint Dürer képein: kidolgozott részletek, finoman metszett alakok, amilyen az Egy kis napsütés idős özvegy mérnöke és ápolónője, Gizella („fogoly nő”) – utóbbi egy rejtélyes, tenyéren végighúzódó vonallal válik folytatásává egy torzóban maradt életnek. Másutt a karcosabban felskiccelt falusi kiskirályok és a falu legszegényebb figurája (Patkányirtás), illetve a tanyafoglaló rockrajongók (Mobil), a lelki sivárság különböző fokozataival. A történetek példázatossága keskeny búvópatak csupán. A novellák egyik erénye éppen ez: a csattanóra vagy az anekdotizálásra való hajlam helyett pasztellszínekkel is kivételes alakokat fest.
Kiss Ottó válogatáskötetének novellái a Kádár-korszak és a rendszerváltás utáni Magyarország lelki-szociografikus feltérképezésével a vidéki társadalom létállapot-rajzai. A változatos narráció a csehovi-krúdys, valamint a latin-amerikai elbeszélői hagyomány örököse. Néhány kisepika konkrét utalással él a műfaj nagy elődjeire. Ilyen a Háborús játékok, mely Tolsztoj Bál utánjának hipertextje. A kellemetlenség feszélyező érzése itt is a kiskatona életét semmibe vevő kegyetlen apa portréját rajzolja meg a szocialista hadgyakorlat és a szállodai kaland köré.
A zárlatok gyakran szándékoltan elvarratlanok, vagy misztikus jelentést kapnak. Az erőszaknak, a természet pusztulásának a titokzatos történésekkel összeöltése megtisztító hatású (Wessenauerék kútja), akárcsak a történelmi múlt gyerekkori emlékként felidézése (Silja Vevit unokája).
Az alkotás, az olvasás visszatérő témája Kiss Ottó elbeszélőművészetének (Evelin látogatása, Út haza), csakúgy, mint a lányának ajánlott Akácillatban a családtörténet – a folytonosság életadó forrása.
Kiss Ottó: A Kék Oroszlán bezár, Athenaeum Kiadó, 2022., 274 oldal, 4299 Ft
