Fazekas Sándor
A Toldi estéje
Szuggesztív, egyszerű szöveg, amelynek szomorúságán át-átüt az életerős humor. Már az indítás is megdöbbentő, Toldi, a jeles hős, az első jelenetben megvénülve saját sírját ássa – mondani sem kell, hogy az Ilosvay-féle eredeti históriában ennek nyoma sincs. Pontosan olyan feleslegesnek érzi magát, mint a modern kor mellőzött figurái, bár náluk jóval nagyobb szabású, romantikusan robosztus alak. Az elbeszélő maga is tele van kételyekkel a nyelv kifejezőerejét, a nemzeti hagyományok megőrizhetőségét, a magyarság jövőjét illetően. Toldi elfogadja a meghívást, de a biztonság kedvéért magával viszi köntösujjában a buzogányát, mint mondja, a „kutyák” ellen. Miután meghallgathatunk egy csodaszép módon a múltba álmodott Szent László csodatételéről szóló éneket (amely győztes csata történetét a Toldi szerelmében másképpen meséli el: a tatárok magát Toldit keverték össze a szintén hatalmas termetű lovagkirállyal), az apródok egy igen-igen pajkos történetet adnak elő Toldiról, amely különös módon az eredeti históriában is szerepelt. Kemény Zsigmond javaslatára Arany nem vette bele a cselekmény fő sodrába (bár a Toldi szerelme első kidolgozása még tartalmazta Toldi elcsábításának egy átiratát), itt a sztori úgy bukkan fel, ahogy Ilosvaynál, csak a formája változott át gúnyverssé, csúfolóvá. A Toldi szerelme második kidolgozásából ez a rendkívül erotikus jelenet kimaradt. Ilosvay Toldija más: gyakorlatilag csak nagy ereje miatt lesz hőssé, számos humoros, illetve megalázó epizódon kell átesnie. „Minden reménysége boritalban vala”, írja Ilosvay. Az udvari apródok ráadásul még az Ilosvaynál olvasható módon ki is csúfolják Toldi szakállát, úgyhogy kénytelen közülük hármat agyoncsapni, és többet megsebesíteni. Mivel nemesifjakról van szó, Lajos király halálos ítéletet szab ki rá, de erre nincs szükség: a harag megtöri Toldi életerejét, és végez a hőssel. A király megérkezik a haldoklóhoz, és végül megbékélnek egymással, még ha nézeteik markánsan különböznek is egymástól. Lajos király szerint a magyar népnek alkalmazkodnia kell a nyugati ízléshez, Toldi szerint azonban meg kell őrizni a magyarság eredeti karakterét. Arany Ilosvayhoz képest nem is annyira a történetet, inkább a hangsúlyait alakítja át, biztos kézzel nyúlva a máskülönben vegyes és töredékes elbeszélést adó Toldi-históriához, s ezzel az átértelmezéssel egészen új dimenziók felé nyitja meg művét. Íme egy világos intés a jövő nemzedékei számára: „Nem elég, hogy szabad címert hagya rátok – Nagy a mindenkori jelen felelőssége. Olyan, mintha Arany idős korában írta volna, akárcsak az Őszikéket. Két változatban jelent meg a szöveg, egy 1848-as és egy 1854-es kiadásban. A helyzet teljesen más: a két variáns keletkezése között elbukott a szabadságharc. Ehhez képest a szövegben meglepően kevés a változtatás: már az első, 48-as változatban is megvan tehát az az ellentét, amely Toldi és a király között, illetve Arany és a környezete között fennáll! Arany nem hitt a viharos változásokban, azokat a nemzetre veszélyesnek tartotta, s mint kiderült, volt némi igaza. A világosi fegyverletétel után pedig mondanivalója csak még aktuálisabbá vált:
„Hajt az idő, nem vár: elhalunk mi, vének,
Ajánljuk még: .
2013. május 02. |
Nem kötelező Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet! A regisztrációhoz kattintson ide! A bejelentkezéshez kattintson ide! Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan. |
Hírek
A Körös Irodalmi Társaság jubileumi karácsonyi estjeIrodalmat a fa alá!Győrei Zsolt és Schlachtovszky Csaba könyvbemutatója Békéscsabán Erős Kingát választották a Magyar Írószövetség elnökének Mától újra kikötőváros Kolozsvár Szerkesztőségi információ - címváltozás Több száz program a 25. Marosvásárhelyi Nemzetközi KönyvvásáronDarvasi László és a Magyar sellő BékéscsabánKonferenciával emlékeznek Oláh Jánosra a PIM-benBodor Ádám és Czakó Gábor részesült a Nemzet Művésze díjbanFehér Boldizsár kapta az idei Margó-díjat Két irodalmi Nobel-díjat jelentettek beMa kezdődik a Margó FesztiválSzabó T. Anna díjátadós estje BékéscsabánÖsszes
Versek
Prózák
Abafáy-Deák Csillag: VeronikaEgressy Zoltán: ÖtvenSzabó T. Anna: AlagsorsKontra Ferenc: A faun és a feketerigó Sántha Attila: Agyafúrt detektív nyomozSzil Ágnes: Egyforma, ugyanolyanTóth László: A fiatalember csúcsformábanDragomán György: Vulkánvizes lágytojásZombimedvék támadtak a migráns selyemfiúkraTemesi Ferenc: Méretségi vizslaKötter Tamás: BosszúvágyTóth Erzsébet: Én lettem volnaSzilasi László: Kései házasságHaász János: Apa csak egy voltÖsszes
Kritikák
Maradunk a FöldönAz azsagonjáróKínlódás és elragadtatás - Szabó T. Anna: HatárRendszerújra Hideg bűnök - Székely Csaba: IdegenekA tömeg- és a bolytársadalom veszélyeiLevelek a magyar hétköznapokrólMúlt(kút)ba merülés - Oláh András verseskötetéről Kárpátalja, a halott földTúl a teljességen - a 361°-rólNyelvek, világok, határok - Tóth László Wittgenstein szóvivőjérőlAz árulás testi kényszereRóni a kilométerek mondataitZsánertetoválások kontinense - Horváth Benji: A dicsőséges Európa Összes
Esszék, tanulmányok
A kétfejű fenevad ősbemutatója a TérszínházbanMese és filozófia Weöres Sándor drámáibanKép és identitás Weöres Sándor Le journal című versébenOrpheusztól Próteuszig Kong a gong - Napmetaforák Kassák Lajos kötetébenGyóni Géza költészetérőlAz önelvesztés és önkiteljesítés formái Ady Endre szerelmi lírájábanA költői beszédmód és szereptudat új formája: a Végvári versekVallásos motívumok Krúdy Gyula ifjúkori elbeszéléseiben„Ami belőlem az írás szűrőjén áthatol” „Beszéld át velem” - Három emblematikus szöveg a közelmúlt istenes irodalmábólZalán Tibor Papírvárosai Térey János verses regényei és az irodalmi hagyományFerdinandy György: Könyvheti megnyitóÖsszes
Drámák
Csík Mónika: Az ember tragédiája - Nyolc és feledik színDarvasi László: Karády zárkájaAcsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A Szellemúrnő Győrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalonMario és A VARÁZSLÓBartis Attila: RendezésV á r k e r t i J u l i s k a, avagy a szerelmi bűzfészekPotozky László: SztrodzsegonSzil Ágnes: MindenáronZalán Tibor: A fáklya kialszikVörös István jeleneteiHáy János drámájaÖsszes
A jó tanuló felel
Falvai Mátyás Karinthy Frigyesről Miklya Anna Mikszáth KálmánrólBene Zoltán Tömörkény IstvánrólSopotnik Zoltán Nagy LajosrólPotozky László Franz KafkárólCsepregi János Csáth GézárólDemény Péter Mikszáth KálmánrólKrusovszky Dénes NovalisrólBabiczky Tibor Krúdy GyulárólMaros András Gelléri Andor EndrérőlÖsszes
Tündérkert
Kiss Tibor Noé: Tovább és továbbSopotnik Zoltán: Megismerni a metafizikátHorváth László Imre: Kedvenc olvasmányaimMaros András: Pisti és VerneTallér Edina: BowieÁfra János: Nem érteni és megszeretniTóth Kinga: TülkölniFerdinandy György: A művészet a sérültekéSzilasi László: Nem tudom...Csabai László: Hitetlenül hinniÖsszes
Bejelentkezés
|