Nem kötelező

 

Bíró-Balogh Tamás

 

Hányféleképpen lehet olvasni egy könyvet?

 

Karinthy Frigyes: Így írtok ti (1912)

 

 

Szokás mondani, hogy Karinthy 1912-ben ezzel a kötetével robbant be az irodalomba. Ez részben így is van, hiszen az Így írtok ti megjelenése után azonnal elfogyott, s még abban az évben több kiadást megélt.

De mi volt a siker feltétele? Paródiakötetről lévén szó, a válasz korántsem olyan egyértelmű, mert nem olvasók kellenek hozzá, mint pl. egy regényhez. Jelen esetben szükség volt a közönség olvasottságára, hogy ismerjék a parodizált írások eredetijét, különben a paródia hatásmechanizmusa nem érvényesült volna. Szükség volt a közönség humorérzékére, hogy megértsék, és mulatni tudjanak rajta, anélkül, hogy csak viccnek tekintsék. És kiváltképp szükség volt a közönség kíváncsiságára, hogy bennük meglegyen a megismerés igénye: arról akartak olvasni, miképp reflektál az irodalom önmagára, mi az énképe; végső soron tehát arra, mi és milyen is az akkori irodalom.

Karinthy paródiagyűjteménye nem lett volna sikeres, ha nem lenne jó könyv. A jó könyveket pedig többféleképpen is lehet olvasni.

Az Így írtok tit lehet olvasni humoros, „vicces” szöveggyűjteményként, ez tagadhatatlan, hiszen sokat lehet nevetni a gyűjtemény darabjain.

Lehet olvasni kritikagyűjteményként, hiszen Karinthy a parodizált szerzők stílusjegyeiről mond sajátos véleményt. Kiemeli, ami szerinte jó és eredeti, de kiemeli azt is, ami elcsépelt, modoros. Jó és rossz kritikát is gyakorol egyszerre. Parodizálni viszont csak azt lehet, ami valamilyen, stílusparódiát csak arról lehet írni, aminek van stílusa. A semmilyenről, a szürkéről nem lehet: a szürke, akármennyire torzítják, nem lesz színes, szürke marad. Ezért is lehet igaz a korabeli anekdota, hogy több, a kötetben parodizált szerző sértődött meg a róla szóló íráson – de még többen sértődtek meg azok közül, akik kimaradtak. Hiszen róluk született – indirekt módon – a legélesebb kritika: róluk, az elhallgatással, a kötetből kihagyással Karinthy voltaképp azt mondta, hogy nincs stílusuk, hogy szürkék, hogy semmilyenek.

Lehet olvasni irodalomtörténetként, hiszen az akkori kortárs irodalom egy szinkron keresztmetszete tükröződik benne. Aki akkor számított, majdnem mindenki benne van. Érettségizőknek kiváló olvasmány: elég csak a kötet tartalmát felidézni, máris lesz valamiféle kép – legalább névsorszerűen – az akkori irodalmi életről.

Lehet olvasni regényként (az irodalomkritika úgyis mindent szeret regényként olvasni), hiszen a kötetben szereplő paródiák bevezetéseiből kirajzolódik egy narratív történet: egy kezdő író, aki szeretne bekerülni az irodalom véráramába, önálló hangot keres magának, sorra veszi azokat a szerzőket, stílusokat és műfajokat, akiket utánozva sikeres lehetne. Ekképp olvasva a kötetet, az Így írtok ti valóban az irodalmi érvényesülést kereső identitás regénye.

És amiről kevesebb szó esik az irodalomtörténetben: lehet olvasni reklámként. Próbáljunk belehelyezkedni a korabeli olvasó helyébe. Miről is van ekkor szó? Egy fiatalember, egy huszonöt éves, elsőkötetes szerző saját kortársairól írt egy könyvet. Saját kortársai szintén nagyon fiatalok voltak még. Nem a mai szemmel ismert irodalomtörténeti klasszikusok, nem érettségi tételek, nem kötelező olvasmányok írói. Ady, Kosztolányi, Móricz, Szép Ernő és a többiek szintén fiatalok voltak még, a széles olvasóközönség még nem ismerte őket annyira, mint ma tudjuk, hogy ismerniük kellett volna. Karinthy ráadásul egy olyan tablót állított össze, amelyben valóban sokan szerepelnek kortársai közül – így tehát egy olyan kollektív bemutatásról beszélhetünk, ahol Karinthy az egész kibontakozó modern magyar irodalmat reklámozta. Elég nagy hatásfokkal. Mondhatni: az Így írtok tinek meglehetősen nagy volt a reklámértéke, jó PR volt.

Végső soron kimondható: a modern magyar irodalom általános (el)ismertségét éppen Karinthy „gúnyolódásainak” köszönheti.

 

(Ajánlott – és jól hozzáférhető – kiadás: Karinthy Frigyes: Így írtok ti (1912). Irodalmi karikatúrák. Szerk.: Reményi József Tamás és Tarján Tamás. Bp., 1994. Matúra Klasszikusok 17.)

 


 

Főoldal

 

2013. április 17.
Kiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Molnár Lajos verseiGéczi János verseiZalán Tibor verseiGergely Ágnes: Az ausztriai lépcsősor
Haász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalanKötter Tamás: Izgalmas életek
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png