Ayhan Gökhan
Édes bestsellerem
Kosztolányi Dezső: Édes Anna
Ha ez a könyv, az Édes Anna ma jelenne meg, azt mondanák rá: bestseller. Minden elem az olvasók szolgálatába van állítva. Akinek szerelem kell, megkapja. Akinek történelem, alig lát majd ki belőle. Akit a gyilkosság és a vér hoz lázba, tetőtől talpig bevéreződik. Kosztolányi megtanulta ezt hamar, a korai újságcikkek stílusát, beetető felvezetését ültette át az Édes Anna nyelvébe és történetvezetésébe. Igazi bulvárstílusban indítja a regényt. A pletyka magas fokán.
„Kun Béla repülőgépen menekült az országból. Délután – úgy öt óra felé – a Hungária-szállóban székelő szovjetház körül fölrebbent egy repülőgép, átrepült a Dunán, a Várhegyen, s merész kanyarodással a Vérmező felé tartott.” (Később egy szép szobra állt a Vérmezőn az öreg Kun Bélánknak.) „A gépet maga a népbiztos vezette.” És hogyan folytatódik néhány sorral arrébb? „Zserbót vitt, melyekkel teletömte puffadozó zsebeit, aztán ékszereket, grófnék, bárónék, kegyes, jótékony hölgyek drágaköveit, templomi kelyheket, sok más egyéb kincseket. Karjairól vastag aranyláncok lógtak.” Aztán a fejezet zárásaként írja: „Legalább a Krisztinában ezt beszélték.” (Kik beszélték? A Krisztinaváros Logodi utcájában lakó Kosztolányi Dezső, nem felejtve, hogyan fenyegette meg őt a Tanácsköztársaság idején a talpig úriember Kun Béla.) Kosztolányi nem bosszúálló, csak szereti az iróniát, a gúnyt, a tréfát, mint művészi eszközt.
Kosztolányi két tréfás jelenet közé elhelyezett drámája a huszadik századi magyar prózairodalom egyik legnagyobb és legtöbbet elemzett regénye. Dráma egy cselédlányról, aki a Tanácsköztársaság bukása idején felkerül Vizyékhez. A család nagyasszonya, Vizyné parancsoló, utasító természetű, a másik oldalon komikus, nevetséges figura, az ő személyében kigúnyolt polgárság hibáinak mintaképe. A cselédlány szófogadó, minden utasítást betart, sőt, túlteljesít, ez a túlzásba vitt szolgai magatartás egy idő után zavarja, feldühíti az olvasót. Édes Anna csendes, visszahúzódó lány, mondhatni: közönyös. Egyszer aztán teherbe esik, a gyermeket a kor embertelen módszereivel elhajtják, majd minden megy tovább, mintha mi sem történt volna. Valami azért történt. Történt, és ez a valami a könyv vége felé, a család meggyilkolásának pillanatában éri el tetőpontját. A gyilkosság után mindenki Anna ellen van, senki nem érti meg a tettét, kivéve Moviszter doktort, ő az empátia és az értelmes, józan gondolkodás megtestesítője. A bíróságon ezt mondja a tanúvallomásában: „- Ridegen bántak vele – jelentette ki Moviszter, erősebb hangon. – Ez volt mindig az érzésem. Szeretet nélkül bántak vele. Szívtelenül.” Annát börtönbüntetéssel sújtják, amit Márianosztrán tölt majd le. Kosztolányi a szomorú után egy vidám történetet ír zárófejezetként, mintha enyhítést akart volna, hogy ne érezze az olvasó olyan rosszul magát, és mosollyal az arcán csukja be a könyvet. Az utolsó fejezetben az Attila úti ház „jóindulatú” lakói beszélgetnek Kosztolányi Dezsőék háza előtt. Hogyan is írja? „Feketét töltött egy vizespohárba. Amint szájához emelte, tekintete találkozott a három idegen tekintetével. Ezek elszégyellték kandiságukat, megindultak a kerítés mellett.
- – Kosztolányi – mondta Druma egy kis idő múltán. – Kosztolányi Dezső.
- – A hírlapíró? – kérdezte az első kortes.
- – Az.
- - Ez írt is egyszer valamit – szólt a második kortes. – Valami verset. Egy beteg gyermek haláláról. Vagy egy árva gyermekről. Nem tudom. A lányom említette.
Druma ezt mondta:
- – Nagy kommunista volt.
- – Ez? – csodálkozott az első kortes. – Hiszen most nagy keresztény.
- - Igen – tódította meg a második kortes. – Egy bécsi lapban azt olvastam, hogy fehérterrorista.”
Nem folytatom ezt az okos beszélgetést. Kosztolányi nem hagyta magát, Hattyú nevű kutyájával ugattatta meg a jóembereket. Ennyi a regény. De. Érthető választ kellene adnom a kérdésre, hogy tizenévesek miért olvassák el e terjedelmében csekély oldalszámú könyvet. Gondolom, az olyan magyarázat, hogy lélektanilag mennyire kidolgozott műről van szó, vagy mennyire zseniális jellem- és korrajz figyelhető meg benne, messze nem kielégítő középiskolai tanulóknak. Én most nem tudnám megmondani, hogy elolvastam volna-e ezt a regényt tizenhat évesen, mondjuk, én tizenhat évesen semmilyen kötelező olvasmányt nem olvastam el. Megpróbálom, és tizenhat éves magam leültetem huszonhat éves magammal.
- – Na.
- – Na. Olvastad az Édes Annát?
- – Nem én.
- – Olvasd el.
- – Minek.
- – Mert jó.
- – Miért jó?
- – Van benne gyilkosság, például.
- – Na, az jó. És még? Folytasd.
- – Mert a szerző, tudod, Kosztolányi Dezső, az egész könyvben használja a humort. Tudod, mint Dosztojevszkij. A legtragikusabb jelenetnél is van humora. Érted, azért baromi jó ez a könyv, mert komolyan veszi az életet és az élet borzalmait, közben meg jól tudja, hogy az élet és az élet borzalmai a humor nélkül elviselhetetlenek. Érted? Elviselhetetlenek!
- – Ne kiabálj…
- – Ettől hatalmas író Kosztolányi Dezső. És mert ironizál, megnevettet. Mint például a Showder Klub fellépői, akik képesek a legszomorúbb magyar bajokból – IMF, devizahitel, magas gázszámla – a legkönnyfakasztóbb viccet kihozni úgy, hogy azon mindenki röhög. Most felesleges neked magyaráznom, hogy Kosztolányi nyelve olyan, hogy bevisz. Megragad, és bevisz a mélybe. Berángat a történetbe. Olyan könnyedséggel beszél, mint egy női magazin vagy egy bulvárújság szerzője, csak annyi kis különbséggel, hogy az ő mondatai, nyelvi eszközei, megoldásai zseniálisak. Arról, miért zseniálisak, fogalmam sincs. Azért zseniálisak, mert megmagyarázhatatlan, miért zseniálisak. Érted?
- – Ja, értem.
- – A regény jelenetei emellett filmszerűen változnak, egyetlen hatalmas pörgés a film. Bocs, a regény. Néha ez, néha az történik, mindig valami izgalmas. Story story hátán. Alig követhetően. Na jó, nem zavarlak össze, ne parázz, a történet követhető. Az Édes Anna első hámrétege fiatalkorban mindenkinek megemészthető. A második és harmadik rétegre kicsit aludni kell. Néhány évet, mondjuk. Ötöt-hatot, hogy majd a regény sokadik hámrétegét negyven-ötven évesen lehúzzuk. Csak annyit akarok mondani ezzel, hogy a könyv többrétű. Minden korosztály megtalálja benne a neki valót. Mint egy édességboltban vagy egy dohányboltban. Kinek ez, kinek az. Elolvasod?
- – Meglátom. Talán.
A Véres Anna, bocsánat, az Édes Anna tényleg édes. Azért nem árt tudnunk, hogy nyomokban csendes erőszakot, izgalmat és tudatalattit tartalmaz.
