Könyvajánló
Elek Tibor
Árnyékban és fényben
Darabokra szaggattatott magyar irodalom
Elek Tibor új, az Ünnepi Könyvhétre megjelenő kritika-, tanulmány- és beszélgetésgyűjteménye a 2004-ben megjelent Fényben és árnyékban (Az irodalmi siker természetrajza) című, szakmai és olvasó körökben egyaránt nagy érdeklődéssel fogadott kötetének folytatatása, mintegy párdarabja, második része. Hangsúlyosan jelzi ezt a szerző az előző kötetbelihez hasonló szerkezeti tagolással, az azonos cikluscímekkel, a különböző témájú, műfajú írások között ezúttal is létrehozott motivikus hálóval.
Az új kötet a magyar irodalom egy-sége, illetve “darabokra szaggatottsága” kérdéskörét állítja a középpontba. Elek számára magától értetődő irodalmunk egy-sége (bizonyította ezt már korábbi munkáival is), de folyton szembesülni kényszerül a különböző szempontú – földrajzi tér, stílus, irányzat, ideológia, kánon stb. szerinti – megosztottságával is. Fontos kapcsolódási pont a kötet írásai között a szerző azon felismerhető törekvése is, hogy az irodalom, irodalmunk létezésmódjának egészét (az alkotói folyamattól a mű kiadásán át a megérdemelt vagy elmaradt sikerig) tartsa szem előtt. Ezért ír a pályakezdés kérdéseiről is, és ezért foglalkozik több írásában a könyvkiadói, könyvkereskedelmi anomáliákkal, vagy beszélget többekkel az írói önmenedzselés kérdéséről, s talán ezért is szentel nagyobb figyelmet ezúttal az árnyékba kerülteknek (a szerinte méltatlanul kevéssé ismert és elismert szerzőknek, műveknek), a fényben álló szerzők, művek mellett.
Szemelvények a Fényben és árnyékban. Az irodalmi siker természetrajza című kötet kritikáiból
„Elek Tibor több hangra megírt kórusműve és zenekari darabja tanulmánykötetként indul, riportkötetté lesz, de leginkább a kortárs magyar irodalom kézikönyvének nevezhető, amely a divatos kánonokkal szemben, a posztmodern elméletek dacára próbál régi-új személyes hangon szólni tudományának tárgyáról, az irodalmi szövegről és annak szerzőjéről.”
Kocsis Lilla
„Az Elek-írás a mű irodalmiságának, szövegszerűségének és poétikai megalkotottságának elemzése során jön létre, és igyekszik világos, következetes, érvekkel alátámasztott gondolatmeneteket előadni, de nem elvont teoretikus fejtegetések során és nem általános érvényű receptet keresve, hiszen az írások többsége kortárs magyar – jól ismert és kevésbé ismert – írók életművének, egy-egy pályaszakaszának, legutóbbi könyvének elemzését, értelmezését, értékelését próbálja elvégezni.”
Balogh Tamás
„Elek Tibor könyve szerint az olvasó irodalmi sikere maga az olvasás. Vagyis az, hogy képessé tudja tenni magát a különböző ízlés, stílus, esztétikai modell, élményvilág stb. fémjelezte művek olvasására: megértésére, integrálására, színes és autentikus olvasatok létrehozására. Ebben az értelemben Elek Tibort e kötet alapján a legsikeresebb olvasók egyikének tartom.”
Gróh Gáspár
„A minőséget illetően ugyanis könyörtelen – Bornemissza Péter szép szavával –, talán az oldala is kifakadna, ha nem mondaná el a fenntartásait, kritikai észrevételeit, minden esetben. Szó sincs arról, hogy tévedhetetlen volna, de körültekintő, alapos, minőségérzékére bátran támaszkodhat – az idő (ami az időből látszik) őt igazolja.”
Pécsi Györgyi
„A kritikák, esszék, beszélgetések eme irodalmi értékekről zenélő könyvben összetartanak, vagyis kiegyensúlyozzák egymást az élő beszéd meg a papír előtt született gondolatok, a párbeszéd meg a magányos töprengés, a személyes értékrend meg a kerekasztalok körül elhangzottak, de jelzik a kritikusi szakszerűség és az élőbeszéd közötti egyensúlyi szándékot is; a tudományosság és az érthetőség egy ponyvára kerül.”
Varga Imre
Kapcsolódó:
Elek Tibor honlapja a Bárkaonline-on
