„Mintha az ég nyílna meg itt, / az interfészek mind leesnek / Manilától Michiganig -  / e csillaghullásban szeretlek.” Mogyorósi László versei. 

„nincs tőlünk irigyelni / jogod ezt a ziháló, / utolsó diadalt.” - Petrőczi Éva versei a legutóbbi Bárkából. 

„Mintha a mögénk került időre tapadva,/ a város a bőrünk lenne. Folyton horzsolódik, / és lassacskán heged.” Balaskó Ákos versei a Bárkából. 

„s az is lehet, hogy végül nem tudok / még megpihenni sem, de érkezésem / kárpótol mindenért, mert meztelen / fekszik a völgy, míg nézem nesztelen, / s fokozhatnám tovább, mivégre éltem” - Markó Béla...

„...hosszú a tél az agyag égetésre vár / nádudvari tájhazában fekete világ / ahogy a sziket emészti a nyár / a kemencében izzik a parázs / és a sűrű fekete füst átjárja / keresztül-kasul örökségedet”...

„most féktelen nagy száguldozást érzek / álmok futnak neki a csontnak / s egyedül nagyokat koppan a lélek / ma éjjel húsom jelmezbálján magánynak / öltözött az élet” - Magyari Barna versei. 

„...madár mivoltom száz alakban, / szabadságvágyam szárnyra kelten: / szürkegémek a képzeletben, / riadtság fülesbagoly hangja” - Egyed Emese versei a Bárkából. 

„ám az is rettenet ma mennyi pénz kell a franciásan sikkes berúgáshoz melyben a finom szesz az agyon épp hogy átsuhan” - Aczél Géza torzószótárának újabb darabjai a Bárkából. 

„Inkább játszom veled, / újjászületek a szemedben / akkor és ott, / amikor szükséged van rám. / A köztes időben meg leginkább akkor beszélek, / amikor kérdeznek.” Csillag Tamás versei a Bárkából. 

„A sors jelezte, nem tartja a szabályt / nem látszik a kéz / amely elvégzi a tisztítások műveletét / de nem tudott többé önmagához férni.” Géczi János versei a Bárkából.