Versek

 

 Marczinka_Csaba_m__ret.jpg

 

Marczinka Csaba

 

Elsüllyedt Saturnus

Weöres Sándor, Hamvas Béla és J. Evola emlékére

 

homályosulnak emlékeink
Rólad, tovatűnt ősatya
– fecsegő idő hullámai
feledés sírjába temetnek...
emléktöredékeink lassan
hallucinációnak tűnnek,
nem egy tűnt aranykorról szóló,
belül élő vízióknak...

ligeteid helyén panelház,
termő feketefölded helyett
sivatagi homokot ráz
az őrjöngve süvöltő szél...
– magad is csak bicegő koldus
gúnyájában kísérted az új
és véren zsírosodó, mai
kannibál pénzisteneket!...

fűszeres boraid helyén
aromás löttyök kotyognak
a díszes pohárban s kulacsban...
– már-már szőlőtermő vidéked
is csak emlékeinkben tűnik
fel, régi szőlőfajtáink
csökevénnyé korcsosulván!...
– Világod egy-két tájbor őrzi..

 

Rembrandt Sándor?

                                   Bródy Sándor emlékére

 

Hová tűnt a régi amorózói
tekintet és magabiztos arcél?
(szürkül-őszül már haj s bajusz rég,
„lisztesek” nagyon a dús bozontok)

Az érzékeny kamasz és „jódumás”
csábító keveréke mivé lett?
Avagy: csupán végre megérett?
Avató Fény az őszülés, nem más?!

(akár az „aranykorban” a barokk
Németalföldön, kiemel a fény,
az őszidő fehérítő fénye)

„Megérlelődött” az arc fényben
és árnyban, végső záróképnek...
(Rembrandt Sándor utolsó opusa?)

(El kéne adnunk a holttestünk?)

 

Végső tűnődés

(Gyóni Géza Krasznojarszkban 1917. június 25-én)

 

Harminchárom vagyok épp, még felvirradt
az utolsó „ünnepnap” számomra –
a barakk-kórház tébolydai részén...
(innen visz isten vagy ördög nemsokára)

(valaki üvölt az egyik ágyról,
talán csata helyett démonnal harcol
– elszánt pszichopata, nem depressziós,
végre készülődő béke-katona!)

Bezzeg az „én démonaim” lapulnak
a hátországban, onnan „vitézkednek”!
Ürügyként használtak, majd elfelejtettek!...
– Csücsülhetsz már barakkvárosban magad!

Ígérik, hogy majd a forradalom tán
szabadít minket innen... – de már zajlott
tavasszal egy revolúció, mégis
maradt a barakk és a répaleves!...

(Engem már csak egy túlvilági angyal
lázadása szabadíthat fel egyszer
– már csupán ez az egy „remény” maradt itten
számomra a valódi szabadulásra.)


Megjelent a Bárka 2015/4-es számában.


 Főoldal

2015. szeptember 28.
Kopriva Nikolett tárcáiKontra Ferenc tárcáiHáy János tárcáiElek Tibor tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Csabay-Tóth Bálint: A sarjSzarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy verset
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Lövétei Lázár László: SzervraktárMarkó Béla verseiFinta Éva verseiFarkas Wellmann Éva: Szanatóriumi emlékvázlatok
Ecsédi Orsolya novelláiTóth László: BúcsúzóZsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás ember
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png