Versek

 

 Tolnai_Ott___meret.jpg

 

Tolnai Ottó

 

A magyar vers libre

monumentális emlékműve

 

Az igazság az én nem ismerem
istenem mit sem ismerek
én nem ismerem 
a petőfi irodalmi múzeumot (PIM)
jóllehet illene
jóllehet szeretnék matatni széfjeiben
zord éjszakáknak idején
kutászkodni égig érő polcain
feneketlen fiókjaiban
klasszifikálni lerakataiban
költők kackiás  kacatait
ha valami puhát éreznék
felkiáltanék
ni ady bézs
avagy drapp kamásnija
istenem az a pascali nádszál
mit e bézs
avagy drapp kamásni tartott
kutászkodni végtelen
ismertem kis öreg vakond szemű kútásókat
nem jöttek föl
úgy kellett a vödörben leengedni nekik az italt
leengedni az ebédet majd megint az italt
ők meg csak küldték föl az aranysárga földet
ami végül rájuk dőlt agyon nyomta őket
kutászkodni lázasan soká
mígnem az éjjeliőr vállamra nem tenné kezét
mi után tetszik kutászkodni ily mohón
itt a PIM-ben éjszakáknak idején kérdené
netán segíthetnék
mire én halálra rémülten
istenem még majd a PIM-ben
reped meg szívem
ki is állítanák ha sikerülne helyet szorítani
a kápolna kis repedt harangját
egy repedt kis kápolnaharang
ez az ő szíve
kiállíthatnánk jóllehet megkongatni
nem kongathatjuk meg
önkezével vágta ki
érdes marha-tájnyelvét
nem látja uram dadognám
mezítláb érkeztem a szentélybe
füst milán
hallottam az aggastyánról mondaná
az éjjeli őr
füst milán maga gyártotta
vágott orrú bivalybőr papucsát keresem
igen tudom dolgozott volt bőrrel
bonyolult mód erdélyből hozatta
a frissen nyúzott bivalybőrt
maga sózta tanninnal cserzette
noha nincs kizárva azt a papucsot
mégsem ő készítette
nem kis furfanggal
megszerezte valamelyik korai királyunk
tonnás bivalybőr  papucsát
mert a zord várak grádicsai
éhes ordasok
éppen úgy tépték  rágták  királyok papucsát
mint füst perzsái rágták
füst bivalybőr papucsát
noha lévén ő maga is egy perzsa költő
ó nem ellopni szándékoztam
a monumentális bivalybőr papucsot
csak belelépni egy pillanatra
belülről érezni meg izzó bütykeit
majd vigyázva kilépni belőle
hagyni állni itt a folyosó közepén
mint ahogy shelley versében a pusztán
az a szörnyű két láb áll
csak meghajolni
meghajolni a magyar vers libre
monumentális emlékműve előtt.

Megjelent a Bárka 2015/5-ös számában.


Főoldal

2015. november 06.
Kopriva Nikolett tárcáiKontra Ferenc tárcáiHáy János tárcáiElek Tibor tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Csabay-Tóth Bálint: A sarjSzarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy verset
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Ajlik Csenge verseiLövétei Lázár László: SzervraktárMarkó Béla verseiFinta Éva versei
Kontra Ferenc: A dalmaták fehéren születnekEcsédi Orsolya novelláiTóth László: BúcsúzóZsidó Ferenc: Égig érő szénásszekér
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png