Simai Mihály
Tán Schéner fönn, az istenek. . .
Régesrég volt..? Vagy tegnap?! Hej, fiúk!
Mikor még voltak szent rengetegek,
félistenek, nimfák, szárnyas emberek,
varázslók, Odüsszeuszok, Hermeszek. . .!
Részegség volt? Álom volt..? Hej, fiúk!
Mikor a nimfákhoz vitt minden út
Gyulára, Csabára, Szegedre, Pestre,
s vadász szemünk minden szép női testre
rávetítette, amit vele tenne. . .
– Ó, mennyi mítosz ! Milyen metafórák !
Tán Schéner fönn, az istenek körében
épp dolgozik egy ilyesféle képen :
Meta–Faun hajszolja Meta–Flórát…
Testvérport szórni szélbe
a verset összetépni a testvért elsiratni
a verset tűzre vetni koszorút vízre tenni
testvérport szórni a szélbe hulltát szemmel követni
lelked egy darabját is a Körösvízbe vetni
hegykoszorút rendelni AZT ami másoké már
arra gondolni közben most testvéred a víz és
testvéred lett a szél már
egyszerre érezni minden szétszóratást e tájon
szilánk a lét sebében meddig kell még hogy fájjon?
kabátot sálat mindent mint porhüvelyt levetni
mint porszem–fájdalomtest Isten elé lebegni
távolabb távolodni közelebb közeledni
a verset fölidézni a versbe visszamenni
egészen verssé lenni
verssé lenni egészen anyagtalan reménnyé
vérré virággá fénnyé félpercnyi öröklétté
a szél testvére lenni a víz testvére lenni
el nem fogadni semmit amit elvett a Semmi
*
visszavágyni Gyulára Gyulára visszamenni
a Krinolint bejárni egy ház előtt merengni
nem bánni hogy az utcán már meg nem ismer senki
emléket fölidézni emléktől részegedni
utcáról utcára egyre kisebb gyerekké lenni
Kastélykertből a Várba a Várból hazamenni
a téglán ami majdnem fejedre hullt nevetni
már alig emlékezve mindenre emlékezni
egy mondattöredéken egy igén elvérezni
a Soha–Többé–kertben a Soha–Többé–várban
a Soha–Többé–ízű Százéves cukrászdában
valami örök ízre – illatra – hangra várva
hazamenni a versbe hazádba hazamenni
egy sírba mintha saját sírodba belelesni
poklokhoz közeledni emelkedni a verssel
– az égbe beleesni. . .
S kérdezni aki ott fönn harminckét éve alszik:
– Édesanyám! De mondd meg! Hányat kell aludni – a d d i g?
Felhőarcom szálltában visszanéz
felhőarcom
szálltában
visszanéz
– hát ennyi volt…
csak ennyi
az egész. . ?!
a Teljességből
egy törött darab
amit elvettem
s az is ittmarad
Megjelent a Bárka 2015/4-es számában.
