„Engem az évszak fényviszonyai izgatnak, / a halogénon túli tájak, foton pöttyökkel. / Nem ezek a hőgutában ázó sorok, / forradalmi fészkek, alattomos, / rossz ízű, kicsavart gének.” Deres Kornélia...

„delfinszavakkal, így ragozzuk / mindazt, mi el nem hangzik soha, / részvétlen szedik szét a drótok, / mi együtt többé nem tart sehova” - Szil Ágnes versei a Bárkából. 

„Sikerült hazugságaim vagyok, / hiszek magamban. / Én vagyok a rajtad megtörő fehér fény. / Nem fordulhatok vissza.” Kiss Georgina versei a Bárkából. 

„Hogy egyszer majd, a megfelelő pillanatban. / És akkor talán. De legalábbis majdnem. / Gyáva voltál egész életedben. / Nincs megfelelőbb pillanat a bátorságra. / A halált halállal győzni le.” Oravecz...

„Mintha tudnám, hova sietek. Mintha / tudnám, mire ez a nagy sietség. De nem / tudom. Pedig most már szeretnék sietni / valakiért.” Nagy Dániel versei a Bárkából. 

„mert minden csalfaság az utolsó / napon megpihen, és csak úgy felszáll / egy állomáson, megállóhelyen, / a fővárosban átszáll, utazik tovább / míg meg nem áll, ahol ő akar.” Nagy Zsuka versei...

„verset írnál ám nincsen itt az ideje mert bár magad sem tudod milyen ösztön hajt olykor a mű fele e meddőségnek annyi tanulsága létezik hogy valamilyen formában csak érintett a psziché mikor a képzet...

„Átzuhannál velem a végső szemhatáron, de lengőajtón / nem lehet kitörni a forma fogságából. Szorításodból / kifordul az ígéret: nekünk nincs több következő élet.” Szilágyi Kinga Magdolna versei. 

„hogy mászhatok be / a szekrények alá / takaríthatom össze / megint és megint (és megint) / mind a szétszaladt és szótalan bánatod” - Pál Dániel Levente Bárka-indító versei. 

„nehogy elszakadjon, új álmaink a régi melegben / ébredjenek, pakoljuk egyre teherautókra, vonszoljuk magunkkal nagyanyák, / nagyapák, aranykeretes dédek, ükök felbecsülhetetlen értékű terheit” -...