„hűs lankákon karcsú karóra tűzve / sorakoznak szőke szénaboglyák, / a kontyukat az elfutó egekkel / fehér fátyolfelhők körbelobogják” - Eszteró István versei a Bárkából. 

„Életkép faluról: sietős Misikének a kocsma / pultja felé kies útja a kertek alatt, eredőjét / minden bűnöknek nyelvére kiontani készül.” Részlet Bálint Tamás kiseposzából, a Szennyesből. 

„Bizonyos szempontból / úgy kéne működnünk, mint az okostelefonok. / Írja ki a homlokunkra a vérünk, / hogy már csak 8 százalékon vagyunk.” Bagi Iván versei. 

„Onnan tudom, öregedek: //  fogadom a követeket, / akik az elmúlástól jönnek. / Hogy a kezem néha remeg” - Vörös István versei a Bárkából. 

„hatalmas kígyóval álmodtam / az éjjel, csontokat ropogtató / szorításairól. felnőtt férfiakat / elnyelő, vonagló zsáktestéről.” Kürti László versei a Bárkából. 

„Nem erről volt szó. / Hanem, hogy morzsa / sem marad Ninivéből. / Te pedig hallgatsz.” Orcsik Roland versei a Bárkából. 

„És Párizsig a vörösborok / sem hatottak Egyre józanabb / lettél És mind világosabban / láttad jövőtlenséged Csak in / nen el Csak oda ne S ne úgy” - Zalán Tibor verse a Bárkából. 

„milyen kegyetlen tud lenni / az ember, mondja az ember. de hát ki okoz több / szenvedést: az ember vagy az isten?” Jenei Gyula Távlat  című verse a Bárkából. 

„Felszakadnak roppant csillagködök. / Még rendszerűnek látszik az egész. / Egy ütemre vernek mind a délkörök, // de Isten nem hall, nincs, vagy félrenéz.” Bék Timur szonettkoszorúja, mellyel az idei...

„állok a zuhany alatt, / nyáron hideg, télen meleg vizet / folyatok testemre, / a testem sokat változott, / ne nyissatok rám, jól vagyok.” Bors Anna versei a Bárkából.