XVIII.
Kint reggelizünk a kertben 

Ma KINT REGGELIZÜNK A KERTBEN és zenét hallgatunk
Barna kenyeret magokkal és kétféle sajtot
Eszünk az én teámban ginseng Lydia
Teájában tej van a rügyek még nem pattannak
De a napsütés már simogat Lydia
Szavaiban tej van az enyéimben ginseng
Esszük egymást a fényt - két hóvirág nyiladozik
Barna földet törve fehér ragyogással
Ma kint reggeliznek a kertben és zenét hallgatnak 
                      vasárnap, 2006. március 5. 


Barátimhoz 

Barátaim mért ijedtek meg a testtől
Csak adjátok meg neki azt ami jár
S nem híztok el – betegség rajtatok nem fog
Ha tisztaságra éhes fénylő lelketeknek
S igazságra korgó ragyogó szellemeteknek
Enni adni nem lesztek gyáván restek 


XIX.
A napsütés ma 

A NAPSÜTÉS MA tökéletesen áthatol
Egész nap meditálok élek levelet írok
A kezem fehér de már pirul a toll körül
A papír a verssel szennyeződve tisztul
Mostanában sokat gondolok a halálra
De nem mint napnyugta hanem napfelkelte
Az üdv a léten áthatol mint zárt szelence
Titkos tartalmának titok jellege
Az üdv a nem-léten áthatol mint a nap
De nem mint nyugvás hanem felkelés
Mostanában sokat gondolok az életre
A vers olvasóval szennyeződve tisztul
A tető fehér de már pirul a kémény körül
Egész nap meditálsz élsz levelet írsz
A napsütés ma tökéletesen áthatol 
                  szerda, 2006. március 8. 

 

XX.
Takarj be teljesen 

TAKARJ BE TELJESEN telíts el most
A reggel mint penész a házfalon
Folyton átszivárog az éjszaka romjain
És ébredésünk immár elkerülhetetlen
Még a madarak légifolyosója
Is a kisház és a kiskert fölött lehet
Hiszen hajnalban halljuk tömeges énekük
Míg ember testünk e földi létben préselődik
Hajnalainkban hang csak néha csendül
És a kisház és kiskert alatt lent
Férgek és halottak labirintusa
Születésünk a halálba sodor csendesen
A fény mégis átszivárog az élet romjain
Ó Lydiám Herceged mint fehérség a falat
Takard be teljesen telítsd el most 
                  szombat, 2006. március 11.