---

Szűcs László
                   Csenddé lett

Sok pink bugyi a fűben,

sok pink bugyi a fejben.

Pohár volt, most üvegcserép,

csillogása történelmem.

 

Látod kávédban az arcod,

mint valami alaprajzot.

Képességed annyi mint

bekapni egy aszpirint.

 

Alszik rajtad a takaró,

ő tudja csak, hogy mi a jó.

Beszél hozzád egy telefon,

hangjában olcsó szánalom.

 

Talpad alatt vizes aszfalt,

emléked egy csikk a járdán.

Ez a perc is jó lecke volt,

megtanultad – magad kárán.

  

Ipari park 

Vérvörös a hófehéren,

Szédülök, tán Holdra léptem.

S talpam alatt nem terem

színes kő, csak zsebpiszok.

 

Túl ezen még egyéb érvek

szólnak: hahó bácsi, hogy

s mint rágnak idebent

a jámbor férgek? No és

mi dolga a szónak? És

mit gondol a szónok?

Mert itt már senki sem figyel,

csak irigyelt és irigyel.

 

Mellettünk egy gyár van,

ember már nincs,

csak por meg csend,

poros csend a gyárban.

Megjelent a Bárka 2008/2 számában

---

Kapcsolódó:
A szépirodalom rovat legfrissebb írásai:

Vári Fábián László verse
Nyilas Attila verse
Pallag Zoltán prózája
Nagy Zopán versei
Garaczi László prózája
Magyari Barna versei
Jenei László prózája
Papp Tibor versei
Hartay Csaba versei
Vámos Miklós prózája
Fecske Csaba verse
Szentmártoni János verse

Főlap