Vári Fábián László
Mítosztöredék
Antall Istvánnak
Szeptember szép szeme villan,
Kisasszony szoknyája lebben,
felkel két gyöngy-labda keble
az áldott ber'ki vizekben.
Felforr a tó körülötte,
magára fonódik karja,
kilép belőlem a lélek,
csókolgatja, takarja.
Megrándul drága gerince,
bódító párát lehelve
arcomba tolakszik arca,
elolvad számban a nyelve.
Eszem a szemét, a vállát,
víz-harang bölcsője ringat,
majd felneveli a nádas
születendő fiainkat.
Lopja a szél a ruhánkat,
szeretőm ölemből retten.
Lám, teljesedik az átok:
kócsaggá válunk mi ketten...
Kisasszony suhan az égen,
felhőkben ragyog a lába.
Pistám, ha két szemed kedves,
sohase nézzél utána!
Megjelent a Bárka 2004/6 számában
Kapcsolódó:
A szépirodalom rovat legfrissebb írásai:
Garaczi László prózája
Magyari Barna versei
Jenei László prózája
Papp Tibor versei
Hartay Csaba versei
Vámos Miklós prózája
Fecske Csaba verse
Szentmártoni János verse
