Havasi Attila
Manócska lélektani megközelítésben
A jókedély kicsi manóra rátör:
olyankor kedves, optimista, bátör.
Mond vicces dolgokat, cicót vidámít,
ám úgymaradni nem képes sokáig:
hamar depresszív fázisába megy le,
és akkor gubbaszt csak naphosszat egyre,
nem alszik, minden semmiségre reszket —
cicó vajon még meddig bírja eztet?
Cicónak gyanús
Manócska felcsap tréfás huligánnak,
lazán intézi mind a problemákat.
Cicó csak bámul: mindig ilyenre vágytam,
aki szőrmentén kapargatna lágyan,
s később se lenne hirtelen mogorva.
(Aggályom asszem meg van indokolva.)
Még egyszer cicó jogos bizalmatlanságáról
Egy benső hang így szól kicsi manóban:
Kezdjél új életet mától valóban,
sajátítsál el hasznos technikákat
a csüggedés árjának vetni gátat.
Cicónak persze jólesik, ha látja,
hogy egyensúlyban van kedves barátja —
de ugyan meddig? (És feltámad újra
manót érintő rettentő gyanúja.)
A ciklus további darabjai a Bárka 2007/6 számában
Kapcsolódó:
A szépirodalom rovat legfrissebb írásai:
Szabó László verse
Egyed Emese verse
Lövétei Lázár László verse
Király Odett verse
Zalán Tibor versei
Orbán János Dénes prózája
Grecsó Krisztián prózája
Esterházy Péter prózája
Csontos János versei
Végh Attila versei
Tőzsér Árpád versei
Bíró-Balogh Tamás prózája
Vörös István versei
Lackfi János prózája
András Sándor verse
Tóth Krisztina verse
Banner Zoltán verse