Ez itt a Véletlen Művek,
ahol a meglepetések érnek.
Van egy külön terem a fűnek.
Van egy külön terem a vérnek.

Ez itt a fű-terem,
zizegő, vértelen.
Hallani éjszaka:
melegszik hűlt helyem.

Ez itt a Véletlen Művek,
van egy belső terem a jajnak.
Esők és havak esnek,
sötétben járó hang vagy.

Tűzlépcső, vízlépcső,
hova is tévedünk.
Felhők közt neoncső,
hidegen ég velünk.

Ez itt a Véletlen Művek,
percenként kész egy emlék.
Emberárnyéka van a füstnek:
mi minden nem lehet még.

Jóslatok silógödre,
szemekben katakomba.
Testek álomba döntve
átjárnak alakomba.

Ez itt a Véletlen Művek.
A márvány Szaturnusz ragyog,
fordulnak tárcsái az űrnek,
szállnak fentről az űrlapok.

Befut egy légvonat,
dobognak valahol.
A ködbe fény tolat,
jön a szavak alól.

Ez itt a Véletlen Művek,
üres udvaron teli árok.
Füttyjelre összegyűlnek,
dolgoznak a szívszakadárok.

Morajló kővidék,
ahol a semmi kel.
Esős aszfalt az ég
elgurult felnivel.

 

Megjelenik: Bárka 2007/4