Versek



András Sándor
Hasztalan

Hasztalan ébred az éjszakába:
„Nincs benne elég fény.”
Nem tudja, mit tegyen, tennie kell-e, mit.
„Az életidő mennyije telik el így.
Trágyaidő talán. Komoly lovak
állva alusznak. Állvatag. Jaj de jó.
Kocogva szarnak, furcsa lelemény.”
Forog, dohog, dadog. „Főbelövés.”
Dőlni kellene, de nincsen hova.
„Időtrágya a sebre”, abrakol,
„pókhálóbevonattal” rossz vigaszt.
„Az őssötét. Fejemből árad csontjaimba, zsibbaszt.
Csont-jajaimba. Gyilkos kedv csöpög
homlokomról: performansz-izzadok”,
mordul, háborog, zordul habarog:
„Trágyaidő. Pácol az őssötét,
ilyenkor tud csak. Az életidő,
most így lustálkodik.” Fiókban pisztoly.
„A szájbadörrentés freskó a falra,
ámulják majd”, motyogja. Felderül:
„Megfestette világból-távozását.”
Ez megnyugtatja, elálmosodik. 

 Megjelent: Bárka 2007/4

A lapszámban András Sándor további versei




Kapcsolódó:

Bárka 2007/4

A szépirodalom rovat legfrissebb írásai:

Tóth Krisztina verse
Banner Zoltán verse
Nagy Katalin Erzsébet versei 
Poós Zoltán verse 
Nagy Gergely prózája 

Főlap

2007. augusztus 06.
Szakács István Péter tárcáiZsille Gábor tárcáiMagyary Ágnes tárcáiKollár Árpád tárcái
Fiumei forgószínpadTörténetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárja
Herbert Fruzsina: FőpróbaOcsenás Péter Bence: Forgók
Győrei Zsolt: Amint költőhöz illőVörös István verseiMolnár Krisztina Rita verseiJenei Gyula: Látlelet
Nagy Koppány Zsolt: A masszázsszékMagyary Ágnes: NésopolisSzakács István Péter: Az örökségBecsy András novellái
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

        Jókai Színház Békéscsabanka-logo_v4.pngpku_logo.pngMMAlogoC_1_ketsoros__1_.jpg