Versek



András Sándor
Hasztalan

Hasztalan ébred az éjszakába:
„Nincs benne elég fény.”
Nem tudja, mit tegyen, tennie kell-e, mit.
„Az életidő mennyije telik el így.
Trágyaidő talán. Komoly lovak
állva alusznak. Állvatag. Jaj de jó.
Kocogva szarnak, furcsa lelemény.”
Forog, dohog, dadog. „Főbelövés.”
Dőlni kellene, de nincsen hova.
„Időtrágya a sebre”, abrakol,
„pókhálóbevonattal” rossz vigaszt.
„Az őssötét. Fejemből árad csontjaimba, zsibbaszt.
Csont-jajaimba. Gyilkos kedv csöpög
homlokomról: performansz-izzadok”,
mordul, háborog, zordul habarog:
„Trágyaidő. Pácol az őssötét,
ilyenkor tud csak. Az életidő,
most így lustálkodik.” Fiókban pisztoly.
„A szájbadörrentés freskó a falra,
ámulják majd”, motyogja. Felderül:
„Megfestette világból-távozását.”
Ez megnyugtatja, elálmosodik. 

 Megjelent: Bárka 2007/4

A lapszámban András Sándor további versei




Kapcsolódó:

Bárka 2007/4

A szépirodalom rovat legfrissebb írásai:

Tóth Krisztina verse
Banner Zoltán verse
Nagy Katalin Erzsébet versei 
Poós Zoltán verse 
Nagy Gergely prózája 

Főlap

2007. augusztus 06.
Barnás Ferenc tárcáiKovács Dominik és Kovács Viktor tárcái Szakács István Péter tárcáiKollár Árpád tárcái
A gimnáziumigazgató és a főispánFiumei forgószínpad
Petres Kincső: Égetett szienaGulyás Gábor: Kereszteződések
Finta Éva verseiGraf Dorka: VarjakHalmai Tamás verseiMagyari Barna versei
Andrásy József: Egy másik életZsidó Ferenc: A leghosszabb óraDarvasi László: Hugó hazajövetele AmerikábólBanner Zoltán: Jutalomjáték
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

        Jókai Színház Bekescsaba.jpgnka-logo_v4.pngmka_logo_mk_logo.pngpk__-logo_hun-01.pngMMAlogoC_1_ketsoros__1_.jpg