Varga Imre
Menj tovább!
Bolyongva szavak erdejében,
deres zöldjük, kérgük ér.
Késő őszben már pereszke, fű s gyökér.
Épp egy bogyó pirosát tapintod.
Ízlelgeti a szem. Roskadnak koromba
a barnák, sárgák és sáros zöldek.
A kis domb helyhézkedik; iromba.
Hull a szőre, hull a tolla.
Érzed a talpad, érzi a földet.
S a múltból ez annyi, mit is? fölvet.
Emlék? Dallam? Üzenet? Köz-kép?
Képe szűk térnek, bűnnek?
A fagyott sáron túli ünnep?
Sejtelem inkább? Sejttelenség?
Az erő? Megteremt vagy -szüntet?
Nem érted. Nem tudva járod a titkát.
Túllépve a tudottat, a mintát.
Beletalál a lépted; és elhagyod.
Járod az időt, járja a vagyok.
Fogynak lépteid; csend havazik.
El-elolvadnak szavaid.
S egy töredék-késztetés
fehér nyírágtól
szagos virágtól
hogy menj tovább!
Minden túl, minden homály.
Közelítsz, s így tétovább.
Ha elérted, s nem érted,
ha ellened, s nem érted,
lépd tovább,
menj tovább!
Az új holdnak, új királynak
Ráolvasás
Hívnak engem vendégségbe,
de én oda nem megyek,
elküldöm magam helyébe,
dühömet, rossz kedvemet.
Az új holdnak, új királynak
tegyék tiszteletüket,
az ég fénylő asszony-lánya
bontsa mássá mindüket.
Hódoljanak meg előtte,
legyenek: kedv, vigalom;
bomlik az igézet-szőttes.
Tér a helyén, nyugalom.
Más név, más arc alatt
Lehet, hogy idült halogatása közben éri
halaszthatatlanul. Aki most leírja,
ezt a kicsodát.
S kiderül a fény zászlói alatt, hogy nincs saját.
Élet? Vers? Sors? Halál?
Hiába kérdezgeti,
honnan s hová viheti agymenése
e végtelen létezésben?
Merre is a mindig-helybenléttel?
Miért és kinek szereplőivel (szeplőivel?)
sok szerepem?
S marad majd az üres tér?
Másoknak? Nekem?
Gazdátlan lesz sok
párhuzamos életem?
Marad a jel, hogy így már
tovább nem mehet?
Marad? Nem marad? Szavak. Szavak.
Ebben a hamuban üldögélek.
Tél van a számban.
Ha eltűntem is megmarad
egy felhősáv vagy mészdarab,
más név és más arc alatt
az időtlen pillanat.
Megjelent a Bárka 2015/2-es számában.
