Versek

H__tv__ri_Andrea_1.jpg

Hétvári Andrea

 

Lekvárhoz hasonló

Dédapám, Dombay János, emlékére

 

Cserépbe töltve mindjárt más az emlék,
hajnalra bontva fénybe fordul át,
ha löszmorzsákat félretolva tennék,
mint mézbe mártott diót, mandulát,

sok konzerváló, jól záró üvegbe
tölteném át az imát, bánatot,
vagy megkopott, fehérlő  szemüregbe,
a perspektíva régen elhagyott

minden célt és minden egyenest,
mert szilánkokra bontott lett a tér,
mert reggelből már átfordult az est,
s az üvegbe még mindig belefér,
ha átfőzöm is, végig egy darabban
a húsba mártott néma csontos mag van.

 

Háttér-elemzés

 

Ha megfigyeljük Greco képein,
szövetszerűen terül szét a festék,
és gyakran a kép felső rétegében,
hová a nagyobb motívumot tették,

mindig megvillan valami különös,
mi nem fér már a matematikába,
és nem találjuk, hiába kaparjuk
rajta a lazúrt föl, előre vagy hátra,

mert belerajzolt valami egészen,
egy bonthatatlan, ismeretlen emlék,
és gyakran a kép felső rétegében,
hová a nagyobb motívumot tették,
rejtőzik még egy pont − s lesz ragyogó
a jól sikerült kompozíció.

 

Séta-mandala

                               Markó Bélának szeretettel

 

A háztetőkre kéne látni mindig,
cserépmagasra lépni volna jó,
lazán levetve súlyt, nehéz bakancsot,
mezítláb járni, mint alattvaló

a fűillatú könnyű éjszakában,
harisnya, zokni mind felesleges,
rigó, kabóca, gyík is így iramlik,
a tócsa is, mint nagy fehér leves

csorog tovább az éjszakára folyva,
de még az írott szó is szétesik,
lebegj tovább e mezítelenségben,
szülessél újra még ma reggelig,
hogy ne lehessen mindig túl kevés
a halhatatlan tücsökcirpelés.

 

Greco megint

 

A tér lezárt és félig nyughatatlan
alul szüremlik sárba félhomály,
izom feszít, az idő bonthatatlan,
ellentmondásos oldalán a táj,

senki sem tudja, belül miként fájlal,
ki tudja, hogy van ez, s miért kiált,
a csönd sebére visszahulló szárnnyal
miért kötődik – differenciált

itt minden út és minden akarat,
a jó, a rossz, a rút, a még igaz,
a nyelv, az arc, torokkép és garat
mosódik össze, s nem látni, mi az,
mi varrás nélkül, összetépett frontnál
ecset fejével teljes arcot formál.

 

Megjelent a Bárka 2014/5-ös számában.


Főoldal

2014. november 11.
Zsille Gábor tárcáiMagyary Ágnes tárcáiKopriva Nikolett tárcáiKontra Ferenc tárcái
Fiumei forgószínpadTörténetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárja
Herbert Fruzsina: FőpróbaOcsenás Péter Bence: Forgók
Szélyes-Pál Dániel verseiPapp Attila Zsolt verseiBorsodi L. László verseiKirály Farkas: Poljot ’89
Szakács István Péter: Az örökségBecsy András novelláiKovács Dominik − Kovács Viktor: Hideg falakBanner Zoltán: A fiam első levele
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

        Jókai Színház Békéscsabanka-logo_v4.pngpku_logo.pngMMAlogoC_1_ketsoros__1_.jpg