Grecsó Krisztián
Régen nem látott
Rendhagyó útinaplócska
A német publikum érdeklődik. Nem tudni, miért, de árad, áramlik, izzik, olvas, diskurál, vitatkozik. Nagyon rossz. Rosszul esik. Rosszul esik, hogy ilyen is van, így is lehet, akkor mégsem ez a lapály a mindenség, nem csak az a forma. Gyúrom a hazai formát, alakítom hozzá magam. Vissza kell jönni, leszállni. Leszáll a gép, te is leszállsz, én is leszálltam. A kölni irodalmi fesztivál, akár Kapolcs, őrülten érdeklődő, őrült emberek, csak az irodalomért, vágynak rá, miránk vágynak, el sem hiszem. Elővételben elkeltek a jegyek, több száz ember, egy egykor volt gyárépületben várja, hogy irodalmat hallhasson. Minket várnak. Eszembe jut a régi vicc, az egérke és az elefánt ballag át a hídon, és az egérke azt kérdezi, hogy mi dübörgünk? Mi dübörgünk ennyire? Esterházy Péter méltatja a „Lange Nicht Gesehen”-t és mond valamit rólam is, Esterházy mester, akit mindenütt felismertek idáig, valamennyi reptéren, az összes kocsmában, a hotelben, a sofőr, a postás, a villanyszerelő, egész Düsseldorf és Köln. Persze Pest is. Az úgy van, hogy ez szívmelengető már, több mint megtisztelő, szerencsére nem értem, mit mond rólam, ha csúnya, ha szép, utólag úgy sem árulja el, múltkor sem tette, isszuk a dupla grappákat, a szimpla grappákat, jólesik. Áll a sor, én meg dedikálok. Sorban álló embereknek. Néha fölnézek, húzom az időt, nézem a sort. Szép sor, az én sorom, életem első sora, már ha lesz még sor, várnak a jó német emberek, akik el akarják olvasni Tankó Tímea könyvét. Ő írta a mondatait, németül van, nekem egy tárgy, nagyon szép, jó szagú.
Lipcse kicsi és családias, ígéri Ulrike Ostermeyer, a szerkesztőm, lovely and friendly, Fehéri Gyuri, állandó estvezetőm, segítőm, szervezőm már másképpen nyilatkozik a vonatban, magyar szemmel nézve nagy. Friss magyarral nézve hatalmas. Zsúfoltság, tömeg, ezer felolvasás egyszerre. Hétszázhetven, pontosan. Az én könyvem is ott lapul, egy az idei hárommillió cím közül, nagyon nagy dolog. Tényleg az. Estek, felolvasások, egy román fiú köszönésre sem méltat, pedig közösen szereplünk, de az ő könyve után halivúdból érdeklődnek. Amerikai film lesz, toronyházak dőlnek le benne. Kritika van és publikáció, német napilapilag kétszáz százalékot javulok két nap alatt, több oldalon kígyózik az esszém, másutt fél oldalas fotó, akár Feri vagy Viki a Népszabiban. Egy keleti senkiről fél oldalas fotó, kritika egy oldalon.
A Bipolar este pompásan sikerül, André Lützen fotóművésszel remekül dolgoztunk együtt. Jó az este, mert szeretjük egymást. Ez érződik, a szeretet.
Hazafelé még Literatur Werkstatt, Fehéri, Gúnár, jó csapat, a magyar ház, olyan fáradt vagyok, hogy alig látok. Egy fotós visz haza. Nyitott terepjárón száguldunk az éjszakai Berlinben. Dús hajamba tép a szél. Ez itt Európa.
Kapcsolódó:
Főlap
