Borsodi L. László
Kilátások
Ha van kérdésed, kérdezz.
Végső választ ne fogadj el,
de a válaszlehetőségeket fontold meg.
A szentenciáktól kíméld magad,
de az érvelés gondolatmenetét ne add fel.
És ha úgy érzed, megérkeztél,
vesd le a kabátodat, húzd le a cipődet,
foglalj magadnak kényelmes helyet,
de a kísértéseknek ne engedj.
Ne hitegesd magad, hogy megteheted,
amit elmulasztottál, amiatt ne bánkódj,
de ne zárkózz el attól, ami még a tiéd lehet.
Fölösleges tanácsokat ne hallgass meg,
okoskodás, magyarázkodás kizárva.
Amiről nem esik szó, hagyd meg a csendnek.
Ez hasznos lehet még valamikor.
És ha egy napon a lelked utolér, megérted:
egész vagy, kész vagy, és végre beléphetsz.
Vagy indulhatsz tovább.
Székek között
Ezen a széken én ülök: pulóverben, nadrágban.
Az egyik oldalamon is én ülök – kövek gyűlnek rajta,
üres üvegek, összetört poharak, gyűrött ingek.
A terem egy távolabbi pontján ő ül velem szemben:
piros-narancssárga sál, fekete sapka és tizenhét évünk.
Jobbra, közel, ő: barnásvörös szoknya, tengerszínű csók,
becsukja mögöttem a múltamat, csendjével betakar.
A másik oldalamon, nagyon közel két szék:
az egyiken játékautó, a másikon rongybaba,
két összetéveszthetetlen arc, a hangjuk, az ölelésük.
Ülök egyik székről a másikra:
kölcsönvett mondatok közötti visszhangban
kezek nyúlnak utánam, de mást ragadnak meg.
Nem jut át
Mire hosszú bolyongásod után megérkeztél volna,
nem ott volt Ithaka, vagy nem az, amelyikre vártál:
befonta repkény, eltakarta páfrány, mások illata.
S bár akarod, hangod nem jut át a bordán, falakon,
hiába zöldellnek szemedben füvek, hiába virágzol,
magas fáidról nem hallatszik a rigók koncertje,
szétárad valami a kertben, majd süket kútba hull.
Félig ott maradtál, ahonnan önként kivándoroltál.
Megjelent a Bárka 2025/2-es számában.
