Szepesi Dóra
A művész és az olvasó közösen írja a történetet
Varga Emőke, a Kép(es a) könyv szerkesztője és kiadója, Sándor Csilla, a Tabu a gyermekirodalomban című kötet után ismét izgalmas témát fedeztet fel az olvasóval. A könyv megszületését több impulzus és vizsgálódás előzte meg. A szegedi egyetemen 2009 óta működik a Művészettel az oktatásért kutatócsoport, több éve foglalkoznak képeskönyvekkel, legújabban csendeskönyvekkel. A projektet a Szegedi Egyetem Juhász Gyula Pedagógusképző karán működő tudományos pályázatok bizottsága, illetve az Alkalmazott Pedagógiai Intézet támogatta. A tanulmányokon Petres Csizmadia Gabriella a Nyitrai Egyetem intézetvezetője és Sándor Csilla, a Gyermekirodalmi Kiadó vezetője dolgozott, a könyvet a gyermekirodalom jeles kutatója, Bárdos József professzor emeritus lektorálta. 21 tanulmányban 29 szerző vállalkozott a csendeskönyvek bemutatására, a művészet-, az irodalom-, a nyelvészettudomány és -történet, a vizuáliskultúra-kutatás, a kognitív elméletek, a pszichológia, a pedagógia perspektíváiból. A szülői meséléstől a gyermekkönyvtári foglalkozáson át, az óvodai-iskolai használattól, az érzelmi intelligencia fejlesztésén át a fogalmazási készség fejlesztéséig, a történetmondástól az alkotó művészi önkifejezésig, a drámajátékkal és a zenével való kapcsolatig – a silent book hasznosnak és sikeresnek ígérkezik.
A csendeskönyv fogalmát a tanulmányok különbözőképpen értelmezik; már az sem egyértelmű, hogy a „könyv” fogalom minden esetben ráillik-e a silent bookra. Varga Emőke az előszóban jelzi, hogy a – más szóhasználatban – „szótlan könyv”, „szavak nélküli könyv” vagy „képkönyv” – ez utóbbi elnevezést Révész Emese művészettörténész ajánlotta – egyszerre tekinthető művészi tárgynak és mediális paradoxonnak. Csányi Dóra, a Csimota kiadó szerkesztője tanulmányában leírja, a silent book elnevezés egy konkrét eseményhez köthető és konkrét céllal létrejött fogalmi meghatározás, amit átvett a könyves szakma a korábban már létező, de nem definiált könyvek – szöveg nélküli könyv, képeskönyv – megnevezésére. A fogalom a menekültválság kezdetén született Lampedusában, amikor pszichológusokkal együttműködve az IBBY – könyvtárosokat és gyerekkönyvkiadókat összefogó nemzetközi szervezet – a különböző kultúrkörökből és nyelvi környezetből érkező gyerekek számára kitalálta, olyan könyveket hoz létre, amelyekben csak képek vannak, hogy ennek segítségével próbálják feloldani az átélt érzéseket, traumákat a gyerekekben, mondván, abból pont annyit fognak tudni maguknak kihámozni, amennyire az ők szituációjában erre szükség van.
A minőségi gyermekkönyv-illusztráció előzményeit Margittai Zsuzsa tanulmánya veszi górcső alá. Magyarországon a 20. század első feléből megemlíti például Jaschik Álmos, Róna Emy nevét, egy másik tanulmányban pedig Réber László nevével találkozunk. A csendeskönyv műfaji meghatározása a nemzetközi szakirodalomban sem egységes, de mindenhol legfontosabb a képi megjelenítés központi szerepe. A szakemberek egyetértenek abban, hogy ezek a könyvek egytől-egyig művészeti alkotások, mert olyan illusztrátorok alkotják, akiknek célja a narratívateremtés. A képkönyv a gyakorlatban nagyon jó eszköz arra, hogy a gyerek megtanulják a történetalkotást, annak értelmezését, fejleszti az érzelmi intelligenciát, kapcsolódást saját érzésekkel, gondolatokkal. Bár nem alapkövetelmény, hogy magas minőségű legyen az illusztráció, mégis, akár köszönhetően az IBBY-s silent book versenynek, évről évre Bolognában díjazzák ezt a művészi kommunikációs formát is. (A legismertebb, 2023-ban díjazott kiadvány, Rofusz Kinga Otthon című képkönyve.) A csendeskönyvnek azért sincsenek kommersz variációi, mert eleve azok vállalkoznak az alkotásra, akik úttörő vizuális kommunikációt akarnak létrehozni. A történet azonban az olvasó fejében áll össze; ezért is jelenthet kihívást szöveg segítsége nélkül összeolvasni a képek sorozatát. Szivássy Orsolya tanulmánya például azzal foglalkozik, hogyan kelti fel a figyelmet egy ilyen kötet az óvodás korosztályban. A képkönyvek olvasást fejlesztő és olvasást előkészítő szerepét Goda Beatrix tanulmányozta, Pauer Erika pedig a csendeskönyvek költészetét vizsgálva olyan köteteket választott, amelyek versírásra ihlették a 3-4-5. osztályosokat.
Hogyan fogadják az óvodások a képeskönyveket? A szegedi tudományegyetem hallgatói által végzett kisebb kutatásokból a könyvben is megjelentek részletek. Tapasztalatok szerint a gyerekeket megszólították a képkönyvek, azonnal mesélni akartak, ötleteik születtek. Pedagógusokat kérdőíveken kérdeztek arról, hogyan épül be munkájukba a képkönyvek használata, és kiderült, hogy összhangban az elméleti elgondolásokkal, az anyanyelvi nevelésben, szókincsbővítésben, szövegalkotásban, szövegértéshez sok lehetőséget biztosít.
A gyerekek fantáziája nagyon színes, bizonyítja ezt Bencsik Luca tanulmánya is, amely leírja, hogy Maros Krisztina Milyen színű a boldogság című kötetét azzal a központi kérdéssel vizsgálták, hogy mit jelent az óvodásoknak a boldogság, illetve, hogy ezt a fogalmat a könyv képeinek a segítségével hogyan tudják kibontani. (A kötet későbbi kiadásában egyébként a képek Szabó T. Anna verssoraival egészültek ki.) Rofusz Kinga Otthon című könyvének alapján zenével kiegészülve animációs film is készült, így Miskolci Ramóna a kutatásába mind a három művészeti ágat bevonta. A mű egy egygyermekes család költözését és az otthonra találás történetét meséli el, de az óvodáskorú gyerekek magát a folyamatot nem igazán fedezték fel a könyvet lapozva, többségük inkább egy szép családi mesét alkotott meg, beleszőve családtagjaik nevét, illetve a mesébe ágyazottan kis családi eseményeket osztottak meg a tanulmány írójával. A megértést feldolgozandó kérdések segítették, majd a filmet levetítve a kutató azt tapasztalta, az aláfestő zene nagyban segíti a történet megértését, átélését. A gyerekek meg is fogalmazták, hogy jobban tetszett nekik az animációs mese, mint maga a könyv, viszont azt sikerként élte meg, hogy több kisgyermek, aki csak a filmet látta, és előtte a könyvvel nem találkozott, elkérte a könyvet, és a délelőtti szabad játék folyamán nézegették lapozgatták, meséltek belőle.
A tanulmánykötet szerzői: Bodó Eszter • Bencsik Luca • Benyovszky Krisztián • Csányi Dóra • Csörgei Andrea • Daróczi Gabriella • Goda Beatrix • Havlikné Rácz Andrea • Hernádi Mária • Hlavács Ingrid • Juhász Valéria • Kovács Eszter • Kovács Krisztina • Lovas-Szabó Kitti • Margittai Zsuzsa • Miskolczi Ramóna • Molnár Szimonetta • Pauer Erika • Péntek Erzsébet Noémi • Szabó Eszter • Szilvássy Orsolya • Tímár Marietta • Tóth Evelin • Tóth Karina • Török Dóra Melinda • Turcsányi Enikő • Tusori Eszter • Urbanik Tímea • Varga Emőke
Varga Emőke (szerk.): Kép(es) a könyv. Tanulmányok a csendeskönyvekről, ill. Maros Krisztina, a kötet megjelenését támogatta: Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar, Gyermekirodalmi Műhely Kft., 2024, 4999 Ft
